A VOSZ 2006 nyarán nyújtott be indítványt az Ab-hez az “elvárt adó” jogintézményének megszüntetéséért. A szövetség erkölcsi és szakmai sikerként értékeli, hogy az Ab megalapozottnak találta beadványukat.
Emlékeztetnek arra, hogy beadványukat az indokolta: a magyar vállalkozások döntő többsége tevékenységének eredményét eltitkolja, s erre hivatkozva a törvényhozó a jogállami normák megsértésével – a bizonyítási teher megfordításával és az ártatlanság vélelmének figyelmen kívül hagyásával – sejtéseken és feltételezéseken nyugvó adóelvonási gyakorlatot érvényesíthet. A testület szerint az elvárt jövedelmet adóztató adó olyan megdönthetetlen törvényi vélelem, amellyel szemben a törvényalkotó nem tette lehetővé az ellenbizonyítást.
Az Ab utólagos normakontroll keretében vizsgálta a társasági adóalap alapján elvárt jövedelmet adóztató törvényi szabályozást, valamint az elvárt adó előlegének a megfizetéséről szóló rendelkezést. A testület többségi határozata szerint az elvárt adó a társasági adóalanyok nyereségét adóztató jövedelmi típusú adó, amelynek szabályozása során a törvényalkotót köti az Alkotmány közteherviseléssel kapcsolatos előírásából és az Ab korábbi határozataiban már megfogalmazott követelményekből levezetett alkotmányos mérce. Ennek a testület szerint az elvárt jövedelmet adóztató adó nem felel meg.
Az Alkotmánybíróság 2007. február 27-én kihirdetett, többséggel hozott határozata szerint az elvárt adó nem áll közvetlen összefüggésben az adófizetésre kötelezett adóalanyok tényleges jövedelmi-vagyoni viszonyaival. Ezektől függetlenül ír elő ténylegesen meg nem szerzett jövedelem után adófizetési kötelezettséget, ezért alkotmányellenesnek nyilvánította azt. Az Ab a kihirdetés napjától kezdve semmisítette meg a vonatkozó jogszabályhelyeket.
Rákattant a streaming a divattervezőkre, és ez nem véletlen
Balenciaga, Dior, Lagerfeld – nem a párizsi Champs-Élysées-n sorakozó üzleteket soroljuk, hanem az első félév streamingkínálatát. Miért kell ennyi divattervezős tartalom, és hogyan pörgette ezt fel a streaming?
