Üzleti tippek

Istenek alkonya

admin
admin

2010. 03. 24. 12:00

Már nem a régi a németek legendás tévés showmane. Az egykor verhetetlen Thomas Gottschalk trónja Ausztriában is inog. Ezzel szemben a tehetségkutató műsorok egyre népszerűbbek.

A Thomas Gottschalk által vezetett Wetten, dass…? című műsor egykor megasiker volt: a nyolcvanas-kilencvenes években Európa legnézettebb szombat esti tévéshow-jaként emlegették. A ZDF műsora (amelyet 1981-ben indítottak el) az elmúlt évtizedekben nagyon sok német szombat esti szórakozásáról gondoskodott. Nézettsége a nyolcvanas években 20, a kilencvenes években stabilan 13–15 millió között volt, ami azt jelenti, hogy sugárzásakor 55–40 százalékos piaci részesedést ért el, és magabiztosan uralta a médiapiacot. Egészen addig, amíg 2007 őszén az RTL – a külföldi mintát (America’s Got Talent) követve – a Deutschland sucht den Superstar után el nem indította az új, Das Supertalent című műsorát. A két tehetségkutató show-val szemben a Wetten, dass…? nézettsége hetek alatt tízmillió közelébe esett vissza (ez már csak 30-33 százalékos piaci részesedést jelentett). A lejtőn nem volt megállás, a konkurencia sikerével párhuzamosan tovább folytatódott a „legendás” műsor nézőszámának lemorzsolódása.

Az ok: egyrészt a közel harmincéves adás – akárcsak ez a műsortípus – elöregedett, másrészt az „össznépi” televíziós szórakoztatás – a nézői igényekhez alkalmazkodva – jelentősen átalakult az elmúlt években. Bár számos kísérletet tettek a hagyományos, hétvégi szórakoztatás megújítására, ez a nyolcvanas években kiforrott műsortípus Európa-szerte végleg elvesztette korábbi érdekességét. A brit és amerikai licencek (Pop Idol, American Idol, Top Modell, Britain’s Got Talent) alapján készült vagy azt másoló új tehetségkutató show-k tarolni kezdtek, és az új évezredben világszerte a legnézettebb hétvégi családi műsorokká (Nouvelle Star, Deutschland sucht den Superstar, Das Supertalent, Megasztár, Csillag születik) alakultak át.

Lefelé a lejtőn

A Dieter Bohlen fémjelezte Das Supertalent 2007-es indulásakor még csak 5 milliós nézettséget könyvelhetett el. A második szériát azonban már átlag 5,5 a harmadikat pedig 6,5 millióan nézték, tavaly decemberben pedig a nézettség elérte a 7 milliós álomhatárt. Ezzel párhuzamosan egy csökkenő trend keretében a Wetten, dass…? nézőszáma több alkalommal is 10 millió alá csökkent, az idén pedig már ott is ragadt, mert mindenekelőtt a fiatalabb korosztályoknál erősen meg-csappant az érdeklődés iránta. Tavaly év végén például a 14–49 éves korosztály körében a Das Supertalent 33,5, a Wetten, dass…? 27,6, míg a 14–29 éveseknél a két műsor 36,3, illetve 23 százalékos nézettséget ért el.

Aztán március elején a friss nézettségi adatok publikálásakor már nagyot robbant a médiabomba. A Deutschland sucht den Superstar új szériájának nézőszáma 7,5 millióra emelkedett, ugyanakkor a Wetten, dass…? iránti érdeklődés 7,8 milli-óra zuhant. Ráadásul a február végi erfurti adásban a műsor készítőinek nagyon kínos blamázst kellett átélniük. Arra fogadtak, hogy az erfurti vásár területén összegyűlik 1500 kifestett Kiss-rajongó, akik égő zseblámpáikat az ég felé fordítva egy monumentális élőképben kivilágítják a zenekar négy betűjét. A helyszínen azonban nem jelent meg annyi fiatal, hogy az első két betű után a két S-t is megfelelő sűrűséggel kivilágítsák, így az attrakció kudarcba fulladt, s a Gottschalk-stáb egy újabb keserű tapasztalattal lett gazdagabb. Sem a hatvan feletti zenészek, sem a „médiakirály legendája” nem elég már ahhoz, hogy a fiatalabb korosztályokat mozgósítsa. (Bezzeg korábban, a Tokyo Hotel vendégszereplése alkalmával kitört az őrület.)

Másra vágynak

Gottschalk trónja nemcsak Németországban, hanem Ausztriában is inog, ahol az ORF 2-n sugárzott legutóbbi műsorára már csak a tévénézők 27 százaléka volt kíváncsi, ami a korábbiakhoz képest ugyancsak az „istenek alkonyát” vetíti előre. A szakértők nem csodálkoznak ezeken a mutatókon, ugyanis a hétvégi főműsoridős szórakoztatás átalakulása Európában is igazodik a globalizált világtrendhez. A tévé elé ugyanis az ezredforduló óta olyan új korosztályok tagjai ülnek le hétvégén (ez az otthonülős szórakozási forma a gazdasági válság ideje alatt még elterjedtebbé vált), akiknek az igényei lényegesen eltérnek a korábbi sikeres műsorok nézettségét biztosító – ma már az 50+ korosztályhoz tartozó – nézői csoportok igényeitől.
A szórakoztatás régebbi, szombat esti változata még úgy festett, hogy látványos díszletek közepette a műsorba meghívott sztárok (filmcsillagok, modellek, sportolók, hírességek) laza fecsegés közepette produkálták magukat, s ez a műsortípus biztos kiemelkedő nézettséget hozott, ha olyan műsorvezető, mint Rudi Carrel, Thomas Gottschalk, Rafaella Carra, nálunk Antal Imre, Vitray vagy Friderikusz Sándor „prezentálta” a képernyőn. A mai társadalmi-mediális környezetben azonban az ilyen show-műsorok a fiatalabbak számára már lassúnak, vontatottnak, érdektelennek tűntek, és az utóbbi évtizedben – a konkurencia térhódításával egy időben – el is tűntek az európai televíziózás kínálatából (az egykor nagyon gazdag német kínálatból is csak a Wetten, dass…? maradt meg).

A magyarázat nyilvánvaló: az új közönség másra, dinamikus, konfliktusos, erős indulati-érzelmi hatásokat kiváltó, drámai epizódokkal tarkított, pörgős, a korábbiaknál fiatalosabb zenés, humoros, frivol szexet is felvállaló műsorokra vágyik. Kevésbé érdeklik a beszélő fejek (még ha azok egykori és mai sztárok is), a laza, felszínes locsogás, a poénok alá kevert nevetés, az álkonfliktusok, az előre megbeszélt kérdések. A tradicionális műsorok vontatott, lassan hömpölygő dramaturgiája már nem képes lekötni a nézőket, s ha unatkozni kezdenek, rögtön átkapcsolnak a konkurenciára.

Nyerő rossz fiúk

Az utóbbi években megváltozott a műsorvezetőkkel kapcsolatos elvárás is. Thomas Gottschalk még mindig a „csííííz mosolyú”, csibészes, de sokszor alákérdezős jófiút alakítja, a tehetségkutatók főszereplőivé előlépett rossz fiúk – az új alfa-hímek, Dieter Bohlen, Simon Cowell – viszont már markáns, megosztó személyiségek, akik sokszor ellenszenvesen, nyersen, kegyetlenül odamondogatva, cinikusan osztják az észt, s éppen ezért szinte mindig érdeklődést, vitákat keltenek, bulvártémákat szolgáltatnak. (Aligha véletlen, hogy a Megasztárban vagy a Csillag születikben Friderikuszt vagy Fáy Miklóst is megpróbálták ilyen szerepkörbe helyezni.)

Thomas Gottschalk, illetve műsora ezzel az új konkurenciával már aligha versenyezhet eredményesen. A régi iskolát és annak képviselőit
eltehetjük a médiatörténelem szép emlékei közé, mert bár Gottschalk épp a napokban hosszabbította meg három évvel a szerződését, ez az utolsó „legendás” műsor minden bizonnyal hamarosan a „vannak még” kategóriába kerül. Tavaly ok-tóberben ugyan egy attraktív svájci műsorvezető (Michelle Hunziker) adaptálásával megpróbálták felturbózni, de kevés eredménnyel. S ne feledjük, szombat esténként eddig csak az RTL állított igazi konkurenciát a műsorral szemben, mert a többi csatornán általában régebbi-újabb filmeket vetítenek főműsoridőben. A Pretty Woman vagy a Reszkessetek betörők! tizedik vetítését azonban már Németországban is nagyon unják a nézők. Éppen ezért a szakértők az új évtizedben, a 3D és a digitalizáció elterjedésével hamarosan döntő változásokat jósolnak a hétvégi tévés szórakoztatás területén is.

vissza a címlapra

Legfrissebb videó mutasd mind

Debrecen, 2015. július 30.
Orbán Viktor miniszterelnök (j) és Garancsi István, a Videoton FC tulajdonosa a lelátón a labdarúgó Európa Liga-selejtezőjének harmadik fordulójában játszott Debreceni VSC - Rosenborg mérkőzésen a debreceni Nagyerdei Stadionban 2015. július 30-án.
MTI Fotó: Czeglédi Zsolt
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.