A második szombat címmel közli az Élet és Irodalom Heller Ágnes írását, amelyben a filozófus elárulja, maga is ott volt a tüntetéseken. Azt hitte, a másodikra elfogy a lelkesedés. Tévedett. Úgy látja, ott valami új kezdődött. Sokakkal beszélt útközben.
Mindenkinek más volt a véleménye, mégis mind ugyanazt akarta: ezt úgy szoktuk hívni, hogy „népakarat”.
Heller Ágnes hosszan sorolja, mit akar a nép, amely az elvesztett választás után, felismerte, az ellenzék becsapta.
Talán ez az elvesztett választás volt, amiről Churchill mondta, hogy áldás álruhában. (…) A tüntető tízezrek zöme olyan emberekből állt, akik a választás után arra a következtetésre jutottak, hogy impotens pártok nem tudnak szabad Magyarországot nemzeni.
A filozófus szerint a szónokok mindannyian pontosan tudták, mit kellene tennie Orbán rendszere, a NER ellen, de ehhez párt kellene.
A Fidesz leváltása politikai aktus. Ehhez politikusokra van szükség. A politikához tehetség, hivatástudat, szakmai felkészültség, helyismeret, folyamatos munka szükségeltetik. (…) Magyarul: nem lehetséges a NER megdöntése, leváltása, akár visszaszorítása sem egy tényleges nemzeti együttműködés nélkül. Pártra szükség van.
Heller Ágnest a vele tüntetők nem bízták meg ezzel, de közös véleményüket, vitaanyagként adja közre.
Szervezői, vezetői makulátlan, szavahihető emberek legyenek, olyanok, akik nem pártpolitikusok, de politikai tapasztalatuk.
Az Egységes Magyar Ellenzéki Párthoz mindenki csatlakozhatna, aki akar, pártpolitikusok is.
Abban nem egyeztek meg, az új párt az ellenzékiek alternatívájaként, vagy azokat befogadó ernyőpártként működjön-e, de abban igen, hogy ki legyen az alapító. Mindenki
egységesen Márki-Zay Pétert, aki egy fél év leforgása alatt vált országos politikussá, nevezte meg mint „alapító atyát”, persze feltéve, hogy vállalna ilyen súlyos megbízatást.
