Meglehetősen kínos volt számára, amikor nemrég – véletlenül, tévedésből – a Szibériába deportáltak emlékérmével tüntette ki a kommunista rendszer utolsó elnökét, Wojciech Jaruzelskit (aki gyermekként valóban megjárta Szibériát). Kaczynski saját kezűleg írta alá az előterjesztést, de – mint munkatársa utólag magyarázta – az államfő nem olvasott el minden, eléje rakott kitüntetési okmányt. A hibát tehát egy beosztott munkatárs követte el, de a gúnyos reagálások az államfő fejére hullottak. Elvégre Kaczynski kiemelt hivatali teendői közé sorolta tavaly decemberben a kommunista múlttal való leszámolást.
Ezt leszámítva is gyakran váltotta ki honfitársai rosszallását az elnök. Február 13-án például egész napon át mélyen hallgatott a felröppent híreszteléssel kapcsolatban, amely arról szólt, hogy fel akarja oszlatni a parlamentet. Csak este 9 órakor mondott televíziós beszédében vetett véget a találgatásoknak. Ám a háromperces megszólalásban csak arról nem ejtett szót, miért is fordult fő műsoridőben a nemzethez.
Az ikertestvér hatása
Ez az epizód is megmutatta: az államfő újra meg újra hagyja magát bevonni ikertestvére, Jaroslaw intrikáiba. A fivér nem más, mint a kisebbségben kormányzó PiS elnöke. A szejm feloszlatásáról felröppentett kacsák célja kizárólag az volt, hogy a PiS oldalára tereljék a parlamentben helyet foglaló kisebb nacionalista frakciókat, amelyek támogatása nélkül a konzervatív párt nem rendelkezik többséggel.
Kaczynski újabban azon fáradozik, hogy rábírja a szejmet: mondja ki önmaga feloszlatását, véget vetve a kormányválságnak. “Az államfőnek bizonyos távolságot kellene tartania a politikai pártoktól. Ez fontos volna a parlamenti demokrácia szempontjából” – bírálta nemrég az elnököt Kazimierz Kik lengyel szociológus.
Az államfő egyetlen sikeres belpolitikai kezdeményezése az a törvényjavaslat, amelyet a viták kereszttüzében álló katonai titkosszolgálat (WSI) feloszlatása céljából terjesztett a parlament elé. Ebben a kérdésben ő szabta meg a kormány elvi álláspontját és “csapásirányát”.
Külpolitikai kudarcok
Külpolitikai síkon sem aratott sok sikert Lech Kaczynski eddigi fellépése. Az Egyesült Államokban ugyan baráti fogadtatásban részesült, ám fő célkitűzését, a (lengyel állampolgárokra is vonatkozó) szigorú vízumelőírások könnyítését nem sikerült kivívnia. Németországi látogatását pedig a Der Spiegelnek adott szerencsétlen interjúval készített elő, melyben Ebben szkeptikusan vélekedett a német-lengyel viszonyról, és még lengyel területi sérelmeket is szóba hozott a II. világháborút követő békeszerződések kapcsán.
Franciaországban – valamint később Belgiumban – süket fülekre talált az a kezdeményezése, hogy közös európai stratégiát kellene kidolgozni az energiaellátás biztonságának szavatolása érdekében. Párizsban annyira feszült volt a hangulat, hogy Jacques Chirac elnök inkább lemondta a vendégével tervezett közös sajtóértekezleten való részvételt. Kaczynski ugyanakkor visszalépett egy francia tv-csatornával előre megbeszélt interjútól, mert nem tetszettek neki az írásban beterjesztett kérdések.
A lengyel-orosz kapcsolatok változatlanul annyira rosszak, hogy már a nemrég felröppent szóbeszéd is pozitív hírnek számít, miszerint a nyár végén sor kerülhet Kaczynski és Vlagyimir Putyin orosz államfő első találkozójára.
Szerencsétlen nyilatkozatok
Kellemetlen visszhangot váltott ki a lengyel államfőnek a német Die Weltnek adott interjúban elejtett megjegyzése, amely szerint az Európai Uniót “mesterséges képződménynek” tekinti. Egyúttal elutasított mindennemű kezdeményezést, amelynek célja az unión belüli együttműködés szorosabbra fűzése lenne. “A lengyeleket az érdekli, ami Lengyelországban történik, nem pedig az egész EU jövője” – hangoztatta.
Ilyen megnyilatkozások hallatán még a konzervatív lengyel kommentátorok közé tartozó Jedrzej Bielecki is azt írta nemrég, hogy Kaczynski hozzáállása – például az európai alkotmány tervezetéhez – “megnehezíti az együttműködést az EU legfontosabb államaival”. És hiába hajtogatja az államfő külpolitikai koordinátora, Irena Lipowicz német lapoknak adott interjúkban, hogy Varsó “európai elkötelezettsége igenis őszinte, Lengyelország teljes szívvel ott van Európában és az EU-ban” – az összbenyomás finoman szólva is vegyes.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
