Lehet, hogy Izrael miniszterelnöke most nagyon rosszul fogadott. A Közel-Kelet egyetlen demokráciájában ma előrehozott választásokat tartanak. Ezt maga Benjámin “Bibi” Netanjáhú miniszterelnök kérte még decemberben, arra hivatkozva, hogy a kormánykoalíció nem elég erős a kormányzáshoz. Akkor úgy nézett ki, simán meg tudja erősíteni a kormányát. De azóta történt néhány dolog, ami simán elhozhatja a 67 éves állam eddigi legnagyobb politikai bukását.
Az ellenzéki munkapárt vezetője Jichak Herzog összefogott Cipi Livnivel, az izreali ellenzék egy másik fontos alakjával. Közösen alakították egy új pártot, a Cionista összefogást.
Netanjáhú hat éve kormányoz, de egy hároméves kört már a kilencvenes években lenyomott miniszterelnökként. Ha újraválasztják, Izrael leghosszabb ideig hatalmon lévő miniszterelnöke lehet az államalapító Dávid ben-Gúrión óta. De Bibi nagyon messze van Ben-Gúrióntól, és ez lehet a veszte is.
Fotók: Europress / Jack Guez
A hazudós miniszterelnök
Az izraeli politika legalább annyira szól a személyekről, mint a 2010-es magyar választások. A gyakorlatban most is két dologra lehet szavazni: Benjamin Netanjáhúra, és Bárkire, Csak Ne Benjámin Netanjáhúra.
Netanjáhú nem egyszerű személyiség. Karizmatikus, erős szónok, aki tökéletesen magabiztos, és akit mégis szinte minden ellensége és szövetségese hazugnak és megalkuvónak tart. Korábban Nicholas Sarkozy francia elnököt kapták el, amint azt súgja Barack Obamának: nem bírja Netánjáhút, mert hazudik. Obama nem ellenkezett.
Nem is nagyon kellett ellenkeznie, Netanjáhú legújabb húzása például az volt, Barack Obama háta mögött megjelent a republikánus többségű kongresszus előtt, hogy egy harcias beszédben kössön bele az amerikai kormányba, amiért az megállapodna Irán atomprogramjáról. Ezzel nem csak Obamát köpte szembe, de kockára tette Izrael egyik legerősebb külföldi szövetségét is. A demokraták ugyanis többnyire támogatják az iráni megegyezést, és nagyon rosszul esett nekik, hogy Netanjáhú elárulta őket.
Ha ez nem lenne elég, a kampányhajrában Netanjáhú azzal vádolta meg az ellenfelét, hogy külföldi pénzekből gazdálkodik, és idegen érdekeket szolgál. Mondta ezt az a miniszterelnök, aki rendszeresen fizet amerikai politikai tanácsadóknak, hogy segítsék a kampányait, és akinek a médiahátterét egy olyan lap adja, amit egy amerikai kaszinómilliárdos alapított. Amikor ezzel szembesítették, Netanjáhú csak annyit mondott: “en nem igaz”.
Érdemek
Sok pozitív dolog szól persze Netanjáhú mellett is. Miniszterelnökként – és korábban miniszterként – liberalizálta az izraeli gazdaságot. Az ország mostanra a világ egyik legerősebb régiója a feltörekvő technológiai cégek számára. Sikeresen elkerülte, hogy Izraelt magával rántsák a legnagyobb európai kereskedelmi partnerei a gazdasági világválság alatt. Még azt is elérte, hogy az arab tavasz közepén Izrael szorosabbra fűzze a kapcsolatát a közel-keleti arab monarchiákkal és Egyiptommal, a térség – és egyben az iszlám radikalizmus – egyik legfontosabb szellemi központjával.
De Netánjáhút leginkább pont a gazdasági teljesítménye miatt kritizálták. A gazdasággal ugyanis együtt nőtt az egyenlőtlenség is. Izraelben egyre drágább élni. A lakásárak miatt már 2011-ben utcára vonultak az emberek. Ráadásul a miniszterelnök látványosan jól él. Az ő és a felesége költekezései miatt többen közelebbről megnéznék, egész pontosan mennyi közpénz fedezi Netanjáhúék életmódját.
A másik oldalon a minden karizmától mentes, de hidegfejű Jichák Hercog áll. Herzog mentes Netanjáhú minden erőteljesebb tulajdonságától, a karizmát és a forrófejűséget is beleértve. Van viszont egy elég erős nemzetbiztonsági és gazdasági csapata. Hercog békülne a palesztinokkal és erősítené a kapcsolatokat Obama elnökkel is.
Neghúzott határok
Az izraeli politikában a jobb- és baloldal között nem csak az állami szerepvállalás mértéke a különbség. Alepvetően aszerint válik el a két oldal, hogy ki mekkora területet adna a palesztinoknak, ha egyáltalán adna valamekkorát. A Ben-Gúrión féle munkapárti cionisták beleegyeztek volna abba, hogy Izrael területe kevesebb legyen, mint az egykori brit palesztin mandátumterület. Akár egy önálló palesztin államot is elfogadtak volna, Kelet-Jeruzsálemmel, mint fővárossal. Cserébe azt várták, hogy nagyobb nemzetközi legitimitást kapjon Izrael állam. Az ő örököseik állnak ma a baloldali cionista összefogás mögött.
A Zeev Jabotinsky vezette területi maximalisták, vagy “revizionisták” viszont azt gondolták, bármekkora területet kapnak is az arabok, nem fognak megnyugodni, amíg Izrael államként létezik. Csak úgy maradhatnak életben, ha “vasfallal” választják el magukat a szomszédaiktól. Az ő szellemi örökösei közé tartozik Netanjáhú Likudja és több szélsőjobboldali párt is.
Az izraeli parlamentben jobbra lejt a pálya. 2009-ben Netanjáhú nem nyerte meg a választásokat, mégis ő tudott koalíciót akakítani, miután több kis jobboldali párttal összefogott. Ezek a kis vallásos pártok később elszakadtak a kormánytól, de Bibi miniszterelnök maradt. Most is erre van esélye. Az előzetes mérések szerint ma egyik párt sem fog 25 mandátumnál többet szerezni a 120 fős Knesszetben.
A sikeres koalícióhoz összesen 61 képviselőt kell összeszedni. Erre egyelőre Netanjáhúnak van nagyobb esélye. Királycsináló lehet Móse Káhlon, a Kulanu párt vezetője. Káhlon nagyon népszerű, főként azért, mert miniszterként 70 százalékkal csökkentette a mobilelőfizetések árát. Nagy rá az esély, hogy ahová ő megy, ott alakítanak kormányt.
