A cseh nemzeti hírügynökség (ČTK) felkérésére nyilatkozó szlovák politológusok úgy látják: a politikai mozgástér adott, ám hiányzik a megfelelő vezéregyéniség. A liberális, a jobboldali és a konzervatív választói kör egyaránt egy új párt célpontja lehet.
A politikai rés létrejöttéhez többek között a most ellenzékben lévő jobboldali pártok (Szlovák Kereszténydemokrata Unió, Kereszténydemokrata Mozgalom) belső megosztottsága is hozzájárult; a választóik egy része kiábrándult belőlük, ezért népszerűségük jóval elmarad a kormányzó baloldal vezető erejének, a Robert Fico kormányfő vezette Smernek (Irány) a népszerűségétől – szögezik le elemzők.
Érdekes módon a Magyar Koalíció Pártját (MKP) nem említik a fent sorolt jobboldali pártok között, noha a szlovákiai magyar erő a pozsonyi kormány tagja volt a 2006-os választásokig. A tavalyi, elnökváltáshoz vezető tisztújítás súlyos vitái és feszültségei miatt pedig ezt a pártot is belső megosztottság jellemezte.
Harminc százalékot is kaphatna
A pozsonyi Comenius Egyetem politológia tanszékét vezető Darina Malová úgy látja: egy újonnan alakuló formáció liberális és jobboldali irányba is nyithatna, de a konzervatív felfogású választókat is próbálhatná megszólítani; a fiatal nemzedéket pedig zöld jellegű, a környezetvédelemre koncentráló politikával mozgósíthatná.
„Szabad az ellenzéki vezéri szerep: ha valaki nem próbálja meg betölteni a mostani ellenzéki (jobboldali) pártokból, lehet hogy betölti valaki más. Aki, vagy ami a szabad voksok mellett, a két kereszténydemokrata pártformációtól is szavazókat csábíthat el” – állítja egy másik szakértő, Pavel Haulík szociológus. Úgy véli: egy, Szlovákiából ma még hiányzó polgári-liberális párt optimális esetben akár tíz százalékos támogatottságot is elérhetne, viszont már nem tud megszerveződni a 2010-ben esedékes választásokig.
Sem vezető, sem háttér nincs
Rastislav Tóth, a trencséni Alexander Dubček Egyetem politológusa némileg másként látja a helyzetet: mivel a jobboldali vagy konzervatív pártok „összeomlanak”, ezért él a várakozás, hogy „valami jóval erősebb születik, ami akár a 20-30 százalékos népszerűséget is elérheti”. Megjegyzi: a legutóbbi választásokon (2006) a szavazók fele nem járult az urnákhoz, ami óriási tartalékokat sejtet a politikai erők számára.
Egyben valamennyi megkérdezett egyetért: ez idáig nem tűnt fel a választók mozgósítására alkalmas hiteles személyiség a politika porondján. A személyi képességeken túl hiányoznak a politikai marketingeszközök és -adottságok is, nem beszélve egy új párt anyagi hátterének biztosításáról.
A magyar és a szlovák kormányfő – rideg viszony (Fotó: MTI)
Gál Zsolt, a pozsonyi Comenius Egyetem politológusa lapunknak nyilatkozva arra hívta fel a figyelmet, hogy hat évvel ezelőtt a Pavol Rusko médiamágnás által vezetett liberális párt, az Új Polgár Szövetsége (ANO) 8 százalékos eredménnyel – igaz, egy ciklusra – bejutott a pozsonyi törvényhozásba. Lehet tehát mozgástere egy, a hazai SZDSZ-hez hasonló eszmeiségű liberális pártnak északi szomszédunknál.
A magyarokat is érintheti
A szlovák voksolásokon továbbra is az etnikai tényező a legfontosabb. A szlovákiai magyarok többsége a Magyar Koalíció Pártjára (MKP) szavaz, az MKP szavazóinak zöme is magyar nemzetiségű – válaszolta kérdésünkre Gál Zsolt, aki szerint kisebb mértékű átszavazás (magyarok voksolnak szlovák pártokra, illetve szlovákok az MKP-ra) eddig is volt, ám megváltozhatna a helyzet egy liberális baloldali párt létrejöttével.
Ez ugyanis elvben felkarolhatná a szlovákiai magyarok számára oly fontos kisebbségi jogokat, és ha lemondana az úgynevezett „magyar kártya” (a magyar veszéllyel való riogatás – a szerk.) bevetéséről, akár vonzó is lehetne az MKP balliberális kötődésű szavazói számára.
Romló viszony, enyhe visszaesés
Bár a vezetőváltás (2007 márciusában került a párt élére Csáky Pál Bugár Béla helyett) nem módosította a magyar párt támogatottságát, a legutóbbi választásokhoz képest mégis mutatkozik némi népszerűségcsökkenés. Gál Zsolt megjegyzi: egyelőre elcsitult a párton belül a vezetőcsere miatti konfliktus. Ám mivel a közvélemény-kutatások egész Szlovákiára kiterjedően készülnek – tehát nem a szlovákiai magyarság pártpreferenciáit mérik – ezért az egy-két százalékpontnyi ingadozásból még nem lehet komoly következtetéseket levonni, mert ez a hibahatáron belül van.
A szlovák pártokhoz való viszonya viszont egyértelműen romlott az MKP-nak 2006 óta – szögezi le a szakember. A kormánypártok mellett – amelyek majd’ mindegyike pengetett már magyarellenes húrokat – az ellenzéki kereszténydemokrata pártokkal megromlott viszony a leglátványosabb, hiszen 2006-ig koalíciós partnerek voltak a pozsonyi kormányban.
A konfliktus oka az volt, hogy míg az MKP tavasszal megszavazta az EU Lisszaboni Szerződését, a szlovák ellenzék az akkor még csak készülő (azóta elfogadott) új szlovák sajtótörvény visszavonásáért cserébe ígérte csak a voksait a ratifikációhoz. Ám a magyar párt szavazataival „átment” a dokumentum, és megtört az ellenzék egysége.
Királycsináló szerepben a miniszterelnök?
„Az ellentét azonban nem elsimíthatatlan a magyar párt és az ellenzéki erők között” – szögezi le Gál, hozzátéve: az ellenzék most jobbára saját problémáival van elfoglalva; mindkét szlovák jobboldali pártot kilépések sorozata, illetve szakadás rázta meg, most soraikat rendezgetik és a mindent lehengerlő Smer ellenszerét keresik.
A 2010-es választásokra vonatkozó koalíciós tervezgetésekben az MKP „koalíciós potenciálját” is a kormányzó baloldali Smer felől érdemes megközelíteni – mondja a politológus. Ennek támogatottsága ugyanis a legutóbbi közvélemény-kutatások szerint már 48 százalék körüli a választani akaró, biztos pártpreferenciával rendelkező polgárok körében.
„Akár egyedül is képes lehet kormányt alakítani, vagy ehhez bőségesen elég egy koalíciós partnert találnia. Egy ilyen felállásban az MKP csak egy a sok párt közül, és ez a helyzet addig tart, amíg a vezető kormánypárt népszerűségi mutatói 40 százalék körül, vagy a felett mozognak” – érvel Gál. A helyzetet tovább bonyolíthatja egy esetleg sikeres liberális párt megjelenése a politikai palettán, mert ez tovább bővítené a kínálatot, és még inkább növelné a Smer koalíciós potenciálját.
Az MKP számára természetesen előnyösebb lehetne a két jobboldali párttal, volt koalíciós partnereivel kormányt alakítani, de erre Gál szerint nincs reális esély, amíg összesített népszerűségük 35 százalék alatt marad.
