Az Egyesült Királyság számára nagy nehézségeket okoz nagyhatalmi státusza látszatának fenntartása. A pénzügyi-gazdasági válság húsbavágó hatásai – csökkenő hazai össztermék és költségvetési bevételek, növekvő munkanélküliség – együtt az afganisztáni hadszíntér növekvő kihívásaival és az általánosan jelentkező védelmi inflációval (a haditechnikai eszközök beszerzési árának meredek növekedése) néhány fájdalmas és nehéz döntés meghozatalára kényszeríti a szigetország kormányzatát.
Ezek közül néhány bizonyosan jelentős befolyással bír majd Albion jövőbeni helyére az államok közötti hierarchiában, mi több, jelentős hatásuk lehet az országot alkotó nemzetek további együttélésére is.
Nem finanszírozható az atomhatalmi státusz?
Nagy-Britannia tavalyi adatok szerint a világ hatodik legjelentősebb gazdasági hatalma. Katonai ereje Európában páratlan. Globális politikai-diplomáciai befolyása pedig – hála London aktív és kiforrott külpolitikai szerepvállalásának – messze túlmutat gazdasági és politikai erején. Ennek a befolyásnak igen fontos összetevője mind valós, mind szimbolikus értelemben az ország állandó tagsága az ENSZ Biztonsági Tanácsában, és az ezzel a gyakorlatban együtt járó legális atomhatalmi státusz.
A nagyhatalmi pozíciónak és a vele járó privilégiumoknak azonban komoly áruk, ha úgy tetszik, fenntartási költségük van, és ezek forrásai nem látszanak biztosítottnak. A formálódó többközpontú világrendben továbbra is kitüntetett szerepük van a katonai képességeknek, ennek hiányában megkérdőjelezhető a szereplő hitelessége.
Nem jó üzlet a háború?
Az Egyesült Királyság haderejét igen hátrányosan érintik a 2001 óta folyamatos háborúk. Afganisztánban jelenleg is kilencezer fő teljesít szolgálatot, a konfliktus vége nem látható. A szerepvállalás elvonja a forrásokat a haditengerészettől és a légierőtől, pedig ez a két haderőnem hosszú távon nagyobb szerepet játszik az ország biztonságának garantálásában.
Ugyanakkor a nagyméretű védelmi beruházások – a vadászrepülőgép-, hadihajó-, tengeralattjáró-beszerzések költsége – meredeken emelkedik. Egy elemzés szerint, amennyiben a kormány elsőbbséget ad az egészségügyi, szociális, oktatási kiadások szinten tartásának, a védelmi büdzsé akár 10-15 százalékkal is csökkenhet.
Mindezen összetevők kérdésessé teszik számos nagy védelmi beruházás, köztük a nukleáris elrettentő erő megújításának és a két új repülőgép-hordozó megépítésének megvalósíthatóságát. A két program Nagy-Britannia katonai önállóságának szimbóluma és egyben garantálója lenne, jelezve, hogy az ország nem függ az Egyesült Államoktól, illetve európai partnereitől.
Haszontalan a nukleáris erő?
Nagy vita van a ballisztikusrakéta-hordozó atom-tengeralattjárók, a rakéták és a robbanófejek lecseréléséről, mert sokak szerint a legalább húszmilliárd fontba kerülő képesség szükségtelen, illetve az ország egyszerűen nem engedheti meg magának. A brit fegyveres erők volt helyettes vezérkari főnöke, Sir Hugh Beach szerint a nukleáris fegyverek „átkozottul haszontalanok”.
Az Egyesült Királyság ugyanis csupán a jelenlegi formájában számít nagyhatalomnak, államalkotó nemzetei – Anglia, Skócia, Wales, Észak-Írország – közül az összlakosság több mint négyötödét magában foglaló Anglia is inkább egy Spanyolországgal összehasonlítható középhatalom lenne.
Montázs: Rédley Tamás / FN
A skót függetlenségről referendumot kiírni szándékozó, a skót parlamentben jelenleg kisebbségi kormányzást folytató Skót Nemzeti Párt elhatárolódik attól, hogy Skóciának bármilyen köze legyen atomfegyverekhez, és azok költségeit sem hajlandók skót adófizetők pénzéből finanszírozni.
Ácsingóznak az ENSZ BT-helyre
Amennyiben a szorító költségvetési és államalkotó nemzeti problémák következtében az Egyesült Királyság elveszti nukleáris elrettentő erejét, és jelentősen csökken fegyveres erőinek harcképessége, esetleg nemzetközi katonai-diplomáciai szerepvállalása, az komolyan megkérdőjelezi az ország ENSZ BT-tagságának jogosságát olyan feltörekvő, illetve a nemzetközi nagypolitikába visszatérő országokéval összehasonlítva, mint Németország, Japán, India és Brazília. E négy, a BT-tagságra régóta pályázó nagyhatalom mindegyike nagyobb lakossággal, közülük kettő nagyobb GDP-vel is rendelkezik, mint az Egyesült Királyság.
London gyengesége rávilágít a második világháború utáni, Nyugat-központú hatalmi rendszer túlhaladottságára, tarthatatlanságára is. Elsősorban Ázsia feltörekvő országai lakosságban, gazdaságban, katonai erőben olyan mércét adnak a jövő nagyhatalmainak, amelynek a legerősebb nyugati országok is csak erejük teljében tudnak megfelelni. Ez a tény további alapot szolgáltat az európai országok közötti együttműködés, gazdasági téren az integráció elmélyítésének.
Amennyiben nem valósul meg a politikai és katonai együttműködés (esetleg a nukleáris fegyverek esetében is), úgy az öreg kontinens más térségekkel szembeni, relatív gyengülésének idővel érezhető következményei lesznek.
