Külföld

Fogságban az iszlám sajtó

admin
admin

2006. 02. 15. 07:00

Érthető, hogy a próféta ábrázolásán jogosan felháborodott iszlám világ nem tud mit kezdeni a szólásszabadságra épülő ellenérvekkel. Több közel-keleti oszágban is börtönnel, illetve komoly pénzbírsággal sújtják azokat az újságírókat, akiknek eljár a kezük, de előfordulhat az is, hogy a felelőtlen tollnok a sivatag közepén találja magát – meztelenül.

A rangsor

A rangsor
1. Dánia
2. Finnország
3. Írország
.
12. Magyarország
.
85. Kuvait
91. Katar
96. Jordánia
98. Törökország
101. Egyesült Arab Emirátusok
105. Indonézia
108. Libanon
120. Marokkó
123. Bahrein
125. Afganisztán
127. Mauritánia
129. Algéria
132. Palesztin fennhatóság
134. Szudán
136. Jemen
143. Egyiptom
145. Szíria
147. Tunézia
150. Pakisztán
154. Szaúd-Arábia
157. Irak
162. Líbia
164. Irán
(forrás: RSF, 2005.)

Mi okoz több kárt az iszlámnak: a Mohamed prófétáról készült karikatúrák, avagy azok a képek, amelyeken muzulmán túszejtők az áldozatuk torkát vágják el? A költői kérdést Dzsihad Momani, a jordán al-Sihan hetilap főszerkesztője tette fel, miután a Prófétát kigúnyoló rajzok közül hármat megjelentetett, s a „jutalom” nem is maradt el. Másodmagával elbocsátották állásából, ráadásul az iszlám vallás megsértésére hivatkozva le is tartóztatták őket.

„A jordán újságok karikatúrabotránya megmutatta, hol is húzódnak a szabad sajtó határai az arab világban – reagált az eseményekre Csicsman László, Közel-Kelet szakértő. – Hiába hoztak pozitív elmozdulást az elmúlt évek, a sajtószabadságot korántsem lehet még egy szinten említeni például az európaival. Akadnak ugyan nyugati törvények, amelyek garantálják a sajtószabadság meglétét, de a gyakorlatban – ahogy a jordán példa is igazolta – nem működik” – magyarázta.

Nemzetközi értékelések

A Riporterek Határok Nélkül (RSF) szervezet minden évben közzéteszi összesítését arról, hogy a világ országaiban mennyire tartják tiszteletben a sajtószabadságot. Az 5 kontinensen, nemzeti szervezetek (német, osztrák, belga, spanyol, francia, olasz, svéd és svájci) összefogásával működő társaság már a negyedik éve hívja fel a közvélemény figyelmét arra, hogy Kelet- és Közép-Ázsia, illetve a Közel-Kelet országaiban a kormányzati elnyomás, valamint fegyveres csoportok egyaránt akadályozzák a helyi média szabad működését. A 2005-ös rangsorban a 167 ország közül a kelet- és közép-ázsiai, valamint a közel-keleti országok még mindig rossz helyezéseket értek el.

„A sajtószabadság lényeges szerepet tölt be a Közel-Kelet térségének médiafejlődésében, ahol a szólásszabadságot széles körben korlátozzák. Amíg az újságírók tevékenységét tabuk és ellenőrzések fogják vissza, addig nem lehet működtetni egy olyan sajtót, mely gazdasági, politikai, társadalmi és kulturális fejlődést eredményez” – jelentette ki Timothy Balding, a Nemzetközi Újságírók Szövetségének az elnöke még 2005 januárjában egy Dubaiban megrendezett konferencián. Természetesen a változás nem megy egyik napról a másikra, bár az elmúlt tíz év alatt kisebb javulások már tetten érhetőek. „Körülbelül egy évtizedre lenne szükség, hogy érdemben javuljon a helyzet – véli Csicsman László, s mint hozzátette: a változás jelentősen függ az adott ország belpolitikájától, valamint a Közel-Kelet nemzetközi viszonyaitól”.

Érdemes szót ejteni a Freedom House nevű szervezetről is, amely 1980 óta évente ellenőrzi a világ országaiban érvényben lévő sajtószabadságot, s az értékelésnél a „van”, a „nincs”, illetve a „részben” jelzőket használja. A legutóbbi felmérése során 19 közel-keleti és észak-afrikai ország közül egyedül Izrael kapott jó, Kuvait pedig elfogadható minősítést. Az előbbi a „szabad” kategórába került, míg az öböl menti országot olyan országnak minősítették, ahol részben létezik sajtószabadság. A többi 17 ország (többek között Marokkó, Jordánia, Egyiptom, Líbia) egységesen a „nem” kategóriába került.

Maróth Miklós, orientalista viszont másként látja. „Más hagyományai vannak a nyugati és az arab médiának. Sőt, az arab világon belül az egyes országok helyzetét sem lehet összehasonlítani” – hangsúlyozta.

Az íróknak sem könnyebb

A több nemzetközi irodalmi díjjal kitüntetett török író, Orhan Pamuk ellen azzal a váddal indult eljárás, hogy megsértette Törökországot: egy svájci lapnak múlt év februárban adott interjúban elismerte, hogy az örmény népirtás Törökországban tabunak számít. A német könyvszakma Béke-díjával kitüntetett Pamuk kijelentette, hogy egymillió örményt és 30 ezer kurdot öltek meg hazájában, de rajta kívül senki sem mer beszélni erről. Egy török törvény értelmében hat hónaptól akár három évig terjedő szabadságvesztéssel büntethették volna a nemzet nyilvános megsértéséért, ám az Európai Unió fellépése megmentette. Miután figyelmeztették a török kormányt, hogy az író megbüntetése visszavetheti Törökország EU-csatlakozási tárgyalásait, Pamuk ellen ez év február elején megszüntették a büntetőeljárást.

Lépések a sajtószabadság felé?

Bár több arab kormány is lehetővé tette magán, illetve független helyi hírforrások működését, s persze a nemzetközi nyomás is arra sarkallt több országot, hogy enyhítsen a szígorú sajtótörvényeken, számottevő javulásról aligha lehet beszélni. 2004 májusában egy Jordániában végzett felmérés szerint például a riporterek és a főszerkesztők 70 százaléka látta úgy, hogy tovább romlott a sajtószabadság helyzete. Továbbra is igen szigorú sajtótörvény bünteti a kormányt támadó újságírókat többek között Jemenben, Törökországban, Jordániában. Egyiptomban pedig 2004 novemberében az al-Arabi című hetilap egyik szerkesztőjét, Abdel Halim Kandilt azért rabolták el, s tették ki szinte meztelenül a sivatagban, mivel bírálni merészelte Mubarak kormányzását az október 7-i Sinai-félszigeti véres merénylet miatt. Az egyiptomi újságíró ráadásul még örülhet, hogy ennyivel megúszta.

Tabu témákban nincs hiány, nem „kifizetődő” például az iszlám vallásról, a síita és a szunnita megosztottságról, az uralkodóról és családjáról, a hadseregről, a titkosrendőrségről, a kormány korrupciós ügyeiről, az erotikáról és a homoszexualitásról írni. Jordániában például éppen a sajtótörvény sorolja fel azt a 14 témát, amelyről nem lehet tudósítani. Nem véletlenül hallgattak tehát arról a lapok, hogyan mozdította el helyéről a jordán Abdullah király a féltestvérét, mint a jogos örököst.

Algériában a kormány az állami nyomdát és az adóhatóságokat használja fel a sajtó ellenőrzésére. Iránban gyakori az újságok működésének felfüggesztése: 2000 óta a bíróság több mint száz újság működését tiltotta be. Egyiptomban pedig a három országos napilap, a legtöbb magazin és hetilap Mubarak kormányának a kezében van, sőt, a lapok többsége a kormány tulajdonában lévő hét nyomda egyikében készül.

A külföldieknek sem szabad

A külföldi újságírók szabad munkáját, és a külföldi sajtó térnyerését is igyekszik a legtöbb muzulmán ország kormánya megakadályozni. Egyrészt minden lépésüket figyelő biztonsági kíséretet rendelnek ki melléjük, másrészt akkreditációk visszavonásával, kitoloncolásokkal, vízumkérelmek megtagadásával hátráltatják a tevékenységüket. 1998-ban egy – három főből álló – külföldi stábot tartóztattak le Jemenben, mivel egy olyan térségből tudósított, ahová hivatalos papír nélkül jutott be.

Az ellenoldal azonban nem adta fel. A sajtószabadság eléréséért küzdő aktivisták, emberjogi csoportok száma érdemben megnőtt az elmúlt tíz évben. Többek között Egyiptomban, Jordániában, Marokkóban, Kuvaitban, Szudánban és Jemenben állnak a helyi újságírók mellé, miután ezekben az országokban bebörtönzés, pénzbírság és zaklatás fenyegeti a reformokra vágyó firkászokat. Marokkóban akár öt év börtönt is kaphat egy újságíró a 2002-es sajtótörvény alapján, ha bírálja a királyt, rágalmazza az uralkodót. Szíriában 1 millió líra (közel 20 ezer dollár) pénzbüntetésre ítélik a „koholt cikkeket” megjelentető újságírókat.

A világháló és az al-Dzsazíra

Az alternatív médiaforrások megjelenésével – blogok, internet, műholdas csatornák – azonban nem tudott lépést tartani a kormányok cenzúrája, csődöt mondott az eddigi sajtóellenőrzés eszköze. Érdemes megnézni, miként viszonyulnak az egyre nagyobb „rajongótábornak” örvendő al-Dzsazíra és az al-Arabíja televíziós csatornákhoz. „A tévéállomások jól és pártatlanul működnek, gondolok itt többek között az al-Dzsazírára. Jóllehet az irakiak és az amerikaiak megpróbálták cenzúrázni az al-Dzsazíra tévéállomást, Irakból a Szaddám-rezsim alatt kitiltották a tévécsatorna tudósítóit, az amerikaiak pedig lecserélték a tévéstábot” – mutatott rá Maróth Miklós.

Algéria, Irak, Kuvait és Szudán például nem tartóztatja le az al-Dzsazíra és az al-Arabíja munkatársait, és nem is akadályozza őket munkájukban. Szaúd-Arábiában és Jordániában ugyanakkor letartóztatták azokat, akik a pán-arab tévében bemutatják és bírálják a kormány politikai irányvonalát. Szaúd-Arábiában ráadásul illegálisnak is minősülnek a parabolaantennák, ennek ellenére az arab világban ez az ország számít a legnagyobb felhasználójának, a háztartások több mint 90 százaléka rendelkezik ilyennel. Ráadásul a vallási vezetők által „cionista”, „sátán” jelzőkkel illetett két ominózus tévécsatorna számít a legnézettebbnek a szaúdiak körében.

Ami az internetet illeti, a legtöbb kormány igyekszik cenzúrázni a web-tartalmakat, és a blogokat, a politika kontrollja elől ugyanis sok reformista újságíró a világhálóra menekült. Sokatmondó, hogy az iráni diákok hírügynöksége által 2004-ben készült felmérés szerint az irániak többsége jobban hisz az internetnek, mint a helyi médiának. Iránban a kormány mindenesetre elrettentésképpen több internetes újságírót letartóztatott, Tunéziában egyes internet-kávézókat bezártak, Szaúd-Arábiában a politikai web-oldalak mellett a pornográf site-okat is blokkolják, Szíriában pedig az Izraellel foglalkozó web-oldalakat is szűrik.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

2871252 06/13/2016 US soldiers during a stop of the US armed forces in Riga in the course of the Dragoon Ride II of the Saber Strike-2016 international exercise. Taisija Voroncova/Sputnik
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.