A legfrissebb kutatások felfedték, hogy a mohácsi csata időszakában az Oszmán Birodalom papíron több mint 200 ezer katonával rendelkezett. Elképesztő, a korszak Európájából nézve felfoghatatlan létszám, egyetlen keresztény nagyhatalom sem tudta ennek akár a felét is fegyverbe hívni – nemhogy együtt tartani, mozgatni, hadjáratra vezetni. A kor fogalmai szerint profi harcosokról van szó, akik életük jelentős részét gyakorlatozással, harccal töltötték. Ez a tömeg ráadásul mondhatni korlátlan utánpótlással rendelkezett az óriási birodalom emberanyagából: ha a szultán – tegyük fel – elveszített volna egy 40 ezres sereget, a következő évben képes lett volna ugyanekkora haddal visszatérni. A mohácsi csatát feldolgozó sorozatunk jelen részében a roppant oszmán haderőt mutatjuk be, a tengernyi, fosztogatásra sarkallt szpáhit, a rabló akindzsiket és az ágyútölteléknek használt parasztkatonákat, az azabokat, miközben fény derül arra is, mi az anatóliai és ruméliai hadtest. Dr. Fodor Pál turkológussal, történésszel, az ELTE Humán Tudományok Kutatóközpontja kutatóprofesszorával beszélgettünk, aki török kollégájával, Göksel Baş-sal közösen a közelmúltban fejezte be a fent említett „legfrissebb kutatásokat”.
