Nem fordítanak, fordíthatnak elég erőforrást a hazai kis- és középvállalkozások tőkeszegénységük miatt a digitális információk kezelésére, az adattárolásra, -mentésre, -archiválásra. Többségük csak akkor szánja rá magát az adatkezelés szervezett kialakítására, ha már anyagi kárt is okozott a számítógépes adatok elvesztése.
A hanyagságot érdekes módon az adattároló eszközök megbízhatósága teszi lehetővé, évekig működnek minden gond nélkül. Az adatvesztések nagyobb része nem a merevlemez vagy a számítógép műszaki meghibásodása miatt következik be. Vírusfertőzés, betörés, tűz vagy emberi mulasztás az ok.
Mentéskor nemcsak az aktuális munkához szükséges adatokról kell biztonsági másolatot készíteni, hanem az operációs rendszerről és a telepített alkalmazásokról is. A másolatról ugyanis lényegesen gyorsabban állítható helyre a rendszer, mint komponensek egyenkénti újratelepítésével, a beállításokról nem is beszélve. Archiváláskor az aktuális munkához már nem szükséges adatok hosszú távú megőrzéséről kell gondoskodnunk.
A DVD-író nem elég
A legegyszerűbb esetben a kisvállalkozás nem működtet kiszolgálót, mindenki a saját PC-jén vagy noteszgépén dolgozik, a hálózatot az internetkapcsolat és a nyomtató megosztására használják. Elvileg a mentés és az archiválás is egyszerű, hiszen szinte minden konfiguráció alaptartozéka a DVD-író. Időigényessége miatt azonban a felhasználók szeretik elbliccelni az írható CD-re, DVD-re mentést, annál is inkább, mert egy lemez kapacitása ritkán elég a teljes mentéshez.
Ennél nagyobb gond, hogy a tapasztalatok szerint az írható/újraírható lemezeket nem minden meghajtó képes olvasni. Azaz semmi garancia nincs arra, hogy vissza is tudjuk majd állítani róluk a rendszert.
Ennek még nagyobb az esélye a „túlírt” lemezeknél. Ebben az esetben a legolcsóbb megoldás egy megosztott, a hálózatra csatlakozó önálló merevlemezes tároló, amelyre a hálózaton keresztül mindenki gyorsan elvégezheti a mentést. A rendszergazda pedig szalagra archiválhatja róla az adatokat.
A tároló kezelőszoftverével megoldható, hogy minden felhasználó csak a saját állományaihoz férhet hozzá. Teljesítménye és kapacitása korlátozott, csak kiszolgálót nem működtető, maximum 6–8 felhasználós környezetbe ajánlható.
A tárolás fokozatai
A legtöbb vállalkozás használ legalább egy kiszolgálót, és az ezen futó kiszolgáló alkalmazások (Exchange, ERP, CRM) ott tárolják az adatokat. Kapacitása a gépházon belül vagy külső tárolóval is bővíthető. Mivel a tároló közvetlenül csatlakozik a kiszolgálóhoz, szaknyelven ezt DAS (Direct Attached Storage) megoldásnak nevezik, és 1–2 millió forintból megfelelő konfigurációt építhetünk ki.
Mindaddig, amíg a kiszolgáló teljesítménye és tárolókapacitása elegendő, beleértve a róla való mentést és archiválást is, ez konfiguráció tökéletesen megfelel. Szűk keresztmetszet a teljesítménye lehet, mert a szerver nemcsak a tárolás feladatát látja el, hanem futtatja a kiszolgáló alkalmazásokat is. Ha már túlságosan lassú, a következő lépés egy olyan NAS (Network Area Storage) kiszolgáló üzembe állítása, amely egyetlen feladatot lát el: tárolja az adatokat, amelyeket az alkalmazásokat futtató kiszolgálók, illetve a felhasználók a hálózaton át érnek el. Az adattárolás központosítása itt is egyszerűbbé teszi a mentést és az archiválást.
Saját konfiguráció kialakítása helyett olcsóbb és főleg egyszerűbb, ha egy üzemkész NAS-t vásárolunk. A Microsoft erre a célra készített egy speciális Windows Server változatot, a Windows 2003 Storage Servert (WSS) csak tesztelt hardverre telepítve vásárolhatjuk meg a partnergyártóktól. Üzemkész NAS kapható az erre a célra testreszabott Linux-rendszerrel is.
Típustól függően a NAS néhány hasznos többletszolgáltatást is nyújt. A WSS például felismeri, ha ugyanazt az állományt különböző néven több példányban akarjuk tárolni, és a tárolóhellyel takarékoskodva fizikailag egy példányban őrzi meg, de a felhasználók ezt nem veszik észre. Egy jó NAS beszerzési költsége konfigurációtól függően 2–4 millió forint.
A NAS tárolókapacitása jól bővíthető, két NAS-szervert is telepíthetünk a hálózatba, amelyeket egyetlen nagykapacitású szerverként lehet kezelni. Szűk keresztmetszetet inkább a hálózat jelent, ha nagyméretű állományokat mozgatunk, és közben mondjuk egy, az adatbázist intenzíven használó alkalmazást is futtatunk.
A következő fokozat az, hogy a tárolót tegyük külön hálózatra, így az adattárolás és a normál hálózati forgalom nem zavarja egymást. Ez a megoldás a SAN (Storage Area Network), amikor az adattárolást igénylő kiszolgálók a helyi hálózat mellet külön Fibre Channel-kapcsolattal csatlakoznak a tárolóhoz. Egy egyszerű SAN-hálózatot 3–5 millió forintból alakíthatunk ki.
Örökzöld szalag
Bő egy évtizeddel ezelőtt az optikai meghajtók gyors fejlődése idején sokan leírták a mágnesszalagos tárolótechnológiát, ma pedig a leghatékonyabb mentő és archiváló módszernek tartják. A változás oka az optikai meghajtók már említett kompatibilitási problémája, valamint a szalagos technológia fejlődése.
Ma 80 gigabájttól egy terabájtig terjed a kazetták natív (tömörítés nélküli) tárolókapacitása. Alacsony áruk mellett a lemezes mentőeszközökkel szemben nagy előnyük, hogy hordozhatók (az adatkezelés szabályai előírhatják, hogy a mentett anyag nem tárolható a felhasználással azonos helyiségben vagy épületben). Garantált adatmegőrzési idejük 5–30 év, és van olyan változat is, amely szavatolja az egyszer felírt adatok változatlanságát.
Senki sem szereti a szabályokat
A legjobb eszközök sem szavatolják az adatbiztonságot, ha nem használják őket megfelelően, azaz a cégnek nincsenek az adatkezelési irányelveinek megfelelő, rögzített és számon kérhető adatkezelési eljárásai. Ha a rendszergazda akkor végez mentést, amikor éppen ideje van rá, és a visszaállítást utoljára másfél évvel ezelőtt próbálták ki, akkor a legdrágább eszköz sem biztos, hogy segít, ha baj van. Ezeknek a szabályoknak a kidolgozása és betartatása hálátlan feladat, ezért fontosak azok az információéletciklus-kezelő (ILM – Information Lifecycle Management) megoldások, amelyek kikényszerítik. Az ILM-rendszerek a kis cégeknek még nagyon drágák, de várható, hogy más, eredetileg szintén nagyvállalati eszközökhöz (adatbázisok, ERP, CRM-rendszerek) hasonlóan ezeknek is megjelennek lényegesen olcsóbb és egyszerűbb verziói.
Mi mennyi?
A digitális információ alapegysége a bit, csak két értéket vehet fel: 0 vagy 1. Ezért az ilyen adatok a kettes számrendszerbeli számoknak felelnek meg, és korábban a 2 hatványai alapján számlálták az egységeket. 1 kB nem ezer, hanem a kettő tizedik hatványát, azaz 1024 bájtot jelentett. Ma az egyszerűség kedvéért – tulajdonképpen helytelenül, de sokkal használhatóbban – 1024 helyett a tízes számrendszerben megszokott, az ezer többszöröseivel számlálják az egységeket, 1 kB-ot ezer bájtnak véve.
Kilobájt (kB) – 1000 bájt – 103 bájt
Megabájt (MB) – 1000 kB – 106 bájt
Gigabájt (GB) – 1000 MB – 109 bájt
Terabájt (TB) – 1000 GB – 1012 bájt
Petabájt (PB) – 1000 TB – 1015 bájt
Exabájt (EB) – 1000 PB – 1018 bájt
Zettabájt (ZB) – 1000 EB – 1021 bájt
