Nagyvilág

Versenyben a naptárral és a kilókkal [Andersen blog]

Avagy hogyan lopta be magát a mozgás az életembe!

 

Egy kis városban lakom, ahol a fitness terem és a házunk körülbelül öt perces autós távolságra van egymástól. Ez nekem kapóra jön, mivel otthon Magyarországon mindig az volt a problémám, hogy rengeteg időbe került elmenni az edzőterembe. Egy óra volt mire valahová beutaztam, persze mindezt tömegközlekedéssel, a helyben eltöltött idő, majd a hazautazás mindezt megsokszorozta. A cipelt holmikról nem is beszélve. De itt minden más, helyben van a mozgás lehetősége.

Szerencsém volt, mert a fitness komplexumot ingyenesen próbálhattam ki. Mivel nem árulnak zsákbamacskát, ez így megy. Nekem pedig megtetszett, be is fizettem a tagsági díjat, ami 200 dán korona (8000 nforint), ez csak egyszer a belépéskor fizetendő, illetve a havi díjból kaptam némi kedvezményt. Igaz hogy nem egyetemista vagyok, de mivel a nyelviskolában tanulok, egyből rábólintottak, hogy annyiért vegyem a bérletet, mint a diákok: kétszázötven korona helyett kétszáz minden egyes hónapban.

Zumba őrület itt is

A kínált lehetőségek közül nekem a zenés ugribugrik a kedvenceim, vagyis a zumba és társai.

Mivel nem mindegy, milyen edzőhöz megyünk, ezért mostanra már több trénerrel is találkoztam. Voltam olyan órán, ahonnan olyan száraz pólóval jöttem ki, mint ahogy a szekrényből kivettem, de olyanon is megfordultam, ahonnan alig tudtam elvánszorogni az autóhoz a csuromvizes szerkómban.

Különbség az otthoni és az itteni zumba tapasztalataim között:

  • helyszín: egy művelődési ház sötét színházterme, edző: a megatáncról lemaradt “versenyző”, aki saját magának táncolt, nem érdekelte különösebben hogy a háttérben botladozó próbálkozóknak mindezzel meghozza vagy éppen elveszi a kedvét (otthon)
  • helyszín: a versailles-i tükörteremmel vetélkedő tágas terem, amiben minden mozdulat lekövethető bújjon el az ember akár a legutolsó sorba, edző: ha új ember érkezik az összeszokott csapatba, az összeállított koreográfiát részletekre szedve mutatja be, mindaddig amíg nem megy gördülékenyen mindenkinek (itt)

Dobj le pár kilót inspirálva!

A hét héten át tartó “Fogyj és nyerj!” kampányt február elseje és március tizenkilencedike között hirdették meg. Mindebbe mondanom sem kell NEM én “botlottam bele” hanem a családból anyuka, Anja.

Kérdezte hogy lenne-e kedvem regisztrálni vele együtt? Végülis miért ne? Mit veszíthetünk vele? SEMMIT! A következő pillanatban már azon kaptam magunkat, hogy a digitális mérlegen álltunk a Fitness World recepcióján. A kijelző kissé sokkolt, szerintem mindkettőnket… (nem lennék igazi nő, ha leírnám mennyi volt, a kor és a kilók TABU!)

A játék lényege egyszerű volt: ha a méréstől számítva vesztettünk súlyt, kilónként egy-egy darab tombola jegyet kaptunk.

Az előre kigondolt – nevezzük így – “edzés tervet” persze – mondanom sem kell – NEM sikerült tartani. Ennek több oka is volt, többször voltam egyedül a gyerekekkel, illetve szinte négy-öt hétig náthás voltam, hol jobb, hol rosszabb közérzettel…

A versenyszellem azonban mindkettőnkben megvolt, azon járt az eszünk, hogy a hátralévő pár napban csak kellene valamit alkotni, hogy a végső mérlegelésen legalább egy kilóval kevesebbet “nyomjunk”. Így egy jeggyel már megadtuk a lehetőséget arra, hogy nyerjünk valamit.

Így került a képbe a tizenhárom napos diéta, amit az egyik itteni kórház állított össze.

Szinte egyik napról a másikra fogtunk bele. Utólag már tudom, hogyha sokat gondolkoztam volna rajta, biztos nem vállalom! A közel két hétből mindösze négy napig sikerült a szinte már fanatikus előírásokat betartani. A főtt spenóttól elkezdve, brokkoli, karfiol, paradicsom – csupa kedvencek… – mind szerepeltek a listán. Mivel mindketten életerős nők vagyunk arra jutottunk, hogy valami nem stimmel. A diéta ideje alatt arra nem volt erőnk, hogy a földszintről az emeletre felmenjünk, nemhogy a fitness teremben mozogjunk.

Hogy mégse térjünk el a céltól, s hogy minél több kilótól szabaduljunk meg, váltottunk és egy másik három napos diétába kezdtünk. Ez már sokkal jobban hangzott! Volt benne mogyorókrém, hot-dog és vanília fagyi is. Ezt kettő nap után adtuk fel, miután már közel egy hete semmi máson nem járt az eszünk, minthogy éhesek vagyunk. Hiába mutatta a mérleg hogy négy-öt kilogrammal kevesebb, már ez sem tudott minket lázba hozni.

Szinte az utolsó napokban leadott négy-öt kilogramm után a “Fogyj és nyerj” záró mérlegelésén Anja végül három míg én kettő kilogrammal voltam kevesebb. (A beiktatott angol reggeli és pezsgő fogyasztás megtette a hatását…)

Persze azt hogy egyáltalán nyertünk-e valamit a tapasztalaton kívül egyelőre még nem tudjuk. Pedig mint két kisgyerek úgy vártuk, hogy kiderüljön… de ez majd csak később kerül napvilágra, amikor majd továbbra is szorgalmasan járunk az edzőterembe, a kártya lehúzásakor meglátjuk. Mindettől függetlenül persze a bérlet és az elhatározás marad!

Összefoglalva ezt a bohóckodást, mert szerencsére így visszanézve már tudok így beszélni, azt itt és most megígértem magamnak, hogy soha többet nem megyek bele ilyesmibe! Az én véleményem szerint a jó alak abban rejlik, hogy tudod mit, mikor és mennyit eszel és mozogsz! Minden éhezés, önsanyargatás csak időszakos önbecsapás, hiszen amikor a diéta véget ér és minden visszaáll, vagyis az ember elkezd enni, mint ahogy szokott, és ilyenkor több jön vissza, mint amennyi lement!

Ha szeretnél még többet látni mindennapos életünkről a négy lurkóval, kattins Andersen Facebook oldalára!

    Ajánlott videó

    Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

    24-logo

    Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
    küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
    Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
    a böngésző beállításaiban.