Külföld

Egyszerre omlik össze minden a horvátoknál?

admin
admin

2009. 07. 07. 11:08

Megválasztotta a horvát parlament az új miniszterelnököt az egykori újságíró, Jadranka Kosor személyében. A korábbi horvát kormányfő lemondása után belpolitikai, külpolitikai és gazdasági problémákkal is szembe kell néznie déli szomszédunknak. A kormánypárt radikalizálódik, csökkenteni kell a fizetéseket és a nyugdíjakat, a szlovénok pedig továbbra is blokkolják Horvátország EU-csatlakozását.

A horvát miniszterelnök, Ivo Sanader lemondása bizonytalanságot, fokozódó megosztottságot, némi zűrzavart okozott Horvátországban, miközben bizonyos jelek a konszolidálódás felé utalnak.

Legális, de nem legitim az átmeneti kormány?

A horvát parlament jóváhagyta Jadranka Kosor kormányfői kinevezését hétfő este. A 153 fős parlamentben kinevezését 83 képviselő támogatta, 45-en szavaztak ellene. A korábbi miniszterelnök-helyettes a szavazás előtt azt mondta a képviselőknek, hogy elsődleges feladatának tartja az ország makrogazdasági stabilitásának megerősítését és a gazdasági növekedés újraindítását.

A legnagyobb ellenzéki párt, a Szociáldemokrata Párt elnöke és az ellenzéki újságírók egy része is úgy vélte egyébként korábban, a kialakult helyzetre tekintettel Horvátországban rendkívüli választásokat kell tartani. A Jutarnji list című lap újságírója szerint az új miniszterelnök, Jadranka Kosor és leendő kormánya négy ok miatt sem legitim. Egyrészt azért, mert a választók nem ezekre a személyekre szavaztak a 2007 végén megtartott választásokon, másrészt azért, mert Kosor Sanader pártján, a HDZ-n belül sem tartozik egyetlen fontosabb csoportosuláshoz sem, tehát nincs belső legitimitása. A harmadik ok, hogy Kosornak nincsenek valódi kapcsolatai a különféle érdekcsoportokkal, míg a negyedik kifogás szerint a politikusnő a nemzetközi politika színterén sem rendelkezik megfelelő ismertséggel.

Az ellenzék ezért úgy véli, hogy Horvátország hosszú és fájdalmas politikai instabilitás elé nézhet, ennek kezelésére pedig a választók akaratából létrejövő erős kormányra lenne szükség. Ehhez hasonló elemzésekkel más lapok hasábjain is találkozunk és sokan továbbra is nehezményezik, hogy nem kaptak választ arra, miért is távozott a kormányfő.

Az államfő nem látja aggályosnak az átmenetet

A kormányzópárttal nem mindenben egyetértő államfő, Stipe Mesić azonban csak részben osztotta az ellenzéki oldalról származó aggodalmakat. Egyfelől csodálkozását fejezte ki amiatt, hogy a kormányfő olyan pillanatban mondott le, amikor a horvát gazdaság kritikus állapotban van, s amikor az EU-val folytatott tárgyalások a szlovén vétó miatt sikertelenek, a két ország között pedig erősen megromlottak a viszonyok.

Másfelől viszont leszögezte, hogy „a szábor jelenlegi összetétele legitim, abban semmi sem változott és az demokratikus választások eredményeképpen jött létre. Formáljogi szempontból a miniszterelnök lemondásának erre semmiféle hatása nincsen”. Mivel a HDZ biztosította arról, hogy rendelkeznek a többséghez szükséges támogatókkal, Mesić elfogadta Kosor kormányfőjelöltségét.

Felhívta azonban a figyelmet arra, hogy Horvátországnak, bármilyen kormánya is lesz, öt feladattal kell megküzdenie: folytatnia kell a megkezdett reformokat, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni harcot, a Hágai Törvényszékkel való együttműködést, az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának politikáját, s végül be kell fejeznie a menekültek és elűzöttek visszatérésének hosszú ideje tartó folyamatát. Az államfő, aki olyan feladatokat emelt ki, amelyek teljesítését az EU is igényli Zágrábtól, azt várja az új kormánytól, hogy az világos és határozott európai politikát folytat majd. Úgy vélte, hogy az adott gazdasági nehézségek közepette az ország érdeke az, hogy mielőbb működőképes kormánya legyen.

A sajtó botrányt szimatol

Az információhiány közepette a sajtóban kiszivárogtatások, találgatások is megjelennek. Az egyik információ szerint Sanader és a jelenleg köztársasági elnökjelöltként megnevezett (egyébként nem túl népszerű) Andrija Hebrang között a lemondást megelőzően állítólag komoly vita tört ki amiatt, hogy a kormányfő tisztázni szeretett volna egy korrupció-gyanús ügyet. Hebrang azonban ezt ellenezte, mondván, ha kiadják az illetőt, „akkor közülünk senki sincs biztonságban”.

Egy másik újságíró szerint Sanader lányának volt valami gyanús ügye. Van aki szóvá teszi, hogy Sanader nagyszabású, de megalapozatlan terveket szőtt az infrastruktúra fejlesztésére vonatkozóan. Ha ehhez hozzátesszük a gazdaság siralmas állapotát és az EU-csatlakozás problémáit, akkor úgy tűnhet, Sanadernek egyszerre omlottak a fejére a magánéleti, a pártbéli, a bel- és külgazdasági, valamint a külpolitikai problémák.

Radikalizálódik a kormánypárt?

Az, hogy mindez így lesz-e persze mindenekelőtt a HDZ tevékenységétől függ, s ez a párt az elmúlt néhány napban jól szerepelt, bizonyos esetekben már gyanúsan jól. Bár volt olyan komoly katonai múlttal bíró párttag, aki Sanader lemondásakor elsírta magát, mondván ez élete legnehezebb pillanata, a vezető funkcionáriusok nem engedték át magukat az érzelmeknek, és rendkívül hamar megállapodtak a kormányfőjelölt, Kosor személyben és újjáalakították a párt vezetését.

Az elemzők egy része úgy véli, a hat, vita nélkül megszavazott alelnökből legalább három olyan radikális jobboldali politikus, aki az egykori autoriter pártelnök, Franjo Tuđjman igen veszélyes politikai stílusának és eszméinek a híve. A Sanadert különben kritizáló ellenzéki értelmiségiek ennek fényében a lemondott kormányfő időszakát kifejezetten a HDZ legliberálisabb korszakának tartják, hiszen Sanadernek sikerült eltávolítania, illetve háttérbe szorítania a radikálisokat. Többen azt kérdezik, vajon képes lesz-e Jadranka Kosor egybetartani a jelenlegi, egyesek szerint még a Tuđjman-féle HDZ-nél is kevésbé demokratikus pártot.

A demokrácia hiányát látszik megerősíteni, hogy a HDZ már-már gyanúsan „jól” kezeli a média egy részét. Az ellenzéki sajtó kifogásolja, hogy bár a törvény kifejezetten tiltja, hogy a választási időszakon kívül pártpromóciót tűzzenek műsorra, a köztévé közvetítette a HDZ szombati gyűlését.

Az ellenzék úgy gondolja, Sanader a továbbiakban a háttérből kívánja irányítani a pártot és az országot. Jadranka Kosor határozottan cáfolja ezt a lehetőséget, de azt hangsúlyozta, hogy támaszkodni kíván az általa rendkívül nagyrabecsült tiszteletbeli elnökre. Ha igazak a radikálisok előretöréséről szóló hírek, akkor erre szüksége is lesz.

Nincs csődben Horvátország?

A szombati pártelnökké választása után adott interjúiban Kosor azt hangsúlyozza, hogy női kézzel ugyan, de erősen és határozottan vezeti majd a pártot. Szerinte az ország ugyan nehéz gazdasági helyzetben van – de hát ki nincs nehéz helyzetben a világgazdasági válság idején, mondják számosan hívei közül – csődről azonban szó sincs. Ígérete szerint még a héten elfogadják a költségvetés módosítását, a fizetés- és nyugdíjcsökkentést, ám hangsúlyozta: nem lesz elbocsátás az államigazgatásban.

A közgazdászok viszont nem ilyen nyugodtak. Közvetlenül Sanader lemondása előtt komoly aggodalmainak adott hangot a horvát jegybank elnöke és a pénzügyminiszter. A bankelnök szerint megfelelő gazdaságpolitika hiányában az ország kénytelen lesz segítséget kérni az IMF-től. A pénzügyminiszter a kiadások csökkentésének szükségességére hívta fel a figyelmet. A közgazdászok meglehetősen megosztottak azt illetően, hogy melyek a megoldás fő csapásai, több elemben azért egyetértenek.

Bár többen úgy vélték, hogy meg kell egyezni Szlovéniával és ilyen módon fel kell gyorsítani az EU-csatlakozást, mert az segít a problémák megoldásában, volt, aki azt állította, egyelőre takarékra kell állítani az EU-csatlakozás ügyét. Bármilyen gazdaságpolitikai megoldásokat választ is az új kormány, azoknak mindenképpen olyan hatásuk lesz, amelyek a szociális és a társadalmi feszültségek növekedésével járnak majd együtt. Horvátországban ezért sokan forró őszre számítanak.

Tovább kell lépni

A Szlovéniával kapcsolatos vita megoldása mindenképpen kulcskérdése lesz az új kormánypolitikának. Sanader a HDZ említett szombati gyűlésén azt állította, azért mondott le, mert ilyen sokkhatású módszerrel akarta felhívni az EU politikusainak figyelmét arra: elfogadhatatlan, hogy nem fegyelmezik meg az engedetlen Szlovéniát, úgy, ahogy azt valaki (utalás az Egyesült Államok feltehető nyomására) megtette Horvátország NATO-csatlakozása ügyében.

Kosor nyilatkozatait figyelembe véve annak van a legnagyobb valószínűsége, hogy Horvátország nem kompromisszumkereséssel kíván élni. A – többek szerint – átmeneti miniszterelnök ugyanis egyfelől azt állította, hogy van néhány elképzelése arról, hogyan lehetne továbblépni, és sokat vár a svéd elnökségtől. Másfelől viszont azt hangoztatta, hogy ha adott körülmények között nem tudják kezelni a vitát, akkor a megoldást el kell halasztani, de az ország területéből egy centit sem adnak át. Ez utóbbi hangvétel teljesen azonos Sanaderével, s nagy kérdés, hogy milyen mértékben retorikai fogás, illetve mennyire jól megfontolt politika. Ez a megoldás ugyanis az EU-csatlakozás elhalasztását is jelentené.

Az azonban bíztató, hogy a most beterjesztett, 12 pontot tartalmazó kormányprogram első két helyén a gazdaság élénkítésének és az EU-csatlakozási tárgyalások befejezésének ígérete áll.

A szerző a Magyar Külügyi Intézet munkatársa.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.