– Mennyit tud magyarul?
– Csak egy szót: „isteneeem!” Imi sokszor mondogatta a tanítványainak, ha elfogyott a türelme. Egyébként sokkal inkább a német volt az anyanyelve, de a felségével, és a legközelebbi barátaival mindig magyarul beszélgettek, úgyhogy sokszor hallottam a magyar beszédet, de sohasem tanultam meg.
– Imi kezdte el a Krav Maga polgári változatának kifejlesztését és elterjesztését, aztán ön vette át tőle a stafétát. Miért osztják meg a világgal a tudást, ahelyett, hogy megtartanák maguknak?
– Imi a végletekig humanista volt. Az volt az álma, hogy mindenki, aki veszélybe kerül, meg tudja védeni magát. Még ha kissé idealista is, maximálisan azonosulni tudtam ezzel a céllal és pont a jó helyen voltam jó időben ahhoz, hogy átvehessem tőle a munkát.
– Mennyiben jelent mást az önvédelem Izraelben, mint Magyarországon vagy Nyugat-Európában?
– Ha az utcai közbiztonságot nézzük, semmiben. Izraelről folyton az a kép jelenik meg a médiában, hogy veszélyes ország, de valójában biztonságosabb néhány európai nagyvárosnál. A turisták mindig meglepődnek, hogy a jeruzsálemi óváros falai melletti parkban fiatal lányok nyugodtan sétálnak egyedül éjszaka.
Az igaz, hogy míg Európa a második világháború óta békében él, addig Izrael hat nagyobb háborút és több kisebb fegyveres konfliktust vívott meg azóta, az országban pedig komoly probléma a terrorizmus. De ha a háborúkban és a terrorcselekményekben összesen sem halnak meg annyian, mint mondjuk autóbalesetekben.
– Az utóbbi években több terrortámadás rázta meg Nyugat-Európát is. Mit gondol, meg kell tanulnunk ezzel együtt élni?
– Egy héber mondás szerint, ostoba az, aki prófétának áll, úgyhogy erre én sem vállalkoznék. De ahogy látom, a probléma fokozódik, ezért az európai kormányoknak változtatniuk kellene néhány dolgon. Az államoknak szorosabb együttműködésre kellene törekedniük, sokkal több időt és forrást áldozniuk hírszerzésre, illetve kicsit át kellene gondolniuk az emberi jogok és a biztonság között feszülő ellentétet. Egyszerűsíteniük kellene a megfigyelés és a lehallgatás szabályain, hogy könnyebben juthassanak létfontosságú információkhoz a terrorizmussal gyanúsítható emberekről.
A probléma egyik kulcsa, hogy rájöjjünk, mi ad táptalajt az extrémizmusnak és megfelelő oktatással elejét venni a kifejlődésének. Ez azonban hosszútávú megoldás. Rövid távon meg kell találni azokat az imámokat és vallási vezetőket, akik “kimossák” az emberek agyát, és meggyőzik őket, hogy forduljanak el a hazájuktól, a civilizált értékektől, és ki kell rúgni őket az országból. Tudom, ma már nem kell fizikai közelség ahhoz, hogy valakinek kimossák az agyát, arra az internet is megfelelő terep. Az államoknak meg tanulniuk kontrollálni ezeket a csatornákat is. Nem a Stázi újjászervezésére gondolok, de a jelenleginél sokkal komolyabb titkosszolgálati munkára lenne szükség.
– Helyes lépés korlátozni a szólásszabadságot? Valakit pusztán a nézetei miatt elítélni?
– Ivan Krilov XIX. századi írónak van egy története. Arról szól, hogy két lélek, egy rablógyilkosé és egy filozófus íróé egyszerre érkezik meg a pokolba. A bűnöző lelke alatt hatalmas láng ég, ordít a szenvedéstől. Az író lelke alatt kicsi a tűz, alig érzi a fájdalmat. Eltelik néhány nap, a rablógyilkos lelke megtisztul, vége a szenvedésének, az író lelke alatt azonban továbbra is ég a tűz. Évek telnek, aztán évtizedek, mire az író kifakad, hogy miért kell neki generációk óta szenvednie, amikor nem ölt meg senkit, a rablógyilkos pedig milyen hamar szabadult. Az ördög azt feleli azért, mert a te műveid hatására még ma is gyilkolnak a földön. Ki vagyok én, hogy Krilovval vitatkozzak?
– A terrorizmus új arcát mutatja mostanában. Nem lőfegyverekkel és bombákkal támadnak az emberekre, hanem teherautókkal és késekkel. Ezt azt jelenti, hogy gyengülnek a terrorszervezetek?
– Nem hiszem. Vizsgáljuk meg, mit akarnak a terroristák, mivel tudják ezt a legkönnyebben elérni, és megvalósítják-e a céljaikat. Ahogy én látom, az utolsó kérdésre igen a válasz, mert félelemmel töltik el az embereket. A jól szervezett terrorakcióknál a rendőrség sokkal könnyebben göngyölíti fel a szálakat, csak a fegyverek, vagy a robbanóanyagok útját kell követniük. A késes és teherautós támadások jellemzően szervezetlen akciók. Magányos farkasok, vagy önállóan dolgozó párfős csoportok hajtják végre őket. Bár a támadókat elfogják, vagy megölik őket, a felbujtókat sohasem találják meg. Nagyjából lehet tudni, hogy milyen kommunikációs csatornákon, melyik mecsetben radikalizálták őket, de a felelősségre vonás csak magukig a támadókig ér el.
– Ön folyamatosan járja a világot. Hogy látja, jobban félnek az emberek, mint néhány évvel ezelőtt?
– Inkább úgy mondanám, hogy néhány helyen tudatosabbak az emberek. Többször gondolnak arra, hogy mi lenne, ha őket is megtámadnák, hogyan tudnák megvédeni magukat, és a szeretteiket. Mi azért dolgozunk, hogy ők sokkal magabiztosabbak, nyugodtabbak legyenek. Megtanítjuk nekik, hogyan ismerjék fel időben az erőszakot, hogyan kerüljék el, hogyan változtassanak a szokásaikon annak érdekében, hogy a lehető legkisebb eséllyel kerüljenek bajba, és megtanítjuk azt is, hogy ha nincs más megoldás, hogyan semlegesítsék erőszakkal a rájuk irányuló erőszakot. Teherautós támadások ellen is van már technikánk, kívülről viccesen néz ki, amikor gyakoroljuk. Két-három srác megfog egy hosszú padot, és elkezdenek vele rohanni a többiek felé, akiknek el kell kerülniük, hogy elgázolják őket. Vannak erre nagyon hatékony mozdulatok.
– Mit gondol, mennyi köze van az európai terrortámadásoknak a menekültáradatához?
– Amennyire tudom, semennyi. Harmadik, negyedik generációs bevándorlók követték el a támadások túlnyomó többségét. A muszlimok 95 százaléka jó ember, békésebbek, mint Teréz anya. Európának meg kell vizsgálnia azt, hogy kik azok, akik be akarnak vándorolni. Akik rendben vannak, dolgozni akarnak, akik szenvednek, engedjék be, akik nem, azokat pedig ne. De az nincs rendben, hogy mindenkinek nemet kell mondani. Egy elenyésző kisebbség hajlamos csak az extrémizmusra.
– A Közel-Keleten nem csak a muszlimok, hanem a zsidók között is vannak fundamentalisták. Ők ugyanannak az éremnek a két oldala?
– Nem. Az ultraortodox zsidók is csinálnak néha őrültségeket, de ez elég ritka. Egyszer felgyújtottak egy házat, amelyikben egy gyerek is meghalt, de az egy elszigetelt eset volt. Zsidó szélsőségesek nem törnek be éjjelente arabok házaiba, hogy gyerekek torkát vágják el, nem rohangálnak az utcán késekkel, hogy annyi embert szúrjanak le, amennyit csak tudnak. Szóval óriási különbségek vannak.
– Nem lehet, hogy azért, mert a zsidó szélsőségesek mögött egy erős állam áll, a palesztinok mögött meg nem?
– Nem. Elméletben: ha egy muszlim szélsőséges egy napig büntetlenül azt tehetne, amit csak akarna, annyi embert ölne meg, amennyit csak tud. Egy zsidó fundamentalista ugyanebben a helyzetben átpaterolná a muszlimot egy másik országba. Ez nagy különbség, még akkor is, ha a zsidó szélsőségesekkel sem értek egyet. Nekünk alapvetően nincs gondunk senkivel, aki nem akar megölni bennünket.
– Azt mondja, Európa számára nem megoldás a bezárkózás, a kerítések építése. Izrael viszont fallal zárta körül a palesztin területeket.
– Igen, de az szükséges. Mielőtt megépült a fal, gyakran lőttek át az izraeli területre. Én is több olyan nappaliban vendégeskedtem, ahol golyónyomok voltak a falban. Mióta fal van, nem tudnak átlőni. ez ennyire egyszerű.
– A fal a legjobb megoldás, vagy csak legegyszerűbb?
– Nehéz megmondani. Mivel jelenleg nincs béke, úgy gondolom a fal szükséges.
– Ön szerint lesz valaha béke?
– Mindig vannak időszakok, amikor mintha karnyújtásnyira lenne, de a lehetőség mindig elillan a politikusok miatt.
– Lehet, hogy ez naiv kijelentés, de a politikusokat az emberek választják.
– Úgy tűnik, rosszul választanak. Mindkét oldalon.
