Hanák azt állítja: a megszólalók egy jelentős részének fogalma nincs arról, mi áll a keresetben, s melyek azok az érvek, amelyek mentén érvényt szeretnének szerezni a benyújtók a keresetüknek. A szerző ezen megy végig, elemezve az érvelést, s az ügy megindításának körülményeit.
Már a per tárgyát illetően is sok a téves állítás. A szerző szerint: „… nem általában az 1944-es szörnyű deportálás és haláltáborokba hurcolás a per tárgya, nem a marhavagonokban történő embertelen szállítás, nem is az elhurcolt áldozatok vagyontárgyaitól való kifosztása, hanem felperesek pénzbeli kártérítés iránti követelése azon alapul, hogy vagyontárgyaikat a népirtás folyamatában, a MÁV vasútállomásain eltulajdonították. És felperesek azért választották ezt az igényt, mert amerikai szövetségi bíróság előtt csakis ez a típusú pénzbeli kártérítés érvényesíthető.”
Mindezt azért nyújthatták be éppen Amerikában, mert ott 1789 óta létezik egy törvény, amely „minden külföldi személy számára lehetővé teszi, hogy amerikai szövetségi bíróság előtt kártérítési igényt érvényesítsen olyan esetekben, amikor a károkozás a nemzetközi jog sérelme révén következett be”. De ezen túl még „Egyesült Államok szövetségi bírósága előtti perléshez kell a tárgyi joghatóság” is. Ez itt abban áll, „hogy a magyar vasút jegyeket értékesít ügynökei révén az Egyesült Államokban. Ez látszólag sovány alap, de az amerikai esetjog felszínes ismerete alapján annyi elmondható, hogy egyáltalán nem kizárt, hogy mindez elégséges lehet a személyes joghatóság megteremtésére.” Ez persze nem jelenti automatikusan, hogy a megszülető ítélet majdan könnyedén érvényesíthető is lesz.
Harmadsorban azt érdemes szem előtt tartani, hogy a felperesek kizárólag a MÁV károkozó magatartása miatti anyagi természetű sérelmeik miatt indították meg az eljárást. Ennek körében is egyetlen konkrét sérelemre hivatkoznak. Minden elhurcolt ugyanis egyetlen bőröndöt vihetett magával, amelyben ezért többnyire minden értéküket magukkal vitték. Ezt a koffert rakatták le velük az állomáson, „egy – a MÁV által felügyelt – raktárterületre, ahonnan a vasút alkalmazottai voltak hivatottak azokat a szerelvény külön kocsijába rakni és továbbszállítani”. „Ezt követően terelték be a zsidókat a marhavagonokba, a teherszállító vagonokba. Mihelyst a szerelvény elhagyta az állomást, a MÁV alkalmazottai és barátaik rávetették magukat a bőröndökre, azokat késsel és harapófogóval kinyitották, és magukhoz vettek minden értékes tárgyat.” Lényegében ezen alapul az elsődleges kereseti kérelem. Ezek persze olyan súlyos állítások, amelyeket a felpereseknek az eljárás későbbi szakaszában bizonyítaniuk kell. Ez lesz a per ténybeli feltáró munkájának lényege, ha egyáltalán eljut a per ebbe a szakaszba. Mert számtalan oka lehet annak, hogy ez a per sohasem éri meg ezt a szakaszt.
(A per várható sorsának elemzése az ÉS-ben olvasható!)
