A lap szerint arra nincs bizonyíték, hogy a katariak által a Kadhafi-rezsim ellenzékének szállított fegyverek ahhoz az Anszár al-Sária líbiai terrorista csoporthoz is eljutottak volna, amelyet a Bengáziban működő amerikai konzulátus elleni támadás elkövetésével vádolnak.
Jutott belőlük viszont más militáns csoportoknak, amelyek Kadhafi bukása óta destabilizáló szerepet játszanak Líbiában, és kaptak belőlük Maliban az al-Kaida terrorszervezettel szövetséges dzsihádisták és egyes szíriai szervezetek is.
A katariak azért jutottak szerephez, mert az Egyesült Államok nem akart nyíltan részt venni a líbiai ellenzék felfegyverzésében. Washington nem bátorította és nem is ellenezte, hogy Doha fegyvert szállítson a líbiai ellenzéknek. Barack Obama amerikai elnök ugyanakkor már néhány héttel az első szállítmányok Líbiába érkezése után kifogásolta a katari emírnél, hogy országa nem koordinálja szerepvállalását az Egyesült Államokkal.
Doha az „arab tavasz” kezdete óta főleg szunnita iszlamistákat támogat pénzzel és fegyverrel a térségben. Az amerikai kormányt az Egyesült Arab Emírségek kormánya is megkereste azzal a kéréssel, hogy az Egyesült Államoktól kapott fegyvereket szállíthasson Líbiába. A The New York Times értesülése szerint Washington erre azt a választ adta, hogy Abu-Dzabi olyan eszközökkel lássa el a felkelőket, amelyeknek eredete nem vezethető vissza Amerikára.
A Katarból és az emírségekből érkező fegyverekről a NATO-nak a líbiai légzárat megvalósító légi és haditengerészeti erőit is értesítették, hogy a szállítmányok sértetlenül eljuthassanak az észak-afrikai országba.
A lap szerint az amerikai kormány számára, amely most azt mérlegeli, hogy vállaljon-e közvetlen szerepet a szíriai felkelők felfegyverzésében, az eset tanulságokkal szolgál. Az Egyesült Államokban ugyanis növekszik az aggodalom, hogy Katar, miként Líbiában, Szíriában sem a megfelelő militánsokat fegyverzi fel.
