Az üdülési jog vagy timeshare a nyaralás egyik közkedvelt formája. Az üdülőhasználati jog megvásárlásával egy kiválasztott külföldi vagy belföldi szálláshelyet minden évben, az év azonos időszakában kizárólagosan használhatunk.
Sok a panasz rá
Az üdülési joggal kapcsolatban leggyakrabban felmerülő panasz, hogy a fogyasztók a timeshare értékesítő munkatárs hangzatos előadása után, szóban elhangzott ígéretekre alapozva rögtön aláírják a szerződést, anélkül, hogy azt tüzetesen átolvasnák.
A Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz (hétvégi telefonos ügyfélszolgálatán vagy akár fórumoldalán is) számos bejelentés, megkeresés érkezik ezzel kapcsolatban.
A Budapesti Békéltető Testülethez (BBT) is rengeteg panasz jutott el, ezért összefoglalták, mit tanácsolnak azoknak, akik kapcsolatba kerülnek az üdülési jogokat árusító cégekkel.
Így próbálnak rávenni minket a vásárlásra
Az üdülési jogokat rendszerint a termékbemutatókhoz hasonló rendezvényeken értékesítik, és a vásárlás számos buktatót rejthet magában. A BBT-hez érkezett kérelmekbl is az derül ki, hogy számtalan trükköt vetnek be az értékesítők azért, hogy a fogyasztók üdülési jogot vásároljanak. Akár több százezer forint értékben is. Úgy, hogy közben fel sem mérik, arra tényleg szükségük van-e.
Szólaljon meg a fejünkben a vészcsengő!
Épp ezért nem árt odafigyelni és tudatosan eljárni már akkor is, amikor még csak arról van szó, hogy egy ingyenes (vagy kedvezményes) hangzatos üdülést kínálnak számunkra – amelynek természetesen „feltétele egy előadáson való részvétel”.
Ezeken a rendezvényen bemutatják az adott – és sok esetben több más – szálláshelyet, jellemzően felnagyítják az előnyeit és elhallgatják a hátrányait. Majd ezt követően próbálják meg értékesíteni az üdülési jogot a fogyasztók részére.
Beugratós
Sokszor előfordul az is, hogy valamely garantált ajándék (pl. egy viszonylag nagy értékű utazási utalvány) ígéretével csábítják el a fogyasztókat egy hasonló bemutatóra. Ilyenkor az előadás valódi célja – az üdülési jog értékesítése – gyakran csak a helyszínen derül ki, így a fogyasztók kellő felkészültség híján védtelenebbek az értékesítők sokszor agresszív rábeszélésével szemben.
Csak itt, csak most, csak nekünk
Hasonlóan a termékbemutatókhoz, itt is jellemző az értékesítő cégek üzletkötői részéről az a gyakorlat, hogy a fogyasztókat erős rábeszéléssel, pszichikai nyomással, jelentős – csak ott, és csak akkor érvényes – árkedvezmények ígéretével ösztönzik a vásárlásra. Ezeknek a fogyasztók gyakran nem képesek ellenállni.
Fényezve
Az is sokszor megesik, hogy az üdülési jogot egyben kiváló befektetési lehetőségnek állítják be, hivatkoznak az üdülési jog örökölhetőségére, könnyű eladhatóságára, a világ bármely pontjára történő elcserélhetőségére, sokszor további ingyenes szálláslehetőséget is felajánlanak egy vonzó üdülőhelyre, ha a szolgáltatást megvásárolják.
A BBT tapasztalatai szerint
Ezek a hivatkozások azonban általában csak részben igazak és akkor is csak bizonyos feltételekkel, az ajándékok pedig a gyakorlatban ésszerű keretek között felhasználhatatlanok. Az üdülési jog megvásárlását kecsegtető befektetésként feltüntető értékesítők további trükkje, hogy az üdülési jogot értékesítő szerződésben az üdülési jog eladása esetére a maguk részére elővásárlási jogot kötnek ki.
Ezzel azt a hamis látszatot keltik, hogy az üdülési jog mennyire keresett termék és azt a vállalkozás bármikor kész visszavenni. Sokszor szóban kifejezetten meg is ígérik az üdülési jog mindenkori visszavásárlását – ami persze az írásbeli szerződésben már nem szerepel.
Ha megvettük, nehéz eladni
A fogyasztó számára feleslegessé váló (megunt, anyagilag megterhelő) üdülési jogok értékesítésére nincs sok esély, mint az a fogyasztói beadványokból kiderül. Ilyenkor gyakori eset, hogy a fogyasztók az értékesítő vállalkozást bízzák meg az üdülési jog másodlagos értékesítésével.
A vállalkozások ezt biztosra és rövid határidővel meg is ígérik, de gyakran egyúttal rábeszélik a fogyasztókat egy újabb üdülési jog (pl. ugyanazon a szálláshelyen még egy hét üdülőhasználat, vagy a két személyre szóló üdülési jog mellé még egy kétszemélyes jog) megvásárlására is. Méghozzá azzal az indokkal, hogy így könnyebb és/vagy gyorsabb lesz értékesíteni az üdülési jogot, mert nagyobb lesz rá a kereslet.
Mi ezzel a gond?
A valóságban ilyenkor a fogyasztók két külön szerződést kötnek: egy megbízásit a saját meglévő üdülési joguk értékesítésére és egy másikat (gyakran ugyanazzal a személlyel ugyan, de jogilag már más vállalkozással), amivel egy újabb üdülési jogot vásárolnak a már meglévő mellé.
A korábban is meglévő üdülési jogukat pedig a vállalkozás hangzatos ígéretei ellenére egyáltalán nem sikerül értékesíteni, ellenben vásároltak pluszban egy másik üdülési jogot, ami jelentős fizetési kötelezettségeket ró rájuk és a jövőben is hosszú távon köti őket.
Legyünk résen akkor is, ha részletfizetést kínálnak!
Bevett gyakorlat, hogy az értékesítők a fogyasztók részére az üdülési jog jellemzően magas ellenértékének megfizetésére részletfizetési kedvezményt nyújtanak, illetve szinte minden esetben felajánlják a fogyasztási kölcsön lehetőségét. Így a szerződés megkötésekor nem kell egy összegben megfizetni az általában milliós nagyságrendű ellenértéket.
Emiatt azonban a fogyasztók kevésbé tudják reálisan látni a szerződéssel együtt járó fizetési kötelezettségeik jövőbeni teljesítésére vonatkozó tényleges anyagi lehetőségeiket.
A 14 napos menekülőút
Fontos tudni, hogy a szállás időben megosztott használati jogára, a hosszú távra szóló üdülési termékekre vonatkozó szerződésekről, valamint a tartós szálláshasználati szolgáltatási tevékenységről szóló kormányrendelet szerint a fogyasztókat az ilyen szerződések esetén a szerződés megkötésének vagy (ha az eltérő időpontban történt) kézhezvételének napjától számított tizennégy napon belül írásban indokolás nélküli elállási jog illeti meg.
Erre egyébként a szerződés megkötését megelőzően a vállalkozás köteles a fogyasztó figyelmét külön felhívni és ennek a külön felhívásnak a megtörténtét a szerződésben a fogyasztóval külön is aláíratni.
