Felforgatják a ficói rendet
Az elmúlt napokban több hír is napvilágot látott azokról a szlovákiai törvényekről, amelyek rengeteg tiltakozást és visszatetszést keltettek a felvidéki és az egész kárpát-medencei magyarság köreiben. Kedd este a szlovák törvényhozásban az államnyelvtörvény módosításáról vitáztak, ezután pedig 78 igen és 66 nem szavazat mellett ez a második olvasat fázisába került. A javaslatot az Iveta Radičova által vezetett kormánykoalíció terjesztette be, célja, hogy eltörölje azokat az irracionális szankciókat, amelyek a szlovákiai kisebbségeket sújtották. Bár nem tervezik az összes büntetés eltörlését, ám jelentősen csökkenteni akarják azok körét.
Az elképzelést több oldalról is ellenezték, ám kidolgozója, Daniel Krajcer kulturális miniszter szerint biztosan jó, ha Budapest, a Smer, az Szlovák Nemzeti Párt (SNS) és a Magyar Koalíció Párja (MKP) együtt támadja. A tárcavezető beszédében elmondta: „Az értelmetlen, kisebbségellenes megszorításokat eltörli, az államnyelvet megvédi“. A Felvidék.ma azt a nyilatkozatot is idézi, miszerint a törvénynek mindenképpen biztosítania kell, hogy az ország minden polgára hozzájusson államnyelven a számára fontos információkhoz. Büntetni csak az államnyelv szándékos megsértéseit fogják. Ekörül az alapelv körül alakult ki konszenzus a kormányerőt alkotó felek között.
Az egyetértés azonban nem teljes, Krajcer párttársa, Somogyi Szilárd, a Szabadság és Szolidaritás (SaS) képviselője úgy vélte, igaz, hogy a törvény általános felfogás szerint akkor tartható be, ha szankciókat is tartalmaz, a szlovák államnyelvtörvény azonban 10 éven át jól működött szankciók nélkül is, tehát a gyakorlat bizonyította, hogy ezekre nincs szükség. A Polgári Konzervatív Párt (OKS) Híd-Most listáján mandátumhoz jutott képviselői szintén teljesen eltörölnék a bírságokat.
Összességében tekintve kétségtelenül előrelépésnek számít, hogyha a parlament elfogadja a javaslatot. Szintén javulás készül a Fico-kabinet azon válaszlépése kapcsán, mely a magyar Országgyűlés kettős állampolgársági törvénye ellen született. Mint ismeretes, az intézkedés értelmében megfosztottak volna szlovák állampolgárságától minden olyan személyt, aki más országbelit is igényelt volna. A külügyminisztériumi beadvány szerint ezt a korlátozást eltörölnék, és visszahelyeznék jogaiba azokat, akik az állampolgársági jogszabály nyomán szenvedtek. A Bumm.sk tudósítása szerint, egyébként eddig két nő veszítette el szlovák állampolgárságát, amiért egyik magyart, a másik pedig olaszt vett fel.
A Felvidék.ma tolmácsolja Mikuláš Dzurinda külügyminiszter nyilatkozatát, amely szerint már novemberben elfogadásra kerülhet az indítvány. A dolgok azonban még ebben az esetben sincsenek lefutva ugyanis a koalíció egyik pártja, a Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) júliusban támogatta a szankciók elfogadását, most pedig kijelentette Ján Fígeľ pártelnök hangján keresztül, hogy nem fogja támogatni a jelenlegi kezdeményezést.
Jó tett helyébe…
Az üdvözölhető fejleményekkel párhuzamosan a magyar kormányoldalon egy olyan újabb gondolattal rukkoltak elő, mely zavarhatja a szuverenitására igen érzékeny Pozsonyt. A korábbi tagadások ellenére úgy tűnik, hogy a magyar kormány komolyan fontolgatja a szavazati jog megadását azoknak a határon túli magyaroknak, akik jövő év január elsejétől élnének a kettős állampolgárság intézményével. Ez derült ki Gulyás Gergely, az új alkotmányt előkészítő parlamenti bizottság fideszes tagjának nyilatkozataiból. A Felvidék.ma a kisebbik kormánypárt, a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) frakcióvezetőjét, Harrach Pétert is idézi, aki szerint alakulata támogatna egy ilyen irányú kezdeményezést.Ugyan még nem létezik hivatalos álláspont a magyar kormány szintjén, de az elmúlt időben egyre gyakrabban, több politikus szájából is felmerült az ötlet, így nincs okunk kételkedni annak valószerűségében.
Előre vetíthető azonban, hogy a szlovák fél reakciója nem lesz olyan tartalmú, hogy az tovább javítana a két ország viszonyán. Az imént említett engedmények a nyelvtörvény valamint az állampolgársági jogszabály kapcsán nem ingyen megtett lépések, Szlovákia hasonló gesztusokat vár déli szomszédjától is. Erre enged következtetni Dzurinda következő kijelentése is: „nagyon fontos számunkra az, hogy a saját térfelünkön rendet tegyünk, hiszen csak ezt követően kérhetjük meg majd Budapestet, küszöbölje ki hibáját, szüntesse meg a közöttünk kialakult vita eredendő forrását”. E fenti mondatban tetten érhető a szlovák diplomácia vezetőjének az elvárása, hogy Magyarország változtasson az állampolgársági politikáján, amellyel kapcsolatos ellenszenvét egyébként sohasem titkolta. Valószínűleg a határon túli magyaroknak adandó szavazati jog nem szerepelt az elvárt magyar lépések között.
…jót ne várj!
A világnak ezen a részén igen erősen működnek a tükörmechanizmusok a nemzeti kérdéseket illetően. Az elmúlt évtizedek során Magyarország szomszédai az ország nemzetpolitikáját érintő területeken gyakran erős intenzitású válaszlépéseket tettek, a szlovák állampolgársági törvény Fico-féle módosítása csak utolsó ebben a sorban. Ugyan a szavazati jog kérdésében még nem születtek hivatalos nyilatkozatok előrevetíthető, hogy Pozsony kifejezetten neurotikus megközelítést fog alkalmazni. Még az sem enyhítő körülmény, hogy nem az előző kabinet populista-nacionalista paradigmája dominál a szlovák diplomáciában, hiszen például a státusztörvény kapcsán született feszültségek a jelenlegihez hasonló összetételű Dzurinda-kormányhoz fűzhetőek.
A szavazati jog ügye megér egy külön misét (sőt többet is), de az elkövetkező időszakban erre bőven lesz alkalom, párhuzamosan azzal, ahogyan az elképzelés egyre inkább praktikus formát ölt. Itt csak azt érdemes megjegyezni, hogy rengeteg bonyodalom kiváltója lehet egy olyan koncepció alkalmazása, amely a területelvű állampolgárság intézményét teljesen más kaptafára húzná rá. A szavazati jog intézménye ugyanis egy területileg körülhatárolt állam polgárait köti össze a vezetőivel, az etnikai elv pedig problémásan használható. Ezek a komplikációk nemcsak az államközi kapcsolatokban jelenhetnek meg, de a határon túli magyar kisebbségek szintjén is.
Ellenérvként persze felhozható a román példa, hiszen Románia is szavazati jogot biztosít a határain kívül élő állampolgárainak, sőt a legutolsó elnökválasztások során például ezek a szavazatok billentették el a mérleget Traian Băsescu javára. Ennek legitimitását is igen sokan megkérdőjelezik, ahogyan az az esetleges magyarországi tervvel kapcsolatban is meg fog történni.
