Farkas Norbert/ 24.hu
Gazdaság

Dunaferr: történet a privatizációtól az orosz-ukrán cégháborún és offshore-on át a magyar akciócsapatig

Oroszország egyik legerősebb állami bankja, a Vnyesekonombank a közvetett többségi tulajdonos, mégsem tud rendet tenni az ISD Dunaferr Zrt.-nél. Végigvettük, hogyan jutott az ügy odáig, hogy Mikó István – saját bevallása szerint – ötszáz biztonsági emberrel indulhatott bevenni a dunaújvárosi vasművet.
  • A Dunaferr Magyarország legnagyobb acélműve, több mint 4500 dolgozó kenyéradója. A kormány annyira fontosnak tartja, hogy 2013 óta többször is vételi ajánlatot tett a cégre.
  • Főtulajdonosa közvetetten a Vlagyimir Putyin vezette Oroszország egyik legerősebb bankja, az állami Vnyesekonombank (VEB).
  • Az acélpiac száguld, nem tudnak eleget termelni a gyárak, ám a Dunaferr 30 százalékon ketyeg. Több beszállítója kért felszámolást ellene.
  • A cégbíróság eddig türelmes volt, pedig akár törölhette volna is, akkora csúszással adja le az éves mérlegeit. Ráadásul a cégnek hónapok óta nincs törvényesen választott igazgatósága és felügyelőbizottsága.
  • Nemrég megjelent a színen Mikó István, aki különös módon azt állítja, hogy a tulajdonos Steelhold és a VEB egyaránt megbízta képviseletével.  A Dunaferr vezető székében ülő (lejárt mandátumú) Evgenyi Tankhilevich és a főjogász Nagy Péter egyaránt azt állítja, ez hamisítvány. Mikó közgyűlés összehívásával próbálkozott, majd biztonsági emberekkel akarta bevenni a gyárat. 
  • Hallgat a VEB és a magyar kormány, ám képbe került egy kazah hátterű vállalkozás mint lehetséges megmentő. Már előszerződést is kötöttek. Mikó viszont védené a vagyont, reorganizálni akar.

Csupán néhány hetet kellett volna várni, mivel a cégbíróság május 6-ra közgyűlést hívott össze annak érdekében, hogy helyreállítsa az ISD Dunaferr Zrt. törvényes működését, Mikó István azonban ezt nem várta ki, elmondása szerint ötszáz biztonsági ember élén indult el bevenni a vasművet, a Dunaferr közleménye kopaszra borotvált, kimondottan militáns benyomást keltő férfiakból álló csapatról szólt. Mikó lapunknak azt mondta, csak a tulajdonos törvényes jogait akarja helyreállítani, nincs olyan jogi lehetőség, amivel meg tudná védeni a tulajdonos a vagyonát. Ebbe a gondolatmenetbe illik, hogy  a rendőri intézkedések nyomán kudarcba fulladt akció folytatását ígérte: ígérete szerint nagyobb csapattal, 600-800 emberrel tér majd hamarosan vissza. Ez elég nagy ugrás ahhoz képest, hogy Mikó néhány hete válságmenedzserként jelent meg a színen egy Habsburg-leszármazottal és egy kisebb jogászcsapattal. Akkor azt mondta a Steelhold Ltd. és a Vnyesekonombank megbízásából járnak el, reorganizációs tervekkel érkeztek.

Mohos Márton / 24.hu

Ukrán-orosz-offshore

Szeptember óta áll a bál a cégnél, de hogy megértsük, miről is szól az ügy, messzebbről kell kezdenünk: a Dunaferrt 2004-ben adta el az állami vagyonkezelő az ukrán-svájci ISD Donbassz-Duferco konzorciumnak. A tulajdonosi mutáció azonnal elkezdődött, a cégjegyzékbe már a Kundax AG került be részvényesként, majd 2007-ben a ciprusi bejegyzésű offshore, a Steelhold Ltd. vette át a stafétát. Az ilyen cégek éppen arra jók, hogy a mögöttük rejlő tulajdonosokat elrejtsék. A Dunaferr vezető jogásza hétfői sajtótájékoztatóján fellebbentette a takarót, azt adta elő, hogy a Dunaferr-részvények 99,6 százaléka a ciprusi bejegyzésű Steelhold Ltd.-é, és ebben a cégben a többség, 50 százalék plusz 2 szavazat az orosz állami külkereskedelmi banké, a Vnyesekonombanké, 25 százalék mínusz két szavazat pedig az ukrán illetőségű Szergej Tarutáé, illetve Oleg Mkrtchané.

Ez az orosz bank úgy került képbe, hogy a privatizáló cég, az ISD Donbassz a 2008-as válságba belerokkant, összesen 2 milliárd dollár adóssága halmozódott fel a Vnyesekonombank felé. Emiatt orosz fennhatóság alá került, ahogyan a Dunaferr is.

A krími háború kitörésével elég különössé vált a felállás. Ezt a VEB szempontjából a bank egyik embere leegyszerűsítve így érzékeltette: ukránok folyatják el az orosz Vnyesekonombank pénzét offshore cégeken keresztül.

A Dunaferr mérleget jelentős késéssel szokott leadni, most sincs frissebb a 2018-as évről szóló beszámolónál.

Szeptember óta áll a bál

A mérlegek körüli huzavona jelezte a tulajdonosok közötti feszültséget, de csak 2020-ra mérgesedett el a helyzet annyira, hogy a nyilvánosság elé került. A szakszervezetek írtak segélykérő levelet a szóba jöhető politikai potentátoknak. Innen tudhattuk meg először, hogy noha óriási a kereslet az acéltermékekre, a Dunaferr csak 30 százalékos kapacitással ketyeg, a fizetésképtelenség réme lebeg a feje fölött, több cég kért ellene felszámolási eljárást lejárt tartozás miatt. Így tudtuk meg azt is, hogy decembertől formálisan csak két embernek van mandátuma az igazgatóságban, egyikük viszont börtönben van, így valójában csak Tatjana Taruta cselekedhet, ő pedig nem dönthet egyedül, ráadásul a cégvezető mandátuma is lejárt. Innen nézve kérdéses, érvényesek-e egyáltalán a cégnél hozott döntések. A szakszervezetek a kollektív szerződés felmondásának törvényességét kérdőjelezték meg, de minden más esetben felvetődhet az aggály.

Még tavaly lejárt az igazgatóság és a felügyelőbizottság zömének a megbízatása, új tagokat pedig nem sikerült választani, mert a részvényesek közgyűlése nem döntött tisztújításról. Nagy Péter Dunaferr-főjogász elmondása szerint szeptember óta áll a bál, akkor mondott le a Vnyesekonombank által delegált három igazgatósági tag. Arra a kérdésre, miért mondtak le az orosz többségi tulaj képviselői, az ügyvéd nem válaszolt. Ami biztos: a Steelhold képviselője nem jelent meg a közgyűlésen, így nem tudtak új tagokat választani. Az ukrán kisebbségi tulaj, Szergej Taruta nélkül nem lehet döntést hozni, talán ezért nem érkezett meg a képviselő. Nagy elmondása szerint a háttérben Taruta áll, ő volt az, aki felpiszkálta a helyi szakszervezetet, aminek nyomán cikkek jelentek meg a cég helyzetéről és vezetéséről, ami elbizonytalanította a beszállítókat, amelyek/akik azonnali fizetést kértek. Nagy úgy becsülte, durván 6 milliárd forint kár érte a Dunaferrt. A bűnös tehát a jogász által elmondott verzió szerint a szakszervezet, pert is helyezett kilátásba az érdekképviselet ellen.

Farkas Norbert / 24.hu Nagy Péter az ISD Dunaferr Zrt. vezető jogásza 2021. április 19-én.

Törlés, kazah befektető vagy reorganizáció?

Ebben a helyzetben érkezett Dunaújvárosba Mikó István egy Habsburg-leszármazottal és kisebb jogászcsapattal, de megbízó leveleiket hamisítványnak minősítették Tankhilevichék. A kiadott közlemény szerint Taruta támadásának tudta be a próbálkozást, jóllehet Mikó lapunknak akkor frissiben azt mondta, hogy megbízást a Steelhold Ltd.-től és a Vnyesekonombanktól kaptak.

A jobbikos Stummer János, a nemzetbiztonsági bizottság elnöke nemzetbiztonsági kockázatról posztolt a rohamcsapat megjelenése után, és a kormánypárt csúcsvezetéséig érő felszólítást intézett Kubatov Gáborhoz. A Fidesz pártigazgatóját arra kérte, hogy „kösse meg a kutyáit”. Kubatov válaszul Facebook-posztban azt közölte, semmi köze a Dunaferr-botrányhoz.

Kubatov ezzel elhatárolódott Mikó Istvántól is, aki viszont nem először kerül biztonsági akció vagy éppen cégszerzés közelébe orosz, esetleg ukrán szereplőkkel. Mint megírtuk, nyilatkozott már a ligetvédők tüntetésén fellépő biztonsági cég nevében, amely azóta felszámolás alá került és ukrán kamutulajdonosnál múlt ki. Egy hadiipari céget pedig egy orosz vállalkozótól vett opció révén szeretne megszerezni.

Ettől még az ügynek számos politikai vetülete van. A kormány hallgat, úgy tudni, nem akart beleavatkozni az orosz-ukrán játszmába. Emiatt úgy tűnik, hogy látványosan még a dolgozók miatt sem aggódik, noha korábban 1500 fős leépítés híre is elég volt ahhoz, hogy a pénzügyminiszter vételi ajánlatot tegyen a vasműre. A Vnyesekonombank nem válaszolt lapunk kérdésére, hogy valóban megbízta-e Mikót az intézkedésre, de orosz forrásból úgy tudjuk, nem igazán szívügyük a Dunaferr helyzetének rendezése. A céget jelenleg vezető Tankhilevichék más befektetővel képzelik el a jövőt, be is jelentették, hogy már most is a kazah hátterű Safin cég tartja lélegeztetőgépen a vasművet, előszerződést is kötöttek a reménybeli befektetővel. Ami a Mikó-féle reorganizációt illeti,  nem tudni, áll-e még a terv, a kormány mindenesetre múlt pénteken hozott egy rendeletet, éppenséggel a cégek vészhelyzeti reorganizációjáról.

A cégbíróság elég sokáig szemet hunyt a Dunaferrben zajló események fölött, de most már  megelégelte a törvénytelen működést, május 6-ra összehívta a Dunaferr közgyűlését, hogy a cég legfőbb döntéshozó szerve megválassza a vezető testületek tagjait. Ha ez nem sikerülne (például mert megint nem érkezik meg a Steelhold képviselője), a cégbíróság 90 napra felügyelőbiztost rendelhet ki. Ha ezután sem állna helyre a rend, a Dunaferrt végső esetben eltilthatják a további működéstől, megszüntethetik a céget.

Ócskavasáron adták el, de szükség van rá

Bármi áron szabadulni akart a magyar állam 2004-ben a Dunaferrtől, az akkoriban 8500 embert foglalkoztató nagyvállalatot ócskavasáron értékesítették, 444 millió forintért adták el az ukrán–svájci Donbassz–Duferco konzorciumnak, ennyi volt az állam privatizációs bevétele. A legutolsó szempont az ár volt, a fő cél az volt, hogy elkerüljék az uniós szabályok által tiltott állami támogatást, a csődközelbe került céget a vevő tovább működtesse, adósságát rendezze, a szükséges fejlesztéseket elvégezze, és mindenekelőtt megtartsa a munkahelyeket. Az ukrán vevő túl is teljesítette a vállalásokat, az ötéves kontraktus lejártáig, 2009-ig messze többet fektetett be a vállalt 250 millió eurónál, ráadásul 1500-nál kevesebb dolgozót bocsátott el. Az évi kétmillió tonna acél gyártására képes Dunaferr csatlakozott egy nagyobb csoporthoz, így volt képes talpon maradni, az ukrán tulajdonos mellett nem lehet többé gond az alapanyaggal, a vasérc és a szén beszerzésével sem. A cég 2004 és 2008 között hozta is a pénzt: 120 milliárd forint nyereséget kalapált össze a Dunaferr adózás előtt. A következő négy évben aztán 90 milliárd forint mínusz jött össze, a válság maga alá temette a Donbasszt, a hitelei fejében többségi tulajdonossá vált Vnyesekonombank pedig nem ambicionált nagy változtatásokat. A szakértők üdvösnek tartották volna az átállást a magyarországi autógyártók ellátására, ám az ehhez szükséges legalább 250-300 millió eurós befektetés szóba sem került, és a szakmai befektetők sem tolongtak az önmagában kicsiny magyar gyár körül. A cégvezetés karcsúsítást jelentett be, első nekifutásra Dunaújvárosban sosem látott méretű, a dolgozók 20 százalékát érintő, 1500 fős leépítést helyeztek kilátásba. Erre nagyon gyorsan reagált a kormány, vételi ajánlatot tett a pénzügyminiszter azzal, hogy a „Dunaferr-re szükség van”.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.