Nem tartották elégségesnek Brüsszelben azt a négy vállalást, amelyeket a magyar kormány júliusban a jogállami feltételrendszer keretében felajánlott, ezért a kabinetnek további lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy az Európai Bizottság (EB) szeptemberben ne javasoljon pénzügyi szankciókat a tagállamokból álló tanácsnak – derült ki sajtóhírekből.
Úgy fest, hogy immár gesztusokkal nem érik be a bizottságnál, erre utal Varga Judit igazságügyi miniszter múlt keddi Facebook-bejegyzése, amely szerint a kormány átfogó intézkedéscsomagot tett le az asztalra azért, hogy minden aggályt eloszlasson. A legutóbbi kormányinfón Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt, hogy a Brüsszelnek küldött válaszlevélben több mint tíz törvény módosítására tettek ígéretet.
A jogállamisági mechanizmus témakörei – egyebek közt a bírói függetlenség, a jogalkotási függetlenség és a médiapluralizmus – nincsenek terítéken jelenleg a kormány és az EB közötti egyeztetések során – emelte ki Navracsics Tibor területfejlesztési miniszter az ATV-nek adott múlt pénteki interjújában. Vagyis, ami alapvetően most a tárgyalások részét képezi, az nem az általános politikai kontextust, hanem
szinte mind az európai uniós források felhasználásával kapcsolatos intézményi garanciákat érinti – például a közbeszerzések területét.
Lényegében arról van szó, hogy a magyar kormány hogyan tudja felmutatni azokat a garanciákat, amelyek a bizottság számára megnyugtatóvá teszik az uniós források felhasználását. Még kérdéses, hogy kérnek-e majd tisztázást, vagy esetleg további finomításokat, de az biztos hogy a két tárgyalódelegáció nagyon közel áll a megállapodáshoz – magyarázta a politikus, aki úgy véli, nem okoznak presztízsveszteséget a kormánynak azok a változtatásra javasolt törvények, amelyeket az unió eljárására válaszul küldött el a kabinet. A jelek szerint azonban lesz tennivaló.
Régen még működtek a látszatmegoldások – most már nem
A júliusban tett négy vállalás első pontja az volt, hogy a mostani, körülbelül 40 százalékról 15 százalék alá csökkentik az egyszereplős közbeszerzések arányát – úgy tűnik, a kormány elkötelezettsége erre már megvan. Értesülésünk szerint a kabinet a közbeszerzésekben ajánlatkérőként érintett állami szervezetek számára kiadott egy útmutatót, amelyben felszólítják őket arra: ne engedjék meg, hogy mindössze egy szereplő legyen a közbeszerzési eljárásokban – mondta lapunknak Martin József Péter, a Transparency International Magyarország ügyvezető igazgatója. Az egyajánlatos közbeszerzések számának csökkentése valóban fontos lenne, és a júliusi vállalások közül talán ez az, ami az EB számára leginkább komolyan vehető. Ugyanakkor a kormány ezzel közvetve bevallotta, hogy tulajdonképpen az állami szerveken múlik, hány vállalat indulhat egy közbeszerzésen, vagyis hogy Magyarországon haveri alapokon nyugvó, irányított kapitalizmus épült ki – értékelt.
További probléma, hogyha 15 százalék alá csökkentik is a szereplők számát, az még nem garantálja, hogy a tenderen résztvevő többi cég valódi versenytárs lesz, és nem pusztán látszatversenyről beszélhetünk. Ráadásul bizonyos ágazatokat a NER-es szereplők uralnak, így már csak ők lehetnek nyertesek, az igazi piaci cégek zöme távol tartja magát jelenleg a közbeszerzésektől, mert tudják, hogy ezt a versenyt cinkelt lapokkal játszották, és valószínűleg még egy ideig nem fogják elhinni, hogy ez a jövőben másképp lehet.
Nemcsak az egyajánlatos közbeszerzéseknél merül fel rendszeresen a korrupciógyanú, hanem a keretszerződések, a konzorciumok közt előre leosztott tenderek, sőt, a többajánlatos közbeszerzések esetén is, hiszen gyakorlat, hogy valamelyik jelölt álajánlatot tesz, rendszerint túlságosan magas összeggel – magyarázta lapunknak Vincze Orsolya, a K-Monitor uniós ügyekért felelős jogásza. Nem utolsósorban pedig a Közbeszerzési Hatóság általában kedvezőbb statisztikai számokat jelenít meg az egyszereplős beszerzésekről, mint az EU Single Market Scoreboard-platformja, mivel a részekre bontott közbeszerzések esetén már akkor is többajánlatosnak tekinti a tendert, ha mindegyik közbeszerzésrészre csak egyetlen ajánlat érkezik. Ez igencsak torzítja a statisztikát – emelte ki.
Az egyajánlatos téma, mint vállalás, olyan, amely a bizottság számára is kézzelfogható, hiszen erről létezik elérhető statisztika, amelyben Magyarország nem teljesít jól jelenleg, bár az unióban nem áll az utolsó helyen. De
önmagában az egyajánlatos beszerzések arányának leszorítása nem jelent garanciát arra, hogy a közbeszerzési korrupció jelentősen csökken.
A TI Magyarország amúgy régóta hangoztatja, hogy Magyarországon a nagyon magas, mintegy 25 millió forintos közbeszerzési jogorvoslati díjat csökkenteni kellene. Portugáliában a tendervesztes ingyenesen reklamálhat, de Lengyelországban sem kell többet fizetni mintegy 2 millió forintnál. A 25 millió forint elijeszti a cégeket attól, hogy induljanak a közbeszerzéseken. A jogorvoslati díj csökkentése is egy valós engedmény lehetne a tisztább közbeszerzési rendszer irányába, fogalmazott Martin József Péter.
Mikor tér vissza a korrupciót üldöző munkacsoport?
A kormány szintén vállalást tett arra, hogy feléleszti a korábban megszüntetett Korrupcióellenes Munkacsoportot. Ez 2012 és 2014 között működött az akkori Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium irányítása alatt civil szervezetek részvételével. A júliusban megjelent rendelet szerint az új munkacsoport tagjait egyes minisztériumok, illetve az államigazgatás különböző területeiről, így például a hírszerzési szervek és a rendőrség, illetve a NAV részéről delegálják. Emellett állandó tanácskozási és véleményezési joggal vehet részt a munkacsoport ülésein számos további állami intézmény vezetője, és az ülésekre – az igazságügyi miniszter nyilvános felhívására – meghívják a korrupcióellenes küzdelemben tevékenységet folytató szervezeteket is. Minden bizonnyal az utóbbi pont az, amelyet a kormányzat az EB-nek tett gesztusnak szánt.
A lapunk által megkérdezett jogvédő szervezetek szerint a munkacsoport tevékenységéről, megalakulásáról eddig semmilyen hír nem érkezett, még a felhívás sem jelent meg, így nincs is mire jelentkezni. Igaz, a kabinet elvileg nincs késében, hiszen a kormányhatározat július 16-án lépett hatályba – innen számított 60 napon belül kellene összehívni a munkacsoport alakuló ülését. De még ha ez meg is történik, homályos, milyen garanciákat kínálnak arra, hogy a civileknek valóban beleszólása legyen abba, hogy milyen lépések szükségesek korrupcióellenes területen, és ne csak biodíszletek legyenek ebben a játszmában.
Szemfényvesztésre alkalmas javaslatok
Ugyancsak a kormányzat felajánlása volt az a módosító, mely szerint korrupciós ügyekben ezentúl bármelyik állampolgár jogorvoslatért fordulhat a bírósághoz, ha a nyomozó hatóság/ügyészség elutasítja a feljelentést vagy megszünteti a nyomozást. A lapunkban megjelent véleménycikk részletesen ismertette, hogy a tervezet alapján milyen eljárásrendre számíthat az, aki megkísérli elérni, hogy folytassák a nyomozást, vagy büntetőeljárást kezdeményezzenek. Így egyebek között nem lehetséges, hogy a procedúrát ingyen ússzuk meg, hiszen kötelező lenne jogi képviselőt fogadni, míg a hatóságokkal történő kapcsolattartást kizárólag elektronikus úton tennék lehetségessé. Aligha teszi vonzóvá a procedúrát az, hogy a javaslat szerint – amennyiben a bíróság felmenti a vádlottat – az összes bűnügyi költséget az indítványozónak kell kifizetnie.
A tervezet – elvileg – azt a célt szolgálja, hogy bizonyos ügyekben bármelyik állampolgár elérhesse: folytassák tovább a nyomozást, illetve a bíróság dönthessen arról, kell-e büntetőeljárást indítani. Martin József Péter szerint e javaslatban tetten érhető az a kormányzati elképzelés, mely szerint a kormány látszatintézkedésekkel, illetve azok kilátásba helyezésével akar eredményeket elérni.
Ez egyszerre vágyvezérelt gondolkodás és parasztvakítás az EU-val szemben. Sokáig működtek ezek trükkök,
de ma már aligha
– tette hozzá Martin József Péter.
Hasonló módon visszatetsző az a vállalás is, mely szerint a kormányzat által kezdeményezett jogalkotást megelőzően a társadalmi konzultációra időt biztosítanának, valamint mellőznék az extrém gyors jogalkotást. Ezt szinte rögtön hiteltelenítette a kabinet, amikor a katatörvény beharangozásakor épp ellenkezőleg cselekedett. Navracsics Tibor szerint azonban a javaslatban nem arra vállaltak garanciát, hogy a gyorsított törvényalkotás sosem fog előfordulni. Minden országban vannak olyan sürgősségi jogalkotási módok, amelyek lehetővé teszik, hogy szükség esetén egy kormány gyorsan cselekedjen. Ez egy rendkívüli helyzet volt, amelyet szerinte a bizottság is elfogad majd.
Új szelek fújnak
Az EB által elégtelennek ítélt javaslatok alapján kitűnik, hogy a kormányzat egészen nyár közepéig nem realizálta: a bizottság hozzáállása megváltozott a magyar ügyben, és az ilyen típusú biankó ígérgetésekkel és látszatmegoldásokkal már nem fog megelégedni – értékelt Martin József Péter. Az EU sokáig elfogadta a hasonló látszatmegoldásokat, szemet hunyt a magyarországi korrupció és a jogállamiság szisztematikus megsértése felett. Emiatt a kormány sokáig azt gondolhatta, hogy nem is kell strapálnia magát. A jogállamiság terén az irányváltás azonban egyértelmű, amelyet szerinte legkésőbb a jogállamisági mechanizmus április 27-i – vagyis nem sokkal az áprilisi választások utáni – aktiválásától lehet számítani.
A K-Monitor információi szerint az EB hozzáállását nézve határozott fordulópontot jelenthetett, amikor a magyar állam 45 százalékos tulajdonában lévő Vienna Insurance Group (VIG) felvásárolta az Aegon magyarországi leányvállalatait. (A tranzakció lezárását március végén jelentették be.) A brüsszeli döntés szerint Magyarország ezzel megsértette az összefonódás-ellenőrzési rendelet 21. cikkét, s bár erről nyíltan nem beszéltek, az ügylet egy jelzés lehetett a bizottság számára, hogyha bármiféle lehetőséget adnak a visszaélésre, akkor azt az Orbán-kormány ki is fogja használni.
Most már minden lépést abból a szempontból fognak vizsgálni, hogy az mennyire reális, mennyire végrehajtható és mennyire kínál valós megoldást az adott problémára, továbbá képes-e rendszerszinten orvosolni a problémát nem pusztán elszigetelt eseteket alapul véve. A nyilvánosság számára nem ismert, hogy a magyar kormány milyen intézkedéscsomagot tett le az asztalra, de az biztos, hogy immár nem lehet blöffökkel operálni – fűzte hozzá Martin. Annak a próbája, hogy valójában mennyire fontos a kormánynak a megegyezés, és mennyiben hajlandó valódi engedményeket tenni, az lesz, hogy milyen törvényjavaslatokat nyújtanak be ősszel.
Abból kell kiindulnunk, hogy a magyar gazdaság helyzete egyre romlik, és ha nem érkeznek az uniós pénzek, az szinte minden fontosabb gazdasági mutatóra rossz hatással lesz elmélyítve a megélhetési válságot – fejtegette Martin. A gazdasági racionalitás tehát azt diktálná, hogy mindenképpen meg kell egyezni az EU-val, a jelek szerint a kormányon belül Navracsics képviseli ezt az álláspontot. Ebben a logikában érdemi engedményeket és lépéseket kell tenni, ideértve akár az Európai Ügyészséghez való csatlakozást is. Orbán Viktor azonban egyelőre nem tette magáévá ezt az álláspontot. A kormányfő rendre provokálja az uniót, és politikai kérdésekben különutas álláspontot hangoztat. Az elkövetkező hetek nagy kérdése lesz, hogy Orbán számot vet-e azzal, ha tovább feszíti a húrt, annak nagyon súlyos gazdasági következményei lesznek.
Az is igaz ugyanakkor, hogy a magyar gazdaság destabilizálódása az EU-nak sem érdeke részben a nyugati nagyvállalatok magyarországi jelenléte, részben pedig az ukrajnai háború miatt, folytatja Martin József Péter. Ezért összességében valószínűbb, hogy valamilyen kompromisszum születik. Ennek keretében az EB az uniós pénzek folyósítása fejében nagyon szoros monitoring alá vonhat néhány területet, például a közbeszerzést – vonta le a következtetést.
A korrupciót csak részben számolnák fel?
Sok esélyt látunk egy olyan forgatókönyvre, amelynek keretében az uniós hatóságok csak azokat a területeket vonják komolyabb ellenőrzés alá, amelyek a közösségi forrásokban érintettek, vagyis ahol közvetlen lehetőség áll fent arra, hogy az EU pénzügyi érdekei sérülhetnek. Ám minden egyéb szegmensben – ott, ahol csak hazai költségvetési pénzek forognak – megmaradhatna az eddigi gyakorlat, jósolja Vincze Orsolya.
Erre már most is láthatunk előjeleket: még az év első felében történt egy jogszabály-módosítás az olyan nyílt közbeszerzésieljárás-típusok esetében, amelyeknél a beszerzés értéke nem haladta meg az EU-s értékhatárokat, tehát bizonyos összeghatár alatt lehetett olyan nyílt eljárásokat indítani, amelyeknél lényegében öt ajánlattevőt hívtak meg. Ezekkel nagyon könnyű volt visszaélni, mert nem volt szükség hivatalos meghirdetésre, és nem feltétlenül rotálták a jelentkezőket. Az ilyen típusú közbeszerzéseket – bizottsági nyomásra – jelenleg már az EU-s forrásokból finanszírozott kiírások esetén nem lehet alkalmazni, más esetekben viszont könnyedén.
