Az egyházi személyeket, kezdve a helyi plébánostól egészen a pápáig a világon semmi nem „mentesíti” vagy védi a világi hatóságoktól, ha bűncselekmény gyanújába keverednek. Nincs a politikusokéhoz hasonló mentelmi joguk, adott esetben tehát ha magát a pápát idézi be az ügyészség, éppúgy, éppolyan feltételekkel meg kell jelennie, mint bármely átlagpolgárnak – emeli ki az fn.hu-nak Máté-Tóth András, a Szegedi Egyetem Vallástudományi Tanszékének vezetője.
Az újkori történelem során ugyanakkor nem fordult elő olyan eset, hogy a katolikus egyház fejének világi törvényszék előtt kellett volna megjelenni.
Az egyház teljesen nyitott
Ha valamely egyházi személy ilyen helyzetbe kerül, lemond a hivataláról önként, kényszer nélkül. Az egyházban ezt sokkal szigorúbban veszik, nem úgy mint a politikában, ahol minden következmény nélkül, „mosolyogva” veszik tudomásul, ha valakiről kiderül például, hogy ügynök volt.
Az egyháznak – a politikai pártokkal ellentétben – nem áll módjában kizárni senkit, de tagjait bizonyos hierarchia szerint kiközösítheti: a plébánost a püspök, a püspököt a pápa, a pápát a zsinat.
A mostanában felmerült pedofilügyekkel kapcsolatban Máté-Tóth András úgy véli, a téma a sajtóban fals gellert kapott. Az egyház ma már nem titkolódzik, nem akar eltussolni semmit sőt, épp ezen ügyek hatására állt be a fordulat. A pápa mindenben támogatja a bűnüldöző szerveket, az egyház eleve elfogadja a majdani nyomozati eredményeket és a megszülető ítéleteket is.
Kiemelten érzékeny eset, ha katolikus pap molesztál gyermekeket, de meg kell jegyezni: sokkal ritkábban fordul elő, mint katonai szervezetekben, gyermekénekkarokban, gyermekotthonokban vagy javítóintézetekben. Ez természetesen nem ment fel senkit és nem kisebbíti az egyháziak bűnét – teszi hozzá a tanszékvezető.
A pápa nem lehet felelős
Ami XVI. Benedek személyét illeti, felelőssége pápaként nem lehet az ügyek eltussolásában. A II. Vatikáni Zsinatot követően a plébánosok elleni feljelentések kivizsgálása minden esetben a területileg illetékes püspök hatásköre. Ha egy ügy el is jut a Vatikánba, azt iktatják, de nem vizsgálódnak.
A sajtóban megjelent az is, hogy Joseph Ratzinger bíborosként huszonöt éven keresztül vezette a vatikáni Hittani Kongregációt, amelynek feladata többek között, hogy a gyermekmolesztálással vádolt papok ügyét kivizsgálja.
Ez azonban nem igaz, az említett hatáskörben egy másik intézmény, a Papi Kongregáció járhat el. De még ott is csak nagyon feltételes módban beszélhetünk egyszemélyi felelősségről – teszi hozzá Máté-Tóth András. Ha úgy tetszik olyan az állítás, mint ha egy helytelen önkormányzati rendeletet a belügyminiszteren kérnének számon.
Belekeverték XVI. Benedeket?
Vatikáni titkos levelezésekre hivatkozva csütörtökön a New York Times írt arról, hogy a pápa még érsekként a Hittani Kongregáció vezetőjeként szándékosan nem riasztotta a polgári hatóságokat, vagy büntették meg a szexuális bántalmazással vádolt papokat. Az ügyek elhallgatásával a botrányt akarták elkerülni. A Vatikán még aznap a pápa elleni támadásnak minősítette a híreket, és hangsúlyozta: Joseph Ratziger nem tussolt el semmit.
A pápa szóvivője, Federico Lombardi szerint a vád túl későn, húsz évvel az események megtörténte után került a Szent Hivatal elé, két évvel a pap halála előtt. A Milwaukee egyházmegye vezetőit akkor az egyház felkérte, hogy korlátozzák Murphy atya nyilvános feladatkörét, valamint vállaljon teljes felelősséget a történtekért. Csakhogy az atya 4 hónappal később elhalálozott.
