Bálint György elmúlt 96 éves. Önmagát ahhoz a fájához hasonlítja, amely “tele van sebekkel, csonkokkal, elhalt kéregdarabokkal”, de még idén is tette a dolgát, hozott gyümölcsöt. Belekóstolt a tévézésbe, a politizálásba, most pedig nemcsak a hosszú élet titkáról, hanem a új társadalmi kataklizmák kapcsán a szolidaritás és az elfogadás fontosságáról is vall a 168 Órának.
Aki megismeri a növények nyelvét, megérti: minden élőlény – virág, állat, ember – fontos. A legutolsó gyomnövény is értékes, legfeljebb ma még nem tudjuk, mire használható. Például a fűzfáról sokáig azt hitték, jóval értéktelenebb a többinél. Aztán kiderült, olyan kémiai anyag található benne, amely sokféle betegséget gyógyít. Így fedezték fel az aszpirint.
Szerinte a növények is éreznek, akár kommunikálni is tudnak, és sok mindent akár tanulhatnánk is tőlük.
Vannak köztük olyanok, amelyek ellenségesek egymással, képtelenek együtt élni. Mások viszont érzékelve a veszélyhelyzetet, megvédik egymást. Bámulatos tulajdonságok.
Bálint György azért foglalkozik nemcsak a növények, hanem a társadalom bajaival is, mert szülei arra nevelték, hogy „aki többet tanulhatott, annak a társadalmi felelőssége is nagyobb.” Ezért korrepetálta már az elemiben diáktársait, ezért volt számára fontos az ismeretterjesztés és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat tarnabodi kísérleti programja.
Nézve a híreket, most is fontosnak tartaná a szolidaritást. Azt gondolja, egy országnak, amely átélte 1944-et, ’56-ot, türelmesebbnek, együttérzőbbnek kellene lennie a menekültekkel. Sokkal.
Elhibázott a kormányzati elv, amely ellenségként és bűnözőként kezeli ezeket az embereket. Humanitárius kötelességünk segíteni.
Tiszteli a civileket, akik a kormány helyett is megteszik ezt, erejükön felül. További részletek a legfrissebb 168 Órában.
