Közélet

Hitlerről ír, mai utódairól beszél Ormos Mária

A történész szerint a diktatúrához nem kell hitlerbajusz és karlendítés.

A Független Hírügynökségnek Ormos Mária azt mondta, azért támogatta, hogy Hitlerről szóló könyvét a Kossuth Kiadó ismét megjelentesse, mert a világban erősödő populizmus újra a hatalom csúcsára repít diktátorokat, akikről népük még csak nem is sejti, hogy azok.

A történész korábban azt gondolta, már nem kell foglalkoznia a diktátorokkal, mert még kutatóként is megrázta a náci propaganda olvasása. Úgy vélte, elég,

ha ezeket a szándékosan bántó és primitív szövegeket

néhány tucat szakmabeli olvassa, de rájött, tévedett.

A témának újra ideje van, ma is működésbe lendülnek diktatúrák.

A náci vezér egy válságos kor gyermekeként kínálta egy fiatal demokrácia gyengeségeinek felszámolását, amihez be is vetett mindent, diktatúrát, önkényt és a terrort.

Hitler bűnöző volt, egy óriás bűnöző, mindenfajta moralitás nélkül. Hasonlóak ma újra feltűnnek a világban.

A történész szerint Hitler már akkor diktátor volt, amikor 1933-ban kancellárként 12 évet kért a németektől. Még nem volt teljhatalma, de mindig is totális uralomra tört, a fiatal német demokrácia pártjai pedig gyengék voltak az ellenálláshoz.

A demokratikus fátyol kevés

Az önkényuralom most ismét gyakorlattá vált, hiába borítják le

demokratikus fátyollal, s hirdetik, hogy „vannak választások”, mint Törökországban, de ettől az még önkényuralom! Kétségtelen, sem Erdogan, sem Kim Dzsongun észak-koreai diktátor nem hord kis bajuszt, nem úgy fésüli a haját, s nem teszi ki a napra, hogy ő valójában kicsoda, hanem igyekeznek leplezni, de valójában ők is diktátorok.

Több mint száz ember ellen adtak ki elfogatóparancsot Törökországban
A gyanúsítottak között vannak volt minisztériumi dolgozók és jelenleg is szolgáló katonák.
Katonai puccstól félhet Kim Dzsongun
Emiatt ódzkodhat az észak-koreai diktátor attól, hogy elutazzon Szingapúrba tárgyalni Donald Trumppal.

Ahogy Hitlernek fontos volt az antiszemitizmus a társadalom készültségben tartásához, hergeléséhez, ugyanúgy kell az ellenség a mai politikának is.

Az önkényuralom eleinte nehezen ismerhető fel, amikor meg már lerí róla, akkor nehéz megállítani, mert mindent maga alá gyűr, az átlagember pedig nem bújhat el az agymosás elől.

A vezérnek voltak személyiségi problémái, de ezek eleinte nem zavarták a munkában. Egy idő után népes kiszolgáló tábor segítette, jelentős részük őszintén, nagy lelkesedéssel ment a Führer mögött, másik része pedig, köztük katonák, köztisztviselők, állami alkalmazottak kompromisszumot kötöttek a hatalommal.

A tömeg fel sem ismeri a veszélyt

Hitlerhez hasonlóan a legtöbb diktátor gyűlöli a jogászokat, akik gátjai a hatalom hatékony működtetésének, a politikusok pedig tanulnak egymástól. Ormos Mária szerint ezért terjed  Európában a menekültellenesség, miközben még csak jelen sincsenek.

A veszély tehát már itt van, néhol demokratikus lepelbe burkolva. De ne felejtse el, bizonyos szerepek eljátszásához nem kell bajusz, vagy karlendítés.

Szerinte a nácik okozta világégés dacára a tömeg biztosan nem ismeri fel ezt a veszélyt, mert a tömegnek

elég egy ellenséget felmutatni, a legegyszerűbb, banális szövegeket kell mondani, és addig kell ismételni, amíg az álmából felkeltve is tudja. Ez a recept.

Ez ellen oktatással, neveléssel talán lehetne tenni, de a demokráciát először meg kell csinálni, terjeszteni, tanulni, akkor lesz hatékony. Az akadémikus szerint még ebben az esetben sincs garancia arra, hogy nem lesznek többé diktátorok.

Hitler dührohamot kapott, amikor lefasisztázták
Náci és fasiszta: egy kutya kölykei, de nem egyformák. A két fogalmat sokan szinonimaként használják, pedig kevés a közös pont.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik