A katasztrófa, bármilyen embert próbáló, előhívhatja azokat a japán értékeket, amelyek mentén korábban olyan nagy sikereket értek el. Az utóbbi, recesszió sújtotta évtizedet kivéve nagyon erős volt a kollektív tudat, amelynek keretében egyéni érdekeket vagy egyéni szempontokat áldoztak fel a közösségért, a vállalatért, ahová tartoztak. Ez a fajta közösségkohézió, közösségépítő kedv generálódhat újra a szörnyű, sokkhatású tragédiából – nyilatkozta lapunknak a japán katasztrófa hatásait elemezve Hidasi Judit japanológus, a BGF Külkereskedelmi Karának dékánja.Japánra jellemző, hogy az utóbbi egy-két évtizedben rengeteg társadalmi zavar jelent meg, kialakult egy teljesen erodált fiatal generáció, akik ambíció nélkül tengtek-lengtek a világban – hívta fel a figyelmet a szakértő. Sokan azt az utat választották, hogy kivonultak az életből és évekre bezárkóztak a szobájukba, nem érintkeztek a külvilággal. Van egy jelenség, amelyet úgy hívnak a japánok, hogy “hikikomori”, angolul „shut in”, amely egyfajta lázadást jelent. A 60-as években úgy lázadtak a hippik, hogy kivonultak a természetbe, ez a generáció pedig „önmagába bevonul”, tehát introvertált módon teljesen bezárkózik. A szakértő szerint a baj az, hogy ez sokszor olyan mélységeket ér el, hogy az illető akár egy évtizeden át nem dolgozik, nem tanul. Utána pedig már nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem tud visszailleszkedni a társadalomba.
Az esetleges sugárzásveszély miatt védőruházatot szereznek be fővárosiak egy tokiói szakboltban (fotó: MTI/EPA)
A “higi komori” csoporthoz hivatalosan egymillióan, társadalomtudósok szerint 2-3 millióan tartoznak, de van egy hasonló, többszázezres nagyságrendű réteg, a „neet” (no education, no employment, no training), azaz oktatás, munka, képzettség nélküli generáció is. Ők azok, akik a középiskoláig még elvergődnek valahogy, de utána semmit nem csinálnak, a családjuk tartja el őket.
Japánban az utóbbi időben nagyon sok ehhez hasonló deviancia-jelenséget figyelhettünk meg a fiataloknál – hívta fel a figyelmet Hidasi Judit. Viszont a katasztrófa okozta sokk akár fel is rázhatja ezeket a rétegeket és van esély, hogy átrendeződnek a prioritásaik és esetleg vissza tudnak zökkenni a társadalomba. Ha ez így történne, akkor óriási pozitív hozadéka lenne a katasztrófának – véli a szakértő.
Hidasi Judit szerint ahhoz, hogy a japánok példamutató módon viselik a katasztrófát és nincsen pánik, több dolog is hozzájárul. Először is hozzá vannak szokva ahhoz, hogy évi több földrengés van náluk, mint ahány nap az évben. A mostani katasztrófáról is tudták, hogy be fog következni, hiszen száz évenként kiemelkedően nagy erejű földrengés rázza meg Japánt és az utolsót 1923-ban mérték Tokióban. Másrészt azt, hogy hogyan viselkedjünk földrengés idején, tanítják az iskolában és a munkahelyi közösségekben, ahol rendszeresen vannak földrengésgyakorlatok.
Járókelők nézik óriáskivetítőn Akihito japán császárt (fotó: MTI/EPA)
A japán ember egyik nagy erénye, hogy a különböző belső felindulásait nem mutatja, hanem magában tartja és méltósággal viseli – hívja fel a figyelmet a szakértő. Ezért tűnhetnek az európai ember számára érzéketlennek a híradásokban látott japán arcok, a valóságban azonban nem érzéketlenségről, inkább kontrollált arcokról van szó. Japánban érdemnek számít az, ha valaki önmagát legyőzve uralkodni tud az érzésein, és ez rendkívül tiszteletre méltó – véli a szakértő.
Hidasi Judit úgy véli, a történtek után a japánok szemlélete változhat, talán jobban oda fognak figyelni arra, hogy mit mondanak a tudósok és a politikusok. A japán ember ugyanis hajlamos a tekintélynek hinni, nem annyira szkeptikus, mint mi itt nyugaton. Ha egy politikai vagy tudományos tekintély mond neki valamit, azzal többnyire azonosul. Ez egy részről nagyon jó, másrészről pedig egy ilyen mostanihoz hasonló „lecke” után sokakban felvetődhet, hogy talán érdemes kétkedni, vagy jobban odafigyelni az elhangzottak valóságtartalmára.
Ami az atomenergiát illeti, a japánoknak soha nem volt bizalmuk benne, borzasztóan féltek tőle, hiszen átélték a Hiroshima-i és Nagaszaki atomtámadást. Bíztak viszont a tudóstársadalomban, akik azt bizonygatták, hogy az erőművek biztonságosak. Azt is belátták, hogy nincsen semmilyen ásványi forrásuk, vagy más nyersanyagkészletük, hogy energiához jussanak. Muszáj volt az öngondoskodást segíteni, mert annyira függtek az olajszállítmányoktól. Az öngondoskodás megteremtésének egyik módja pedig az atomenergia volt.
Optimista vagyok a tekintetben, hogy a kieső atomenergiát pótolni tudják, rendkívül innovatív megoldásaik vannak a napenergia és a vízenergia területén – mondta Hidasi Judit, hozzátéve, hogy a japánt főnix-nemzetnek is szokták nevezni, mert a porból is képes újjászületni.
