A kis- és középvállalkozásokra vonatkozó közösségi joganyagban hiába is keresnénk irányelveket vagy más kötelezö elöírásokat. A közösségi „vívmányok” mindössze ajánlásokra korlátozódnak, jelezve, hogy a területet érintö döntések javarészét a tagállamok szintjén hozzák, amelyek fizikailag közelebb vannak a kis- és középvállalkozókhoz. Mindez nem akadályozza meg a végrehajtói funkciókat is ellátó Európai Bizottságot abban, hogy aktív politikával és közösségi programok, kezdeményezések sokaságával próbálja előmozdítani a 18 és fél millió uniós kis- és középvállakozás ügyét.
Az EU kedvezményezettjei
Miután kimutatható összefüggés van a kisvállalkozások és az egész unió sorsának alakulása –a növekedés és a foglalkoztatási helyzet – között, a szektor helyzetének javítása és működésének elősegítése az Európai Unió fontos prioritásai közé tartozik. Az új vállalkozói politika alapelveinek és fő irányainak meghatározása szorosan kapcsolódik az Európai Unió 2000. március végi lisszaboni csúcstalálkozóján elfogadott csomaghoz, amely célul tűzi ki, hogy 2010-re az EU rendelkezzen a legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasággal a világon. Ennek a nagyszabású akciónak egyik központi eleme az úgynevezett Enterprise Europe, más néven „európai vállalat” nevet viselő kezdeményezés, amelynek végrehajtási határideje 2005. A bizottság a kis- és középvállalkozásokat állította az új vállalati politika homlokterébe, amelyek úgymond „a legtöbb munkahelyet teremtik majd az új gazdaságban”.
Brüsszel szerint Európának merőben új hozzáállást kell tanúsítania a kockázatvállaláshoz és a kudarc fogalmához. A vállalkozói politikának bátorítania kell az olyan kezdeményezéseket, amelyek díjazzák a kockázatvállalást. A jelenlegi európai gyakorlat kevés esélyt ad az újrakezdésre azoknak a vállalkozóknak, akik első nekifutásra kudarcot vallottak. Az Egyesült Államokban ezzel szemben bizonyos szempontból még pozitívumnak is tartják a csődöt, amiből a vállalkozó értékes tanulságokat szűrhet le. A bizottság ezért arra biztatja a tagállamokat, hogy csődtörvényeiket a kockázatvállalás számára kedvező irányban módosítsák. Az akció szerves része a vállalkozói szellem erősítése, ami a dokumentum szerint csak úgy lehetséges, ha a gyermekekbe az oktatás minden szintjén „beleoltják” a vállalkozói képességeket és ismereteket.
Adminisztratív terhek
A kezdeményezés sikerében nagy szerepet játszhat, hogy milyen mértékben sikerül lebontani a cégalapítás és általában a vállalkozások elindításának útjában álló adminisztratív-bürokratikus akadályokat. Az európai cégek teljes adminisztratív költsége évente 200 milliárd euró körül van, ami az éves GDP 3 százalékával egyenlő. A cégbejegyzés tekintetében rendkívül nagy eltérések tapasztalhatók az egyes tagországok között. Van, ahol csak 3 lépésből áll a cég elindítása, máshol 28 akadályt kell venni. Az EU-ban a legszélsőségesebb esetben akár 28 hetet is igénybe vehet egy vállalkozás elindításával kapcsolatos adminisztratív teendők elintézése. A bizottság a helyzet javítására akárcsak máshol, ezen a területen is az úgynevezett „benchmarking” módszer bevezetését javasolja, amikor a többiek a legelőremutatóbb gyakorlattal rendelkező országéhoz igazítják a sajátjukat. A bizottság arra is ígéretet tett, hogy minden egyes új jogszabály kidolgozásánál a legkisebb vállalkozási formák szempontjaiból indulnak ki, mert „ami jó a kis cégeknek, azt a nagyok is képesek teljesíteni, fordítva viszont nem mindig működik a dolog”.
Finanszírozási lehetőségek
Az egyik kulcskérdés a kis- és középvállalkozások olcsó hitelekhez, finanszírozási lehetőségekhez való hozzájutásának biztosítása. A most futó és 2005-ig tartó uniós program keretében összesen 230 millió eurót szánnak a kis- és középvállalkozások fejlesztésére. Több mint 30 ország – köztük Magyarország – vesz részt a programban. Az EU az úgynevezett többéves közösségi programokon keresztül támogatja a szektor fejlesztését. Ez a pénz azonban bizottsági források szerint csak elenyésző része annak, amit a szektor egyéb közösségi és nemzeti forrásokból kap. A strukturális alapoknak például becslések szerint úgy 25 százalékát közvetlenül a kis- és középvállalkozások használhatják fel. 1998 január 1-je óta Magyarország is bekapcsolódott a többéves programokba. A részvételi költséget részben a központi költségvetésből, részben a Phare-programból teremti elő a magyar kormány.
Európai szinten jelenleg három fő finanszírozási mechanizmus szolgálja a kkv-k gyarapodását: az Európai Beruházási Bank (EIB) kölcsönei; az ugyancsak a bank által működtetett Európai Befektetési Alap (EIF) és a közösségi politikák (strukturális alapok, valamint a Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogram). A luxemburgi székhelyű Európai Beruházási Bank (amely egyebek mellett a budapesti 4-es metró építésében is érdekelt) által a kis- és középvállalkozóknak 1995 és 1999 között nyújtott átfogó kölcsönök összege elérte a 12,7 milliárd eurót. Ebből az összegből az Unió szerte legalább 55 ezer vállalkozás finanszírozására futotta. Az úgynevezett Amszterdami Különleges Akcióprogram keretében a tagállamok által rendelkezésre bocsátott tőkével gazdálkodó pénzintézet további 1 milliárd eurót fordított arra, hogy a vállalkozások kockázati tőkéhez juthassanak. Az EIB ugyancsak 1 milliárd eurót áldoz a kis cégekre az Innováció 2000 Kezdeményezés (i2i) keretében. Az „i2I” program 2000 és 2002 között 12–15 milliárd eurós banki kölcsön folyósítása előtt nyitotta meg az utat, amiből az induló és a technológiai beszerzésre rászoruló kis- és középvállalkozások is profitálhattak.
A közösségi finanszírozás második pillérének számító Európai Befektetési Alapot (EIF) ugyancsak az EIB működteti, de ez a fő profiltól elkülönülve újabban elsősorban arra koncentrál, hogy az üzlet beindításához és kiterjesztéséhez oly fontos kockázati tőkével lássa el a kisebb méretű cégeket. Az EIF emellett garanciát kínál a kkv-knak kölcsönöket nyújtó pénzintézetek számára is.
Az Európai Bizottság egy ideje már közvetlenül nem foglalkozik a kis- és középvállalkozások hitelezésével. A szektort képviselő cégek a strukturális alapok, regionális támogatási segélyek révén juthatnak a legtöbb EU-pénzhez. A második legjelentősebb pénzforrásnak a Kutatási és Technológiafejlesztési Keretprogram számít, amely a technológia transzferben játszik fontos szerepet. A kkv-ba való befektetések előmozdítását szolgálja továbbá a Növekedési és Foglalkoztatási Kezdeményezés, amely két részből áll : az újonnan alakuló vállalkozások technológiával való ellátását megkönnyítő eszközrendszerből (ETF) és az úgynevezett garanciaalapból.
A kkv-kat célzó közösségi akcióknak továbbra is négy alaptípusa lesz : a kölcsönök, a részvények és értékpapírok, a garanciák és a segélyek. A brüsszeli bizottság azt javasolja a tagállamoknak, hogy a Növekedési és Foglalkoztatási Kezdeményezést bővítsék ki négy elemmel. A végrehajtó testület szerint a mikrohitelekhez nyújtott garancia elősegítheti a kereskedelmi bankok bekapcsolódását a finanszírozásba. A második elképzelés szerint a tevékenységük kezdeti fázisában lévő vállalkozásokba való befektetést részvénygaranciákkal ösztönöznék. A Franciaországban és Németországban már működő modell alapján a költségvetési intézmények részvénypakettet garantálnának a kockázatot vállaló pénzintézetnek a lehetséges veszteségekért.
A harmadik javasolt megoldás szerint garanciát nyújtanának az internetes hardver vagy szoftverfejlesztést és a tréninget szolgáló kölcsönök fejében. Végül az úgynevezett inkubátorokba és a hozzákapcsolt járulékos szolgáltatásokba való befektetés is hatékony módja lehet a kis- és középvállalkozások támogatásának.
Jászberényi Sándor: Az utolsó zsidó Kairóban
„Ma hárman élünk Kairóban. (...) Utánunk senki sem marad” – mondja Magda Haroun, az egyiptomi főváros legfiatalabb, hetvenkét esztendős zsidója. A nő édesapja az egyiptomi kommunista párt alapítója volt, ült börtönben, ő maga évtizedet dolgozott azon, hogy megőrizzék a zsidó hagyományokat az afrikai országban.
