Parádés interjút készített a kormánypárti média egyik alapkövével, Gajdics Ottóval a Mandiner, ebből próbáltuk az eszenciát kinyerni. Kiderül belőle, hogy a Karc FM-en műsort vezető Gajdics megérti a rendszerváltásban csalódott hallgatókat és mindig felemeli a hangját, ha kommunistákról van szó. Pontosabban:
Pedig nem üvöltök. Sem harag, sem gyűlölet nincs bennem. Ilyen az orgánumom.
Gajdics zsigeri gyűlöletet hordoz magában a kommunisták iránt, mert nagybátyját is lecsukták, tönkretették, míg apai nagyapját kisemmizték. Apja tanár lett, de az se volt egyszerű kör, miközben kisfia, Ottó (szóval ő maga) mozdonyvezetői álmokat dédelgetett. Nem is adta fel, vasútgépészetet tanult a szakközépben, majd jó eredményei miatt felvették a műszaki egyetemre. De a matek nem érdekelte annyira, otthagyta, és képesítés nélküli nevelő lett egy iskolában. Az alábbi kérdés-választ idéznénk:
A gyerekekkel is üvöltött?
Ott velem üvöltöttek.
A gyerekek?
Nem. A komcsi igazgatónő.
Az iskolában ismerkedett meg D. Horváth Gábor későbbi Magyar Nemzet főszerkesztővel is, aki idővel több helyre is vitte magával Gajdicsot. Nyíregyházán végezte el végül a főiskolát, nagyon érdekelte ekkor a filozófia és az irodalom. Még KISZ-titkár is volt Nyíregyházán, de állítása szerint őt már demokratikusan választották meg, hogy legyen kinek szerveznie a bulikat. Azt is állítja, Gyurcsány Ferenccel is találkozott kiszesként.
A rendszerváltáskor állást is ajánlottak neki a főiskolán, ha belép az MSZP-be, de nem vállalta. Kívülről nézte végig a pártok megalakulását, Nagy Imre újratemetését, Csurka István hazatértét. Közben Kiskunfélegyházára keveredett tanítani, itt jött be a képbe D. Horváth, akinek a kérésére a Pesti Hírlap dél-alföldi tudósítója lett. Egyre több laphoz, médiumhoz kötődött, mígnem
Végül már nem tudtam készülni az óráimra, úgyhogy abban maradtam a feleségemmel: ő él a hivatásunknak, én meg elmegyek pénzt keresni. Az volt a hőskor a helyi médiában.
Félegyházán rádiót is alapított, ekkor ismerte meg Liszkay Gábort, aki később a Magyar Nemzet főszerkesztője lett, és a G-nap után is maradt Simicska Lajos lapjánál. Barátságuk Gajdics szerint ezt is túlélte, de úgy, hogy manapság nem nagyon beszélnek. Gajdics állítja, bebizonyosodott az ő – amúgy el nem mondott – verziójuk, mi állt a G-nap mögött azzal, hogy Kálmán Olga a HírTV-hez szerződött. Simicskát amúgy azóta ismeri, hogy átvette a HírTV-t. Érdekes a véleménye róla:
Amiket írnak róla, azokkal nagyjából egyetértek. Zseni. Remek szervező. Nagyon jó gazdasági szakember. Most is ő haragszik énrám, nem én őrá.
Talán ennél is erősebb, hogy Gajdics Ottó szerint a médiában nincs meg a túlsúlya a kormányoldalnak. Így fogalmazott:
Egyik oldalnak sincs mit a másiknak a szemére vetnie. Azt viszont hallom a visszajelzésekből, hogy azoknak az embereknek, akikhez mi szólunk, még mindig az a benyomása, hogy halk a szavunk, sokkal erősebb a másik oldali média befolyása.
Amúgy Gajdics örül annak, hogy a szocik és partnereik már nem kormányoznak, “mert olyan hülye elveket vallanak, amelyektől a hajam szála égnek áll.” Szerinte rendben van, ha valaki úgy gyarapszik, úgy nyer tendereket, hogy haver.
A gyarapodásra meg azt mondom: alapítson útépítő céget, aztán akkor problémázzon, ha jobb ajánlatot ad és nem ön nyer. Mi azzal a baj, ha Mészáros Lőrinc utat vagy vasutat épít? Miért lenne jobb, ha nem ő építené?
Ő egyetért azzal, hogyha két hasonló kvalitású cég versenyez, azt válasszák, ahol a barátok vannak. Azzal viszont nem ért egyet, hogy Terry Blackkel melegezték le Vona Gábort. Pár szót ejtett még a Magyar Idők nem auditált példányszámáról, pontosabban annyit mondott, hogy dolgoznak rajta, hogy emelkedjen. A lapnak márpedig van értelme, olvassák a véleményvezérek és az újságírók is.
Bármennyire szeretnék is tehát az ellenségeink, hogy kiderüljön, ennek politikailag semmi értelme – hatalmasat kell majd csalódniuk.
