Nagyvilág

Irán máris csalódott Obamában

Amerika nagy mumusa, Irán Obamának drukkolt az elnökválasztás során, ám az évtizedek óta példa nélküli gratulációra Ahmadinezsád – legnagyobb csalódására – még választ sem kapott. Míg mind a két fél érdeke lenne az ellenséges viszony normalizálása, Amerika hezitál megtenni a kezdő lépést: egy misszió megnyitását.

Az amerikai elnökválasztásra készülődve, majd annak eredményhirdetése után úgy tűnt, hogy valós változás állhat be Teherán és Washington kapcsolatában. A tárgyalásokat ígérő demokrata jelölt, Barack Obama győzelmét követően Mahmud Ahmadinezsád személyében az 1979-es forradalom óta eltelt időszakban először küldött iráni vezető gratulációt az amerikai szavazás győzteséhez. A kezdeti eufória azonban hamar alábbhagyott, sőt ismételten erőre kapott a régi bizalmatlankodás és vádaskodás.

Az amerikai külpolitika megváltozását szorgalmazó iráni elnöki levélre Washington nem adott még választ. Az amerikai nyitás elsietése vagy eltúlzása ugyanis könnyen társadalmi popularitást adhat a most finomabb Amerika-ellenes retorikát használó Ahmadinezsádnak. Ne felejtsük, hogy Iránban jövő júniusban köztársaságielnök-választás lesz, és már most megkezdődött a belpolitikai csatározás.

Obamának sem tetszik Irán politikája

Obama Iránnal foglalkozó beszéde egyértelművé tette, hogy bár az újonnan megválasztott amerikai elnök hajlik az együttműködésre, valójában azonban az Iránnal szembeni előfeltételek és negatív sztereotípiák továbbra is jelen vannak a külpolitikai döntéshozatalban. Így elfogadhatatlannak nevezte a nukleáris fegyverek beszerzésére való törekvést, a terrorista szervezetek támogatását, és a közel-keleti békefolyamat akadályozását – Bill Clinton ugyanezen érvek alapján léptetett életbe szankciókat Iránnal szemben az 1990-es évek közepén.

A demokrata elnök kijelentéseire válaszul az iráni hangnem is megváltozott. A reménykedést a bírálat váltotta fel, amint azt Ali Laridzsáninak, az iráni parlament elnökének kijelentése is bizonyította: „Nem felszínes, hanem alapvető változásokra van szükség az amerikai politikában.” Irán vezetői és polgárai közül sokan úgy tekintettek Obama elnökválasztási győzelmére, mint ami egyszer s mindenkorra véget vet a George W. Bush nevével fémjelzett agresszív politikának. Számukra a vádak megismétlése, s a válaszreakció elmulasztása mindenképpen csalódást eredményezett.

Amerikaellenes propaganda (Fotó: Ablaka Gergely)

Amerikaellenes propaganda (Fotó: Ablaka Gergely)

Veszélyes terep a békülés

Az amerikai-iráni kapcsolatok javulását lényegében a mindkét oldalon jelentkező politikai problémák nehezítik meg, illetve lehetetlenítik el. Az amerikai-iráni párbeszéd politikai szempontból mindkét oldalon veszélyes aknamezőnek számít.

Az amerikai elnök egyfelől valóban a legfőbb külpolitikai döntéshozónak számít, másfelől azonban az amerikai külpolitika számtalan intézményi szereplő és különféle érdekcsoport tevékenységének köszönhetően fogalmazódik meg. Így az amerikai-iráni tárgyalásokban a katonai, az olaj és izraeli lobbi is rettentően érdekelt, mint ahogyan a demokratizálódást és az emberi jogok érvényesülését erősíteni kívánó csoportok is.

Az amerikai elnöknek ráadásul két ponton is szembe kell néznie az iráni problematikával: egyfelől az ellentmondásos nukleáris program, másfelől pedig az iraki kivonulást követően megváltozó regionális erőviszonyok kapcsán. Egyelőre úgy tűnik, hogy paradox módon a normalizálódás sokkalta nagyobb kihívás elé állíthatja az amerikai vezetést, mint maga a háborús fenyegetés.

Iránban már mindenki a választásra készül

A helyzet Iránban sem könnyebb, ahol egyrészt a jövő évi elnökválasztás, másrészt pedig Khamenei ajatollah betegsége folytán az iszlám köztársaság hatalmi felépítményének két legfőbb pozíciójáért is megindult a belpolitikai csatározás. Az iráni hagyományoknak megfelelően a külpolitika most is áldozatul esik ezeknek a frakcióharcoknak, ezért aligha várható, hogy az elkövetkezendő hónapokban komolyabb előrelépés lesz az amerikai-iráni relációban.

Utcakép Teheránban (Fotó: Ablaka Gergely)

Utcakép Teheránban (Fotó: Ablaka Gergely)

Egységes állásfoglalásra csak a hatalmi harcok lezárulását követően kerülhet sor. A legfőbb vezető, Ali Khamenei ajatollah egyértelmű támogatása nélkül pediglen egyetlen párbeszédjavaslat sem lehet sikeres.

Mindenkinek a jó viszony az érdeke

A bizalmatlanság átkát azonban előbb-utóbb valamelyik szereplőnek meg kell majd törnie, s véget kell vetnie az ellenségeskedésnek, mert a kapcsolatok normalizálásból csak mind a két fél profitálhat. Washington szövetségest szerezhetne az Oroszországgal folytatott kaukázusi birkózásához, továbbá hozzáférhet a hatalmas iráni földgáz- és kőolajmezőkhöz.

Teherán pedig hozzájuthat azon nyugati technológiákhoz és tőkebefektetésekhez, amelyekre olaj- és gáziparának elengedhetetlen szüksége van, nem is beszélve a kereskedelmi kapcsolatokban rejlő további lehetőségekről.

Amerikai diplomáciai misszió Teheránban?

Az Egyesült Államoknak az 1979-es teheráni túszdráma óta nincsen diplomáciai kapcsolata az Iszlám Köztársasággal: a svájci nagykövetség illetékes osztálya foglalkozik az amerikai polgárok és érdekek védelmével, illetve képviseletével (Irán képviseletét pedig a pakisztáni követség egy részlege látja el).
Ironikus módon azonban számos biztonsági és kereskedelmi kérdésben azonos oldalon találták magukat a felek.

Nem véletlen tehát, hogy az amerikai döntéshozatalban egyre többször merül fel egy teheráni diplomáciai misszió, vagy érdekképviseleti osztály megszervezésének gondolata. Erre a lépésre már csak azért is szükség van, mert formálisan az Egyesült Államok mondta fel az Iránnal való diplomáciai kapcsolatokat, ezért a nemzetközi jog értelmében azok újrafelvételét is – ha erre valóban sor kerül – Washingtonnak kell kezdeményeznie.

A viszony normalizálásának jeleként, avagy szükséges elemeként Washington komolyan fontolgatja egyfajta diplomáciai misszió létrehozását. Iráni részről pedig úgy tűnik, hogy megvan ehhez a fogadókészség. A tervek szerint az érdekképviseletet egy pár főből álló diplomatacsapat látná el a svájci követségen belül. (Amerika hasonló irodát működtet Havannában is.) Mindez kétségkívül bővítené a diplomáciai kapcsolatokat, de korántsem jelentene teljes kapcsolatfelvételt Washington és Teherán között.

Kudarc lenne a misszió?

Sokan úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok diplomáciai nyitása nem sok eredménnyel kecsegtet, az érdekképviseleti osztály megszervezése csak az iráni keményvonalasok kezére játszik, nevezetesen általa bebizonyosodik, hogy az Iránnal szemben folytatott izolációs politika kudarcot vallott, ezt pedig saját rendszerük stabilizálására használják majd fel, ráadásul magabiztossá válva Irán aktívabban állhat elő hegemonikus törekvéseivel is.

A félelmeknek kétségkívül megvan az alapja, de a teheráni diplomáciai misszió számtalan előnnyel is szolgálhat. Így például valóban könnyebbé válhat az iráni rezsimmel való kapcsolatfelvétel, illetve nagyobb és hitelesebb betekintést nyújthat az iráni eseményekbe, véleményekbe és magatartásokba. De az amerikai jelenlétnek köszönhetően könnyebbé válhat az utazási vízumok beszerzése, a misszió kulturális programokkal pediglen eloszlathatja az Egyesült Államokról kialakult negatív mítoszokat és gyanakvásokat.

Bármilyen célból is kerüljön sor az amerikai diplomáciai misszió megszervezésére, az biztosan igazi mérföldkőnek számít majd a két ország történetében. S bár minden kétséget kizáróan izgalmas lépés lehet az amerikai-iráni viszony normalizálódását tekintve, de korántsem eredményezhet automatikusan kapcsolatfelvételt a „Nagy Sátán” és a „Törvényen Kívüli” között.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik