A liberálisok „papírvékony” diadala
A hétfői választás végeredménye szerint a Kanadai Liberális Párt (Justin Trudeau eddigi kormányfő pártja) 43,7 százalékot kapott, míg fő ellenfele, a Kanadai Konzervatív Párt 41,3 százalékot. Külön-külön 6 százalék körüli eredményt ért el két kisebb formáció: a szociáldemokrata Új Demokrata Párt, és a francia anyanyelvű, québeci kanadaiakat képviselő Québeci Blokk. Egyetlen, egyéni képviselővel bejutottak még a Parlamentbe a zöldek is. Ez azért fontos, mert a liberálisoknak nem lett meg a többségük, így szükségük lehet koalíciós partnerre.
Az összesen 343 tagú törvényhozásban – a Kanadai Parlament alsóházában, tehát a Képviselőházban – a győztes liberálisok 169 helyet szereztek meg (szemben a legutóbbi 160 helyükkel, ami a parlament feloszlatására 150 körülire apadt). A konzervatívok 144 mandátummal bírnak, ami egyébként előrelépés a 2021-es, 120-hoz képest. A többi párt összesen 30 helyet szerzett. Ez visszaesésnek számít, ám
Az eredmény sokakat meglepett. Több elemző ugyanis kényelmes liberális többséget jósolt. Azonban a véghajrában a konzervatívok Toronto kertvárosias részein behozták a lemaradást, így sikerült elérniük egy szorosabb eredményt. Pierre Poilievre ennek megfelelően, kicsit odaszúrva győztes ellenfelének, „papírvékony arányú győzelemhez” gratulált a választás estéjén.
Év elején még a konzervatívok vezettek szinte az összes közvélemény-kutatásban. Az emberek többsége ugyanis elégedetlen volt Justin Trudeau kormányzásával. Úgy érezték, a liberális kormányfő gondjaik megoldása helyett a „woke” haladás ikonjaként tetszeleg, miközben a gazdaság nem heverte ki a Covid okozta sokkot. A lakhatási költségek az egekben vannak, illetve sokadik ciklusuk után sokan ösztönösen is a liberálisok leváltására voksoltak volna.
Csakhogy Donald Trump januárban elfoglalta a Fehér Házat, és vámháborúba kezdett Kanada ellen is. Ehhez harcias retorikát társított, és közölte, csak akkor szabadulhatnak meg a vámoktól, ha, 51. tagállamként csatlakoznak az Egyesült Államokhoz. Mindez a liberálisoknak kedvezett. Trump még a választás napján is arról posztolt, hogy az USA-nak annektálnia kell Kanadát.
Az új helyzetre reagálva, a liberálisok levették a pályáról Trudeaut, és a helyére a centrista, pragmatikus Mark Carney, korábbi jegybankelnököt tették. Míg addig a liberális párt a technokrata Mark Carneyval a nyugodt erő képét sugározta. Ráadásul ők így jobban meg tudták jeleníteni a „kanadaiságot”, azaz azt, hogy miben különböznek az USA-tól.
A liberálisok hitelesen képviselték a kanadai jóléti államot és – igaz mérsékeltebben – a haladó nézeteket az onnan nézve szélsőjobboldali Amerikával szemben, amihez a másik pártot társítani szándékoztak. Az „összetrumpozás” pedig sikeres volt.
Nem volt különösebben nehéz dolguk, hiszen Pierre Poilievre gyakran használta a „Canada First”, azaz „Kanada az első” jelszót, ami Trump kampányszlogenjének átvétele volt. A konzervatív kormányfőjelöltre ellenfelei még a
juharszirupos Trump
gúnynevet is ráaggatták. A választás egyfajta Trump-referendum lett, és a választók a liberálisokra való szavazással az amerikai elnökkel szembeni ellenszenvüket fejezték ki.
Nagyot fordult tehát a kanadai politikai világ. 2025 elején még a „woke” progresszióval szembeni ellenérzésé volt a főszerep, mint sok országban, Kanadában is a migráció számított az egyik fő identitáspolitikai csatatérnek. Az ország munkaerőhiányára hivatkozva 2022-ben a kormány ugyanis liberalizálta a bevándorlást. Ez aztán nemcsak kulturális és integrációs konfliktushoz vezetett, de csökkentette a kanadaiak számára elérhető megfizethető lakások számát is, főleg a nagyvárosokban. Tehát a leginkább akut identitáspolitikai kérdés összekapcsolódott az egyik legfőbb hétköznapi problémával. Ez pedig lehetővé tette, hogy a konzervatívok Trudeaut egyfajta liberális elitistának állítsák be, akinek az „idegenek” fontosabbak, mint a kanadaiak. Közben a gazdaság is gyengélkedett, az infláció pedig nőtt. Trudeau lemondása és a pragmatikus Mark Carney színre lépése után azonban mindez szinte azonnal és teljesen eltűnt.
„A kampány eleinte a változásról szólt, majd hirtelen, egyszer csak, már inkább a vezetői képességek voltak a fókuszban” – mondta erről Darrel Bricker, az Ipsos nevű közvélemény-kutató vezetője.
A konzervatívok veresége
Hétfő este Mark Carney kormányfői mandátuma megerősítést nyert. Győztes kampányához méltón, de habitusától idegen módon– kapucnis pulcsiban –, Carney harcias, már-már USA-ellenes beszéddel nyitott:
Trump elnök megpróbál megtörni minket, hogy Amerika birtokolhasson minket, de ez soha nem fog megtörténni. Az amerikaiak a földünket akarják, az erőforrásainkat, a vizünket, a hazánkat!
Túltettük magunkat az amerikai árulás okozta sokkon, de sosem felejtjük el a leckét. Önmagunkért kell kiállnunk, és mindenekelőtt figyelnünk kell egymásra.”
Józan ítélőképessége azonban nem hagyta el, még aznap este közölte: Washingtonba utazik, hogy a trumpi kardcsörgetést tárgyalásos úton, egy gazdasági megállapodással zárja le. Carney szerint a védelmi kiadások növelése, azaz Trump egyik követelése, szóba jöhet, mint kompromisszum. Azt azonban kizárta, hogy kanadai természeti erőforrásokat, vagy földterületeket amerikai kézre adjon, ahogyan a nemzeti szuverenitásból sem adna fel semmit. Emellett
Carney egyensúlyozni akar a keményvonalas és a tárgyalásos politika között, ugyanis arról is beszélt, hogy egyelőre hatályban maradnak az USA-t sújtó vámok, amelyeket a hasonló amerikai intézkedésekre válaszul hoztak.
A konzervazívok eredményváróján természetesen a csalódottság volt a domináns érzés. „Tudom, hogy néhányan csalódottak vagytok, amiért a változás nem ma este jött el. Mind tudjuk, hogy a változásra szükség van. De a változás nehéz. Idő kell neki” – mondta Poilievre híveinek a vereség éjszakáján.
Hiába határolta el magát Trumptól, retorikája túlságosan is hasonlított rá. Az Abacus nevű intézet felmérése szerint a kanadaiak közel 50 százaléka negatívan értékelte a politikust. Ez pedig hétfőn vereséghez vezetett.
Vélhetően azért nem kaptak ki jobban, mert a konzervatívok retorikája az utóbbi hetekben tudatosan eltávolodott a trumpi elemeketől, és az ideológiai valamint kultúrharcos témák helyett a megélhetési válságot tették a központba.
Poilievre korábban a „radikális woke ideológia” ellen hergelt, a szegény országoknak nyújtott segélyek csökkentését ígérte. Nem sokkal a választás előtt még arról beszélt egy nagygyűlésen, hogy be kell szüntetni a „terroristákat és diktátorokat” pénzelő nemzetközi segélyprogramokat, be kell „szántani” a kanadai állami tévéadót, vagy, hogy „woke kultúra helyett harcos kultúrára” van szükség a hadseregben.
Igaz, arról is szót ejtett, hogy a kormány perverz újraelosztást hajt végre a szegényektől a gazdagok irányába. Trumptól pedig azzal határolta el magát, hogy kijelentette: míg ő középosztálybeli származású, addig az amerikai elnök vagyonos családba született, így más világból érkeznek. Az amerikai szélsőbaloldali Jacobin is arról írt, hogy Poilievre „hamis populizmusa” már-már marxista szólamokkal próbálja megszólítani a szavazókat, miközben gazdaságpolitikája még mindig inkább jobboldali. A konzervatívtok azonban csak szépíteni tudtak, de a választást elbukták.
A jelölt és a párt retorikája, illetve a kialakult nemzetközi helyzet egyszerűen nem illett össze. Még a pártjához közel álló források is arról beszéltek, hogy Poilievre „túl trumpi” volt, és nem tudta magát úgy pozícionálni, hogy ő Kanada védelmezője. Így veszített az olyan csatatér-tartományokban, mint Ontario, vagy más, nyugati területen.
Lehetetlen küldetés, többség híján?
Azonban a liberálisok öröme sem lehet felhőtlen. Egyik képviselőjük kedden már arról beszélt, hogy a kialakult helyzet miatt sok népszerűtlen döntést kell majd hozniuk. Mark Carney, győzelmi beszédében, szintén utalt arra, hogy Illetve az ország gazdasága sincsen túl fényes állapotban. Az infláció még mindig magas, a lakhatási költségekről nem is beszélve. A költségvetési hiányt pedig a Covid óta nem sikerült érdemben csökkenteni.
Azaz, hiába repítette a liberálisokat győzelemre Trump ellenséges magatartása és Carney nyugodt hangja, most mégis sok népszerűtlen intézkedés vár rájuk. Ez pedig stabil parlamenti többség hiányában nehéz lesz.
Carney azonban a kanadaiak többsége szerint centrista és pragmatikus politikusként képes lehet a formálódó új gazdasági válságon átvezetni az országot. Népszerűségének kedvezett az is, hogy nyíltan beszélt elődje hibáiról, és felhagyott a liberálisok progresszív, identitáspolitizáló hangnemével, a gazdaságot helyezve a középpontba, és persze, az amerikai fenyegetés elleni fellépést. Így jó esélye van arra, hogy új kormányának is támogatást szerezzen, biztosítva a kanadaiakat: csökkenteni tudja a munkanélküliséget, és a vámháború okozta megrázkódtatást. Volt jegybankelnökként ehhez kellő gazdasági tapasztalattal rendelkezik.
Trump több kanadai szektort is kemény vámokkal sújtott. Carney kormányfővé választás óta egyszer már beszélt is Trumppal, de azt még nem tudni, hogy személyes találkozóra mikor kerülhet sor.
Carney nyílván megpróbálja majd elérni a vámok visszavonását, válaszlépések belengetésével, miközben igyekszik helyreállítani a megtépázott nemzetgazdaságot. Már kampánya során 2 milliárd dolláros alap létrehozását ígérte, amivel a vámháború miatt hátrányba került szektorokat és vállalkozásokat segítenék. Emellett utalt arra is, hogy a kereskedelem ösztönzése céljából a belső vámhatárokat le fogják bontani Kanadán belül.
A hadsereg és a hírszerzés modernizálása is fontos lépés lehet, amivel Trump egyik Kanada irányába megfogalmazott igényét is gyorsan ki tudják elégíteni. Nevezetesen azt, hogy védelmi szempontból kevésbé hagyatkozzanak az USA-ra. Mindemellett Carney növelheti Kanada mozgásterét az európai partnerekkel kapcsolatban. Az USA-val folytatott kereskedelem minden bizonnyal vissza fog esni, ami jelen helyzetben akár gazdasági válságot is eredményezhet a kanadai gazdaság Amerika felé való nagyfokú kitettsége miatt.
és megmutatta, hogy ha baj van, a szavazók a hozzáértő és komoly politikusok felé fordulnak a populista népvezérek helyett.
