A kubai vezetés részéről nem először fordul elő, hogy az országba látogatókat letartóztatják arra hivatkozva, hogy turistavízumukkal visszaélve az ellenzékkel tartanak fenn kapcsolatot.
Kiutazás előtt nem számítottak arra, hogy atrocitás érheti önöket?
Nem tudtuk előre kizárni, hogy a kubai hatóságok fellépnek velünk szemben, mint ahogy azt sem tudtuk kiküszöbölni, hogy a belügyekbe való beavatkozással vádoljanak meg minket. Ugyanakkor tisztában vagyunk azzal, hogy már a helsinki folyamatok óta az emberi jogok kérdése a világ egyik országában sem minősül belügynek, hanem a nemzetközi közösség érdeklődésére tart számot. Hogyha ez nem így lett volna, akkor nem lehetett volna Koszovó miatt bombázni Jugoszláviát, akkor nem követelte volna a világ a ruandai és a burundi mészárlások alatt a nemzetközi beavatkozást, sajnos eredménytelenül. Ezekben az esetekben mind nemzetközi jogokról volt szó.
Ehhez képest aligha tekinthető brutális beavatkozásnak az, hogy három európai képviselő kimegy Kubába és ott tárgyal emberekkel. Úgy vélem, hogy miközben az emberi jogok kérdése az egész demokratikus világ érdeklődésére joggal tart számot, addig nekünk magyaroknak, akik a huszadik század túlnyomó részében megszállás alatt voltunk, speciális felelősségünk van azokkal a nemzetekkel szemben, akik elnyomatásban vannak.
Miért döntöttek úgy, hogy magánúton, nem pedig hivatalos delegáció keretében vállalkoznak az útra?
A kubai hatalom az országába utazó delegációknak feltételül szabja, hogy másokkal ne álljanak szóba, ha ezt a delegáció nem vállalja, akkor nem fogadják őket. Én személy szerint szívesen találkoztam volna a kubai hatóságokkal is, de ők erre nem voltak kíváncsiak. Semmiképpen nem akartam viszont arra kötelezettséget vállalni, hogy hatósági személyeken kívül mással nem találkozom, hiszen a demokrácia azt jelenti, hogy minden oldalt meg kell hallgatni.
A közelmúltban járt-e hivatalos magyar delegáció Kubában?
A legutóbbi delegációt én vezettem 96-ban, a Külügyi Bizottság elnökeként, és mivel nem tudtunk találkozni az ellenzékkel, nem is volt jó lelkiismeretem ezzel kapcsolatban. Érdekes volt viszont, hogy nekik is beszéltem a magyar rendszerváltás tapasztalatairól, és egy cseppet sem volt idegen a kubai hatóságoktól, hogy az általam mondottakat megfontolják. Akkor az ipari miniszterrel tárgyaltam, aki nyíltan kérdőre vont, hogy mi történt az ő volt elvtársaival Magyarországon.
Elmeséltem neki, hogy az elvtársai ott ülnek mellettem a parlament soraiban, részt vettek a rendszerváltásban, és elindultak a szabad választásokon, ahol már a második alkalommal kormányra kerültek az ország akaratából. Szerintem sokkal jobban örülnek ennek a hatalomnak, mint korábban, amikor senki sem választotta őket. Azt is elmondtam neki, hogy mások viszont úgy döntöttek, hogy nem politizálnak tovább, hanem elmennek az üzleti életbe, és szó szerint „nagy sikerrel zsákmányolják ki a munkásosztályt”. Erre teljesen elnémult, később egy politikai bizottsági tag elmondta, hogy hallották az ipari miniszternek tartott beszámolómat, és nagyon érdekli őket a magyar rendszerváltás.
Természetesen a kubai ellenzék dönthet úgy is, hogy kihagyja a hatalmat a demokratikus váltásból, de ebben az esetben lehet, hogy komoly árat kell fizetni, mégpedig azt, hogy a folyamat véressé válhat. Ugyanis ha a mostani vezetés úgy érzi, hogy mindent elveszthet, akkor az utolsó pillanatig védekezni fog, és mindenre képes lesz, hogy megtartsa a hatalmat. Lehet úgy is dönteni, hogy a rendszerváltás békés, tárgyalásos úton menjen végbe, mint ahogyan hazánk esetében is történt, ott viszont számolni kell azzal, hogy az illető főnöke, kollégája az lesz, aki korábban letartóztatta. A kubai ellenzék vezetőinek többsége, akikkel beszéltem, a békés demokratikus váltás mellett tette le a voksát, csak éppen azt nem tudják, hogy hogyan lehet ezt elérni, hogyan lehet tárgyalóasztalhoz ültetni a jelenlegi kubai hatalmat.
Mivel lehet nekik ebben segíteni?
El lehet nekik mondani a magyar tapasztalatokat, azt, hogy hogyan tudott legalább a rendszerváltásig az akkori ellenzék egységes lenni. Nagyon fontos felhívni a figyelmüket arra, hogy már most üzeneteket tudnak a kubai polgároknak eljuttatni. Igaz, hogy már voltak ellenzéki deklarációk, melyek a „kiegyezésről” szóltak, de ha tényleg meg akarják az embereket szólítani, akkor érdemes belemenni a részletekbe. Érdemes kifejteniük, hogy amikor a váltás bekövetkezik, akkor aki nem köztörvényes bűnöző, nem lehet kirekesztve a gazdasági és egyéb jogok köréből. Lehet, hogy még a nyilatkozataik nem jutnak el a kubai néphez, mert a sajtó olyan, mint itt Magyarországon 86-ban, 87-ben volt, de amit ők a deklarációban leírnak, azt a kubai vezetés szóról szóra fogja elemezni. Sokan meg fogják érteni, hogy mit akarnak, és keresni fogják velük a kapcsolatot. Így nemcsak partnerként, hanem még szövetségesként is meg lehet nyerni a kubai vezetést.
Az útról hazatérve úgy nyilatkozott, hogy a kubai ellenzék vezetőinek egyike minden bizonnyal az ország következő szabadon választott elnöke lesz. Tapasztalatai alapján mennyire készülnek már az ellenzéki vezetők a hatalomátvételre?
A kubai rendszerváltás felé vezető út ebből a szempontból nagyon sokban hasonlít hazánkéhoz. A magyar demokratikus ellenzék tagjai sem készültek feltétlenül egy politikai szerepvállalásra. Később, amikor a Szabad Kezdeményezések Hálózata megalakult, akkor már igen, és éppen Magyar Bálint mondta azt, hogy legyünk párt, és vegyünk részt politikusként a demokratikus folyamatokban. A kubai ellenzék közül még sokan nem tekintik magukat politikusnak, a többség emberjogi aktivista.
Ők elmondják, hogy mit tartanak helyesnek és mit elmarasztalandónak, a politikus viszont mindehhez támogatást is keres. Elmondtam nekik, hogy ha aktív szerepet akarnak vállalni a demokratikus folyamatokban, akkor ehhez támogatás kell, és „politikussá” kell válni. Kubában, ugyanúgy, mint Magyarországon a 80-as években, a politikus szó rosszul cseng, mert mindenki a hatalmon lévőkkel azonosítja. Meg kell szokniuk, hogy egy demokratikus rendben egymással szemben álló emberek is lehetnek politikusok.
Folytatás a következő oldalon! Kattintson a lenti címre!
—-Hiányzik a segítség a kubai ellenzéknek—-
Megfigyelők szerint Raúl Castro Kínához hasonló módon lassú gazdasági nyitásra készül. Láthatóak-e már jelei ennek?
Raúl Castro évtizedeken keresztül második ember volt, minden felett kontrollt akart gyakorolni, de sohasem akart irányítani. Figyelembe kell venni, hogy a Castro-rendszer Fidel Castro karizmájára épül, Raúl Castro pontosan tudja, hogy neki ez nincs meg, tehát helyette kell valamit nyújtania. Igaz, hogy a nyitásból egyelőre még semmi sem látszik, de érdemes Raúl Castro beszédeit elemezni, mint ahogyan ők is elemzik az ellenzékiekét. Véleményem szerint elkerülhetetlen a reformok megindulása, főleg az elképesztő gazdasági helyzet miatt.
Az embereknek minden második hónapban 1 darab szappan jár jegyre, tejet minden kubai állampolgár csak hétéves koráig kaphat, csirkéből fél kilót, cukorból két kilót kapnak egy hónapra. A havi átlagjövedelem 18 dollár körül van, ami körülbelül háromezer forintnak felel meg. Hihetetlen állapotok vannak az országban, úgy vélem, hogy ha valamit nem tesznek az emberek hasába, akkor a helyzet robbanásveszélyes lehet. Véleményem szerint előbb-utóbb elkerülhetetlenül reformoknak kell bekövetkezniük, ez pedig nyitással jár. A kérdés az, hogy, ha ezek a változások elkezdődnek, azt hogyan tudja majd a nemzetközi közösség és az ellenzék a lehető legügyesebben kiaknázni. Ahhoz, hogy minél jobb döntést hozzanak, érdemes a rendelkezésre álló tapasztalatokat tanulmányozni.
Ehhez nyújott ön segítséget, amikor a kubai ellenzéknek különböző könyveket ajándékozott, melyekhez a diktatórikus országban nem lehet hozzájutni. Milyen könyvek voltak ezek?
Többnyire politológiával foglalkozó könyvekről van szó, például „A modern Spanyolország”, vagy a rendszerváltozásról szóló közép-európai összehasonlító tanulmány, és sok más könyv. Ezenkívül gyógyszereket is vittünk, melyeket odaadtunk a „Dámák Fehérben” felvonulás asszonyainak, hogy vigyék be férjeiknek, akiket politikai nézeteik miatt börtönzött be a kubai hatóság. Láthatóan nagyon sokat jelentett ezeknek a nőknek, hogy európai politikusok részt vesznek a megemlékezésen, és kifejezik szolidaritásukat.
Ön szerint mennyire figyel a világ közvéleménye az effajta kubai emberi jogi megmozdulásokra?
A magyar közvélemény eddig nem tudott a megmozdulásról semmit, utunk egyik célja éppen az volt, hogy az európai közvélemény figyelmét minél jobban felhívjuk a kubai emberi jogi helyzetre. A delegációval kint volt egy újságírónő is, aki riportokat készített a kubai ellenzék vezetőivel. Ezek a felvételek a maguk titkos módján hamarosan megérkeznek majd Kubából, és reményeink szerint angolra lefordítva Európa számos rádiójában lehet majd hallani őket. Utunk egyik célja ez volt, a másik pedig a szolidaritás kifejezése.
A rendszerváltozás tapasztalatainak átadása mellett jogi természetű segítséget is próbálunk nyújtani. A háromfős delegációból mindhárman tagjai vagyunk az Európa Tanácsnak, és szívesen felvállaljuk, hogy segítséget nyújtunk abban, hogy az ET Velencei Bizottsága, mely kiváló jogász szakemberekből áll, a kubaiak által a jövőben elkészítendő alkotmánytervezetet megnézze és véleményezze. Ezt a segítséget természetesen készek vagyunk felajánlani a kormány számára is.
Az SZDSZ az utóbbi időben különösen aktív a kubai demokratikus átalakulás elősegítésének ügyében, néhány hete Floridában élő kubaiak delegációja járt hazánkban, akik több magyar képviselővel, többek között az Új Generáció tagjaival is találkoztak. Mit gondol, fog-e majd Kuba emlékezni a magyar segítségre, „profitál-e” majd az ország a mostani tevékenységből?
A rendszerváltást megelőzően a magyar ellenzék külföldről nem sok segítséget kapott, és ez a segítségnyújtás nagyon hiányzott, csakúgy, mint most a kubaiak számára. Ez a látogatás ebből a szempontból is egy unikum volt. Ebből úgy érzem, hogy a későbbiekben valószínűleg lehet majd profitálni, de most nem ezért mentünk ki. Most inkább arról kell beszélni, hogy milyen erőt, hitet tudtunk adni ezeknek az embereknek.
Kubai útja alatt itthon tovább folytatódott az egészségügyi reformról szóló vita. Ennek kapcsán számít még koalíciós csörtére?
Szeretném, ha az egészségügyi reformmal kapcsolatban nem lennének további konfliktusok, legalábbis a koalíciós pártok között, de úgy látszik, hogy ezek elkerülhetetlenek. Amint hazajöttem Kubából, láttam, hogy a pénztárak területi kiterjedéséről máris vita alakult ki. Tudomásul kell venni, hogy habár egy koalícióban vagyunk, bizonyos dolgokról másképp gondolkodunk. Az SZDSZ a verseny pártján áll, az a tapasztalatunk, hogy a verseny az, ami a lehető legkevesebb befizetéssel a lehető legjobb minőséget eredményezi.
Kóka János átveszi jövő évtől az SZDSZ-frakciót. Önnek milyen szerepe lesz ezt követően? Egy miniszteri pozíció nem reális?
Amikor Kóka János elnök lett, akkor megbeszéltük, hogy a ciklus végéig valamikor lemond a miniszteri posztról, és figyelmét teljes mértékben a pártra fogja koncentrálni, és ekkor átveszi a frakcióvezetői posztot is, hogy egységes legyen a kommunikáció. Ha csak magamra gondoltam volna, akkor kikötöttem volna, hogy mi leszek a frakcióvezetői megbízás lejárta után, de nem tettem, hanem elvállaltam a feladatot erre a bizonytalan időre is. Ezt követően is parlamenti képviselő leszek, valamint az Európai Ügyek Bizottságának elnöke, és az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében a liberális frakció vezetője.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
