Nagyvilág
Kawa nyitó (irak)

„Ha elfognak, levágják a fejedet. Meg az enyémet is”

Egy nép, amelynek sosem volt önálló állama, most a terroristák kalifátusa ellen háborúzik. Marxista fogadtatás a reptéren és kalasnyikov a hátsó ülésen. Jászberényi Sándor a kurdok földjéről tudósít. Iraki krónika - első rész.

Korábban a témában:

Irakban a legbiztonságosabban a kurd autonómia területe közelíthető meg Magyarországról. Két átszállás Törökországban, és húszórányi várakozás után a török tranzitban már bent is állok az az Iraki Kurd Autonómia fővárosa, Erbil nemzetközi repterén, ahová, miután lefényképeznek, be is engednek. Vízumot 15 napra a reptéren is igényelhet az ember.

Hajnali három óra van. A gép két órát késett. A reptér érkezési termináljáról biztonsági okokból buszok visznek a lejjebb található vízumellenőrző ponthoz, utána vehetjük át a csomagjainkat. Már ha megérkeznek a csomagok, és nem utazgatnak tovább valahol Törökországban.

Miután kidühöngöm magam, egy szál ingben, egy laptoppal és egy fényképezőgéppel felszerelkezve be is lépek az országba. A reptér bejáratánál hatvanéves, bajszos bácsi fogad. Ő Kaúá Nádír Káder, a házigazdám. Egy idősebb pesmerga harcos. A kezében egy táblára van írva a nevem.

Két csók jobbról és balról, majd Káká (így becézik az öreget) azt mondja:

„Isten hozott Kurdisztánban, a kurd marxisták köszöntenek!”

Illedelmesen megköszönöm a szíves fogadtatást, majd beülünk a kocsijába, és elindulunk Erbil külvárosa felé.

Erbil (irak)Fotók: Hír24/Jászberényi Sándor

Egy pillanatra sem zavartatom magamat, hogy Káká marxista performanszával deklarálta politikai hovatartozását, és kinyilatkoztatta, hogy a kurdisztáni munkáspárt, a PKK lelkes tagja, aktivistája. Bár a pártot és annak politikai szárnyát terrorszervezetként jegyzi a NATO és az Európai Unió, Magyarországgal sosem volt problémájuk a kurdoknak. Azokban az országokban kapják meg ezeket a titulusokat, ahol nagy számban élnek – Törökországban, Iránban és Szíriában. A kurd népnek sosem volt önálló állama ugyanis, a függetlenségi törekvések pedig hamar a terroristák közé sorolnak bármely népcsoportot. Pláne, ha ezek katonai akciókkal is járnak.

Most találkozunk először, Káká azonban azonnal az otthonába visz, ahol elhelyez. A padlón alszunk vidám színű pokrócokban.

Kawa otthon (irak)

Elalvás előtt az ISIS-ről beszélgetünk. Büszkén meséli, hogy a szíriai YPEG-gel megerősödött pesmerga erők visszaverték az Iszlám Államot és szunnita szövetségeseit. Jelenleg Moszulért folyik a harc a kalifátus ellen. Ez jelentős előrelépés, tekintve, hogy pár hete alig tudták megállítani az iszlamistákat, húsz kilométerre Erbiltől.

„A világ most Kurdisztánra figyel – mondja Káká lefekvés előtt. – Mi vagyunk az utolsó védővonal a civilizált világ és e között a barbár söpredék között.”

Neki is van barátja, akit megkínoztak, és lefejeztek az elmúlt hetekben. 

Vérdíj a nyugati újságírók fejére

Reggel Káká felesége elkészíti a reggelit. Miután ettünk, öltözködni kezdünk. Káká egy orosz parabellumot vesz elő, és ellenőrzi a tárat.

„Minek a fegyver?” – kérdem.

„Ja, miattad van. A DÁES (ez az ISIS arab rövidítése) vérdíjat tűzött ki minden nyugati újságíró fejére. Ezt értsd szó szerint. Ha elfognak, levágják a fejedet. Meg az enyémet is.”

„Bent vannak Erbilben is?”

„Mindenhol ott vannak” – mondja, és kibiztosítja a pisztolyt. A kocsi hátsó ülésén egy kalasnyikov is figyel a biztonság kedvéért.

A tervünk az, hogy ma még nem megyünk ki a frontvonalra. A nap jelentős részét azzal töltjük, hogy különböző politikai interjúkat készítünk. És persze a rituáléval. Ahhoz ugyanis, hogy újságíróként csatlakozhassunk a kurd önvédelmi erőkhöz, a pesmergákhoz, nem árt hozzájárulást kérnünk a kurd politikai szervezetektől. A kurd kormányzat csapatai mellett ugyanis szíriai- és törökországi kurd pesmergák is harcolnak az ISIS ellen. A Szindzsár hegy ostromának megtörésében például – az amerikai légitámadások mellett – óriási szerepe volt annak a több ezer szíriai pesmergának, akik gyalog érkeztek a kantonokból, hogy felvegyék a harcot a DÁES fekete ruhás csapataival, akik gyerekeket fejeztek le és keresztényeket temettek el élve a hegyekben.

Rituális fogadtatás

A cél érdekében Káká egy mecsetbe visz, ahol a pesmergák szíriai- és török szárnyának vezetősége gyűlik össze. Péntek van, férfiak kurd nemzeti viseletben állnak az udvaron.

„Ne mondj semmit, ne csinálj semmit, csak amit én” – kapom az utasítást Kákától.

Jobb kézzel köszöntő férfiak gyűrűjében ülünk le a mecsetben, míg Káká egyenként bemutat a megfelelő vezetőknek. Örömmel fogadnak, és remekül szórakoznak az egyiptomi arabon. Engem mindenki megért a ramadáni szappanoperák miatt, melyeket Egyiptom exportál a Közel-Keletre, de nekem problémáim vannak az iraki arab dialektussal, hiába élek négy éve a Közel-Keleten.

Megkapom az engedélyeket, hogy csatlakozhassak a pesmergákhoz. A Qandil hegységbe is meghívnak, hogy látogassam meg az ottani kurd szabadcsapatokat.

Álom a „Nagy Kurdisztánról”

Kurdisztán örömmel fogadja az újságírókat. Azt remélik, a kurdok harcos kiállása a szélsőséges iszlamista terrorizmus ellen előremozdítja a kurd állam ügyét. Nincs egyetértés egyébként a független Kurdisztán kérdésében a kurdok között. Az iraki autonómiát kormányzó Maszúd Barzáni elnök a DÁES-offenzíva elején felvetette az autonómia elszakadását Iraktól, ami jó visszhangra talált az Egyesült Államokban és Izraelben. Ám a törökországi és szíriai kurd politikai szervezetek elutasítják az ötletet, attól tartva, hogy ez véglegesen aláássa a többi kurd területi igény és „Nagy Kurdisztán” beteljesülését. Nyílt konfrontáció nincs a kurdok között. Egységbe tömöríti őket a közös ellenség, a DÁES. A konfliktust azonban érezni a levegőben.

A nap jelentős részét azzal töltjük, hogy a szükséges engedélyeket megszerezzük. Ez simán megy. Délután Káká felöltözik a tradicionális pesmerga ruhákba, vállára veszi a puskát, és kimegy megnézni, hogy állnak a dolgok – ragaszkodik hozzá, hogy én is öltözzek be pesmergának.

Az éjszakát az erbili Panda Hotelben töltöm, nem akarok visszaélni bűbájos házigazdám és családja vendégszeretetével. A hotelt jazidik vezetik, saját fegyveres őrséggel. Tíz után Káká magamra hagy, azzal, hogy pihenjek, mert reggel megyünk a frontra.

Hotel2 (irak)

Jót szórakozom a szobaajtóra kitett figyelmeztetésen, mely kétséget sem hagy afelől, hogy Irakban vagyok. A borzasztó angolsággal megírt üzenet a vészkijáratok helyett arról tájékoztat, hogy a hotel nem vállal felelősséget a szobában hagyott jelentős értékekért (pénz, arany, fegyver), kivéve, ha azokat leadjuk a recepción.

Hajnali háromkor arra ébredek, hogy zörgetnek az ajtómon. A hotel jazidi recepciósa, a felesége és a hároméves kisfiuk áll az ajtóban. Sírva könyörögnek, hogy vigyem őket magammal Európába, mert itt megölik, lefejezik, élve eltemetik őket.

„Legalább a gyereket mentsd meg” – mondják.

Abban maradunk, hogy holnap visszatérünk erre a kérdésre.

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

16 July 2019, France (France), Straßburg: Ursula von der Leyen was delighted after the announcement of the election results in the plenary hall. Von der Leyen becomes the new President of the EU Commission. The heads of state and government of the EU had proposed the CDU politician as successor to EU Commission President Juncker. Photo: Michael Kappeler/dpa
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.