Nagyvilág

Ukrajna: a birodalom visszavágna

Elnöki jogköreinek többségét ugyan biztosan fel kell adnia Juscsenkónak, az egyszer már elzavart gázkirálynővel együtt azonban még megadályozhatják, hogy visszaszerezzék a hatalmat a narancsos forradalomban elűzött oroszbarát erők. Ha sikerül nekik, az újabb gázárháborút eredményezhet.

Moszkva álma

A hátralevő négy hét még sok meglepetést hozhat, annyi azonban biztosra vehető, hogy önmagában egyik erő sem tud kormányt alakítani. A lehetséges koalíciókról a legkülönfélébb találgatások látnak napvilágot. Orosz elemzők nem tartják kizártnak, hogy Juscsenko és Janukovics végül mégiscsak egymásra talál, pontosabban szólva erre kényszeríti őket a politikai szükség. Moszkvának ez tetszene ( bár annyira azért nem hisz benne), hiszen akkor nemcsak hogy nem jutna kiemelt szerephez Timosenkó, de vissza lehetne fogni a nyugati integrációs törekvéseket is; e tekintetben Ukrajnának amúgy is keserű a szája íze: kevesebbet kapott, mint amit várt, és ma már joggal kevesellheti a reménybeli kilátásokat is. Ez pedig az Egységes Gazdasági Térség orosz koncepciójának elfogadására késztetheti.

Közvéleménykutatás március 26-án lesz, addig minden csak spekuláció – legyint Vlagyimir Litvin, az ukrán parlament elnöke, amikor azzal bosszantják, hogy választási blokkja alig egy hónappal a március végén esedékes országgyűlési választások előtt a közvéleménykutatási adatok szerint legföljebb négy százalékra számíthat, vagyis a háromszázalékos küszöböt átlépi ugyan, de azontúl minden a többiektől függ. A bejutásra esélyes nyolc párt közül hét is jobban áll ennél, mégsem mondanánk, hogy nekik Litvinnél kevésbé fáj a fejük, sőt. Az ukrán házelnök nem minden alap nélkül bízik benne, hogy az új összetételű törvényhozás sem nélküle alakul meg, és fontos szerepet játszhat majd benne annak ellenére, hogy a választásokon őmaga is igen szerény eredményre számít.

Ez lesz a legdrámaibb választás Ukrajna történetében – írta a minap az orosz üzleti körök egyik tekintélyes hetilapja, a Kommerszant-Vlaszty, amely inkább mértéktartó elemzéseiről, semmint bombasztikus kijelentéseiről nevezetes. A cikkíró szerint vehetjük úgy is, hogy március 26-án tartják a 2004. őszi elnökválasztás negyedik fordulóját, amelynek nyomán – bármilyen eredmény szülessék is, Viktor Juscsenko elnök hatalma tekintélyes részét kénytelen lesz átadni a parlamentnek illetve a kormánynak.

Pünkösdi királyság volt tehát?

Nagy árnak tűnhet ez azért az alig több, mint egy esztendőért, amelyet Viktor Juscsenko Ukrajna ténylegesen első embereként a hatalomban tölthetett. Ennek kifizetése nélkül azonban nem lehetett volna elnök: az akkori kompromisszum egyik lényeges pontja volt, hogy végrehajtják azt a politikai reformot, amelyet Leonyid Kucsma távozó államfő szorgalmazott. Ennek llegfőbb pontja, hogy az elnöki köztársaság parlamentivé alakul át, ezentúl tehát nem az elnök, hanem a négyszázötven tagú ház jelöl kormányfőt és annak kezébe kerül a végrehajtó hatalom. Az államfő a továbbiakban inkább protokolláris szerepet tölt be.

Azzal a megszorítással persze, hogy ha a törvényhozás nem tud olyan személyt jelölni a miniszterelnöki tisztségre, aki képes kormánytöbbséget létrehozni, akkor az elnök föloszlathatja a parlamentet. Ezért a mandátumokért folyó versengésben kezdettől fogva igen fontos szempont volt, hogy a pártok idejekorán olyan szövetségesekre leljenek, amelyek társaságában érvényesíthetik hatalmi elképzeléseiket. Nagy és kis párt tehát egyaránt a koalíciókötés kényszerében folytatja kampányát.

Atomreaktor

A parlamentbe jutásra jelenleg nyolc párt illetve választási szövetség esélyes. A legtöbb mandátumra az ellenzék vezére, Viktor Janukovics számíthat: pártja, a Régiók pártja a szavazatok egynegyedét a mai állás szerint biztosan megkapja, de az osztrák Der Standard című lap az egyharmadot sem tartaná meglepetésnek. Ez azonban még nem többség: kérdés, ki áll még mellé. Szakértők szerint leginkább a házelnökre, Vlagyimir Litvinre és kis pártjára számíthat, de a “narancsosok” táborából is társául szegődhetnek.

Egyelőre azonban egy másik, akár nyerni is képes koalíció kialakítása van napirenden: alig négy héttel a választások előtt, úgy fest, megszületett az a szövetség, amely képes lehet kormánytöbbséget létrehozni. Ezt a koalíciót már hetekkel korábban javasolta Julija Timosenko, a narancsos forradalom egyik szimbolikus alakja, aki sokáig Viktor Juscsenko legfőbb szövetségese és hónapokon át miniszterelnöke volt, egészen tavaly szeptemberig, amikor az elnök menesztette őt. Sokáig úgy volt, végképp ellenlábasok maradnak, Julija Timosenko azonban a nevét viselő, jelenleg tizenkét százalékkal a harmadik helyen álló választási blokk élén néhány hete hirtelen koalíciós ajánlatot tett az elnök pártjának, a Mi Ukrajnánknak (tizenhat-tizennyolc százalékkal a közvéleménykutatások jelenlegi második helyezettjének) és a néhány százalékos szocialistáknak; rajtuk kívül még két kisebb párt csatlakozna hozzájuk, együtt lenne tehát megint a narancsos csapat, föltéve, hogy valóban összejön ez a szövetség. Mert Ukrajna legkarizmatikusabb politikusa, akinek populizmusát épp oly gyakran emlegetik, mint szépségét, nyomban olyan ultimatív feltételt szabott, amelyet nem könnyű egy államelnöknek elfogadnia: Juscsenkónak érvénytelenítenie kellene az év elején megkötött ukrán-orosz gázáregyezményt. A legfrissebb hírek szerint az államfő erre nem hajlandó.

Márpedig ha mégsem jön össze a majdani koalíció, kicsi az esély rá, hogy az elnök pártjának, a Mi Ukrajnánknak a jelöltje, Jurij Jehanurov jelenlegi kormányfő miniszterelnökként folytathassa a választások után is. Jehanurov tudja hát, mi minden múlik Timosenkón. „Julija olyan, mint egy atomreaktor. Jobb egy csapatban lenni vele: az ember érezheti, milyen hatalmas energia hajt előre minket. De ha nincs a csapatban – hát az maga Csernobil” – fejtegette a miniszterelnök egyetemisták körében.


Ukrajna: a birodalom visszavágna 1

Kérdés, hogyan változnak az erőviszonyok? (AP)

Fordulatok: innen oda és vissza

Kun Miklós egyetemi tanárt, a térség szakértőjét nem lepték meg a koalíciós készülődés hírei. Úgy tűnik, hogy az ukrán narancsos forradalom meghatározó erői, megkísérlik külsőségekben, ígéretekben és retorikában rekonstruálni a 2004. őszi forradalm hangulatát a közelgő parlamenti választások küszöbén, fogalmazott lapunk kérdésére a térség jó ismerője, aki szerint öt, egymással nemrég még acsarkodó párt szövetségéről lenne szó, meg Juscsenko ki tudja hányadik fordulatáról. Az ukrán elnök ugyanis nemrég még Putyin orosz elnöknél keresett támaszt és puhatolózott régi riválisánál, Janukovicsnál, mik lennének az átmeneti politikai megegyezés feltételei.

A szakértő szerint a kérdés most az, mit szól az új koalíciós tervekhez Putyin orosz elnök, aki máris Moszkvába rendelte raportra Csernomirgyin kijevi orosz nagykövetet, és maga is készül az ukrán fővárosba. másik kérdés, mit szólnak mindehhez az ukrán választók, akik a felmérések szerint értetlenül szemlélik a hatalomhoz görcsösen ragaszkodó, pénzéhes politikai elit legújabb pálfordulását.”

Megromlott a narancs

Az ukrán politikai közvélemény természetesen épp oly megosztott, mint a poltikai elit. A narancsos forradalom egyenlege közfelfogás szerint negatív, több a kudarc, mint az eredmény. Utóbbihoz sorolják, hogy Ukrajna tekintélye ma kétségtelenül nagyobb a világban, mint korábban, Juscsenkót mindenütt szívélyesen fogadják, az országot piacgazdaságként ismerték el, az Egyesült Államok érvénytelenítette vele szemben a Jackson-Vanik féle záradékot (erre Oroszországnak még várnia kell, aminthogy a Kereskedelmi Világszervezetben is előbb lesz tag nyugati szomszédunk), sikerült korrekt viszonyt kialakítani az oroszokkal, mégha vannak is feszültségek, például a Fekete-tengeri orosz flotta Krim-félszigeti állomásoztatásának bérleti díja, és egyáltalán: ott-tartózkodása körül, nagyobb botrány nélkül sikerült privatizálni a Krivorozssztal acélművet, ez csaknem öt milliárd dollárt hozott a konyhára, ez az ukrán költségvetés egyötöde, és amit mindenki a narancsos forradalom legnagyobb sikerének tart: a korábban rövid pórázon tartott sajtó ma a legszabadabb a posztszovjet térségben.

Éppen ez a sajtó szembesíti a ma hatalmon levőket a kudarcokkal: lelassult a gazdasági növekedés; rosszul sült el a reprivatizációs hullám, sikerült meg – és elijeszteni a befektetőket, most mindenki kivár; meglehetősen hamar megbomlott az összhang a narancsos csapatban: mindenfélével megvádolták egymást, kiteregették a szennyest (ez igencsak hitelteleníti a mostani koalíciós törekvéseket is); nem sikerült megfékezni a korrupciót, sőt; sikerült viszont elidegeníteni az “orosz régiókat”, Kelet- és Dél-Ukrajnát, miközben kezdetben a nemzet egyesítése volt a fő jelszó; és sokaknak okoz csalódást az is, hogy az ígéretek ellenére a hatalom mégiscsak él a politikai üldözés eszközével: több bírósági perről ezt gondolják az emberek, az ilyesmi pedig növeli a revánspolitika veszélyét. A legfrissebb hírek egyike: családjával együtt váratlanul külföldre távozott a volt legfőbb ügyész, Szvjatoszlav Piszkun: környezetéből azzal magyarázták döntését, hogy merénylettől tartott.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik