Leopold Bloom dublini regényhős, szombathelyi kulturális ikon és kószáló trieszti szellem a pótselejtezők után elhatározta, hogy az idei vébét – mint Kolo Muani azt a kultikus ziccert a katari döntő 123. percében – kihagyja.
A Bloom-féle bojkott egyúttal alkatához illően ironikus léptékű is: ő mint ötlet- és házigazda, egy egésznapos gombfocitornát tervez megrendezni az Eccles Street 7. szám alatti étkezőasztalon, vesepecsenyés mackónadrágban, ahol Shakira dala helyett legfeljebb a ház úrnőjének, Molly Bloomnak az áriája duruzsol majd bele a zártkapus stadioncsöndbe: a Là ci darem la mano a Don Giovanniból.
Se huhogás, se vuvuzela ezúttal, csakis kifinomult elitkultúra.
Mondj nemet a dajdajra. Same in English: say no to Dai Dai.
Leopold Bloom civilben egyébként hirdetési ügynök, de a futballhoz meg az irodalomhoz szenvedélyesen ért. Talán reggeli ürítkezésének könnyűségében jutott eszébe, hogy akár egy karcolatot is közölhetne valamelyik sport- és véleményrovatban a bojkott ötletéről. Körkapcsolás Dublinból, Triesztből, Szombathelyről. Kihagyott ziccer, cikkének ezt a címet szánja, ha még nem foglalt netán.
És bojkottjának része az is, hogy megint inkább lóversenyre fogad, és véletlenül sem a focivébére. De kire fogad Stephen Dedalus és Buck Mulligan, akik ígéretük szerint végigvirrasztják majd ezt a jetlag-vébét a Martello-torony és a Temple Bar kivetítői előtt?
Mint egy infantilis szövetségi elnök, Leopold Bloom szabálymódosítások sorát kívánná foganatosítani: technológia-deficit miatt kivezetné a VAR-t a konyhából, de bevezetné a kétlabdás mérkőzéseket, mondván a vb-főtábla hátlapján, az időeltolódás üresen ketyegő óráiban bármi lehetséges. Hiszen Isten keze itt már nem Maradonáé, hanem a gombok uráé, a játékmesteré, ő van mindkét csapattal, tehát önmaga ellen is pöcköl.
A torna létszámát már csak dacból és protestből is szűken tartja, Írország, Magyarország és Olaszország mellőzött csapataira viszont okvetlenül számít. Három kapura játszott közös meccseiket majd Dublinban, Triesztben és Szombathelyen rendezné meg a kommentátori nyelvjáték.
Pedig Leopold Bloom nem túl beszédes, és kifejezetten nem egy előénekes alkat, bár barátai körében néha danolászik, ahogy a szurkolói lelkek egyébként is danolásznak a kocsmákban, ha meccs van. Vajon melyik U2-dalt választaná egy dublini pub zenegépén Bono, a marokkói kapus?
Szponzorált tartalom
