2014. november 14-én Orbán Viktor a Kossuth Rádió „180 perc” című műsorában beszélt a boltzárról.
– Szokott Ön vasárnap vásárolni?
– Ha valamit elrontottam a…
– Most már nem a hiteleknél vagyunk…
– Ha valamit elrontottam a héten, akkor be kell ugrani vasárnap, igen, valami pékségbe.
– És akkor támogatja vagy sem azt, hogy ez lehetetlenné váljon?
– Egy nagy vita kellős közepén vagyunk ebben a pillanatban. Mondjuk, a pékségeket speciel épp nem fogja érinteni, de egy nagy vita közepén vagyunk, és nagyon sok szempontot kell megfontolnunk. Nem alakítottunk ki még ebben álláspontot. Nem idézem föl az érveket, mert tele van velük a sajtó. Inkább gazdasági kérdésről van szó. Arról van szó, hogy a kis boltokban vagy a nagy boltokban költik el az emberek a pénzüket. Itt érveket lehet fölhozni egyik és másik megoldás mellett is. Erős érvnek tartom, hogy Ausztriában és Németországban is így van ez, és ez az osztrák és a német érdekeket jól szolgálja. Ezért érdemes egyáltalán megfontolni a javaslatot, de döntés még nincs.
– Nyilván erős érv az is, hogy 8-12 ezer ember az utcára kerülhet.
Ez is egy olyan érv, amit vizsgálunk. Ezt az érvet nem tartom megalapozottnak, hiszen az eladott élelmiszer mennyisége nem fog megváltozni, a vevők száma összességében egy hétre vetítve nem fog megváltozni, tehát ugyanannyi mennyiségű munkát kell elvégezni egyik esetben is: hét végi nyitva tartás nélkül is, mint hét végi nyitva tartással. Következésképpen legfeljebb máshol dolgoznak az emberek, de összességében nem látom az okát, hogy miért csökkenne a munkaerőigénye a kereskedelemnek.
Utolsó napirendi pontként, éjszakába nyúlóan látott hozzá a T. Ház 2014. december 4-én az üzletek nyitva tartásáról szóló törvényjavaslat általános vitájához. Másnap, Orbán Viktor az állami rádió reggeli műsorában egy régebbi kijelentésével szembesült, majd elárulta: nem boltzár, csak szabad vasárnap!
– Más téma. Úgy látja ma már, hogy heti öt napi munkából meg lehet élni Magyarországon?
– Hatból talán már igen.
– Azt mondta 2011 májusában, hogy akkor lesz majd vasárnapi zárva tartás, vasárnapi kötelező szabadnap, hogy ha öt napi munkából meg lehet élni.
– Igen, de hatból lehet, úgy látom most már. Én legalábbis ezt a gyakorlatot folytatom.
– Ön személyesen is támogatja a vasárnapi szabadnap elképzelését? Vagy csak a kormány?
– Van egy nagy vita, bocsánat, az én személyes álláspontom, és…
– Ez még nem dőlt el?
– …a kormány álláspontja azért kell, hogy egybeessen, mert még ha nem is értenék egyet a kormány többségének álláspontjával, akkor is lojális lennék a kormány többségének álláspontjához, és ne vegye ezt megalkuvásnak, de akkor azt a saját álláspontomként elfogadnám. Tehát a magyar miniszterelnöknek nem áll fönt az a lehetősége, hogy a kormánya hoz egy döntést, amivel ő személyesen nem ért egyet…
– Igen, de…
– Bocsánat, de jól néznénk ki.
– De a lényeg inkább arról szól, a kérdés is erre vonatkozott, hogy a hatástanulmányok elkészültek-e, tudják-e, hogy ez milyen hatást okozhat, lesznek-e elbocsátások?
– Hogyne, ezért tartott ez ilyen hosszú időn keresztül. Persze, ugye, miután egy ilyen kérdést rendkívül széles párbeszéd kísér, ezért rengeteg adat, információ és háttértanulmány létezik. Nemcsak a kormány készített ilyeneket, hanem rengeteg más szervezet is. Elég kakofón a helyzet, tehát mindent és mindennek az ellenkezőjét is lehet hallani. Nehéz megmondani, hogy mi volt a döntő érv, mert ahány ember, annyi szokás vagy annyi gondolkodásmód. Az én számomra a legerősebb érv az osztrák és a német rendszer volt, tehát tanulmányoztuk, hogy van ez Ausztriában, és hogy van ez Németországban. A kereskedelemben oldható meg ez legegyszerűbben, mert a modern ipari technológia miatt vannak, nemhogy három műszakban, hanem szinte 9-10 hónapban folyamatosan működő technológiai gépsorok, amiket szinte nem lehet megállítani, és azok nincsenek tekintettel a vasárnapra, de törekednünk szerintem arra kellene, hogy senkit ne lehessen vasárnap dolgoztatni. – …de akkor a „senkit sem” mit jelent? Az milyen szakmákra vonatkozik még Ön szerint?
– Most a kereskedelemről beszélünk egyelőre. Ez egy nagyon nehéz…
– Csak az egyértelműség miatt: Ön szerint ez a kérdés eldőlt? Nyilván: parlamenti vita, egyebek, vagy még nyitott ez a kérdés?
– Akkor dől el, amikor szavazott róla a parlament, de a végeredmény tekintetében egyirányú utat látok.
Eltelt egy hét, már látszott a népszerűtlen döntés hatása, amikor Orbán Viktor újra a 180 percben beszélt.
– Én értem, hogy most ebben az időszakban, amikor a kormányzás időszaka van, és nem kampány van, akkor átlapozza az újságban a népszerűségről szóló híreket, de hát ahogy mondja, hogy bízzuk Önre, vagy bízzák a kormánytagok Önre a népszerűséget, akkor én Öntől ezt meg tudom kérdezni, hogy mi a magyarázata, azt mondja meg nekem.
– Nem lapozhatok azért könnyedén politikai híreket, mert közben azért a Fidesz – Magyar Polgári Szövetség elnöke is vagyok, következésképpen ennek a politikai közösségnek a mindenkori állapotáért is felelősséggel tartozom én, de a miniszterek csak végezzék a kormányzati munkát.
– Szóval a netadó miatti döntések, a félreértések, az abból fakadó tüntetések, a szabad vasárnapra vonatkozó elképzelések, döntések és a drogtesztre vonatkozó döntések adják össze azt a kombinációt, amely miatt zuhan az Ön népszerűsége vagy a kormány népszerűsége.
– Először is érdemes a lefutásokat nézni, tehát én azért öreg muskétás vagyok, talán már a kilencedik éve vagyok kormányon és láttam már sok mindent. Tehát van egy lefutása a kampányoknak és a kormányzati ciklusnak, az mindig ugyanolyan, az arányokban lehet eltérés, de a természetrajza mindig ilyen. Márpedig muszáj átállni kormányzásra, hiszen a választási év végén költségvetést kell elfogadni. Tehát a kormányzást mindenképpen meg kell kezdeni legkésőbb a választások utáni októberben, mármint az igazi mély gazdasági érdekeket is érintő kormányzást.
– Igen, de az utcán most nem az ellenzéki pártok vannak ott.
– Igen, de ez talán most másodlagos. Az utcához sokfajta módon lehet viszonyulni. Az én személyes viszonyom dubiózus természetesen. Tehát az egész Fidesz, Kereszténydemokrata Néppárt, a mostani kormánykoalíció pártjai az 1980-as években azért küzdöttek, hogy ebben az országban lehessen szabadon beszélni, társulni, gyülekezni meg tüntetni. Ezt akartuk, hát most megkaptuk.
Orbán Viktort aznap a Napi Gazdaság is kérdezte. A kormányfő már akkor is tudta, hogy a magyarok nehezen viselik, ha megmondják nekik, hogyan éljenek.
– Hogyan illeszkedik ebbe a vasárnapi zárva tartás ötlete, ön szerint miért vált ki indulatokat ez az elképzelés?
– Régi tartozása ez a magyar politikának. Mindenki tudja, hogy az emberek milyen kiszolgáltatottak a munkahelyeiken. A vasárnapi munkára kötelezés vagy szorítás régi sérelem. Most orvosoljuk. Logikus taktika, még ha hazugság is. Mindannyian tudjuk, hogy a magyar emberek azt viselik a legnehezebben, ha meg akarják nekik mondani, hogyan kellene élniük. Ez a magyarok egyik legvonzóbb tulajdonsága. Született várvédők. – Ha az ön logikáját folytatom, akkor más szektorra, például az autóiparra is ki kellene terjeszteni a vasárnapi pihenőnap rendszerét. A német autógyártók éppen azért rajonganak Magyarországért, mert vasárnap is három műszakban dolgoztathatnak. Ez nem kockázatos játék?
– Kockázatosnak kockázatos, de nem játék. A munkás-érdekvédelemnek mindig is megvoltak a gazdasági kockázatai. Ha a termelékenység és a munkásjogok egyensúlya megbomlik, borul a gazdaság, a munkásvédelem munkanélküliségbe fordul. De a politika arról szól, hogy célokat fogalmazunk meg, amelyekért küzdünk. A célokat általában nem lehet száz százalékig megvalósítani. Ez is a dolgok természetéhez tartozik. Az is igaz, hogy a modern ipari ágazatokban nincs leállás, szinte az egész évet „végigzakatolják” a gépsorok. Ezért egy szektorban és nem az egész nemzetgazdaságban indította el a kormány a vasárnapi munkavégzés tilalmát. Ebben az esetben is, mint a politikában mindig, az egyensúlyra kell koncentrálni. Kellő időben és a szükséges feltételek fennállása esetén majd tovább is léphetünk.
Vagy hátra, a hétfői nap tükrében.
