Gazdaság koronavírus

„Megy az a kormányzati mantra, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Na ne nevettessenek!”

Sokan kerültek a létbizonytalanság szélére a koronavírus-járvány miatt, sokszor pedig az a kevés állami segítség is elakadt a hivatali labirintusban, amire a munkájukat elveszítő magyarok elvileg számíthattak volna. Ahol pedig fennakadás nélkül jött a segély, munkát ott sem tudtak ajánlani. Személyes történetek idegtépő helyzetekről.

Piszok nehéz volt ez a három hónap, még szerencse, hogy a férjem kapott rokkantnyugdíjat, az sokat segített. Korábban nem így éltünk, nem kerestem rosszul, de hitel van a lakásunkon, így három hónap bevétel nélkül embert próbáló volt

– mondja Erzsébet, aki egy budapesti ötcsillagos szállodában dolgozott, ám március 13-án közölte vele a főnöke, hogy hétfőn már be sem kell jönnie. Ennek ellenére három hónapba telt, mire megkapta a munkaügyi hivataltól a határozatot arról, hogy munkanélküli lett. (Vele együtt aznap még körülbelül 150 alkalmazottól vált meg a cég, amely szállodákba közvetített ki dolgozókat.) Mire megjött a hivatalos papír, ráadásul már le is járt az az időszak, amelyre jár az álláskeresési járadék. A pénzt azért kifizették neki, túl a 90. napon.

Tíznél is több ember osztotta meg velünk történetét, olyanok, akik elveszítették a munkahelyüket a koronavírus-járvány alatt. Cikksorozatunk első részében Géza és kolléganője kálváriája mutatta meg, hogy az állami hivatalok nagyon gyorsan a hosszabb, 60 napos ügyintézési határidejű pályára állítják át az igénylések elbírálását, és hogy sokszor olyan dokumentumokat követelnek a kérelmezőtől, amelyet már rég beadtak, ellenben az ingyenes BKV-bérlethez szükséges igazolást majdhogynem lehetetlen megszerezni a hivataltól. A második részben a korábban soha kétségbe nem eső, de most már aggódó Kriszta mesélte el, hogy a kérelem benyújtásától számítva a 96. napon kapta meg a járandóságát, Ferencnek pedig a hivatali ügyintézés lassúsága miatt rendezetlenné vált a társadalombiztosítási jogviszonya, nem tudott így igénybe venni egészségügyi ellátást.

Erzsébet hivatali labirintusban megtett útja hasonló az eddigiekhez és a cikk későbbi szereplőinek tapasztalataihoz. A hivatali némaság miatt több tucatszor telefonált, ebből egyszer-egyszer fel is vették, mondták neki, hogy nyugodjon meg, intéződik az ügye, aztán hetekig megint néma csönd. Nagyjából három hónappal a kérelem beadása után az ügyintéző azzal próbálta leszerelni Erzsébetet, hogy mintha nem lenne minden rendben, az ő főnöke nem hagyta még jóvá a kérelmet – aztán még aznap délután visszahívták középkorú nőt, hogy másnap menjen be, rendeződött a dolog.

Nem mozdult, amíg meg nem kapta a papírt

Máriának csak a hatósági igazolás kellett volna arról, hogy elveszítette a munkáját. Ő tavaly ősszel felmondott a korábbi munkahelyén, egy étterem konyháján, az után már kimerítette az álláskeresési járadékot. Most március 15-én neki mondtak fel, tudta, már nem kaphat járadékot, azért kellett neki a beregisztrálásáról szóló hatósági igazolás, hogy el tudjon menni a VII. kerületi önkormányzathoz, és ott igényelni tudja az egyszeri, 57 ezer forintos segélyt. Április 8-án jelezte, hogy elveszítette az állását, majd két hétre rá felhívta a munkaügyi hivatalt, hogy mire számíthat. Azt tanácsolták neki, nyugodtan indítsa el az önkormányzatnál az igénylést annak ellenére, hogy nem tudják neki megmondani, mikor állítják ki az igazolást, a két hivatal majd leegyezteti egymással. Mária felhívta az önkormányzatot, ahol közölték: amíg nincs igazolás, nincs egyszeri segély sem, nem is értik, hogy a munkaügyi hivatal honnan veszi az egészet. A nő mindenesetre beadta a kérelmét az önkormányzathoz, két hónap hiánypótlási határidőt adtak neki, minden reménye megvolt arra, hogy majd csak megkapja addig a munkaügyi hivataltól az igazolást.

„Május közepe volt, minden tartalékom elfogyott, a gyógyszereimet nem tudtam kiváltani” – idézte fel Mária.

Hosszú várakozás és többszöri hitegetés után az önkormányzat által számára előírt hiánypótlásra rendelkezésre álló idő utolsó napján, június 19-én Mária odament a munkaügyi hivatalhoz.

Addig én innen el nem megyek, amíg ide nem adják a kezembe a papírt arról, hogy március közepén elveszítettem az állásomat, és lecövekeltem a hivatalnál. Egyórás várakozás után végre megkaptam a szükséges hatósági bizonyítványt. Onnan rohantam is az önkormányzathoz, péntek volt, 2-kor zártak, előtte nem sokkal értem oda.

Így a nő végül megkaphatta a kerülettől az egyszeri 57 ezer forintot. „Májustól takarítást vállaltam – ha nem teszem, éhen haltam volna. Ehhez képest megy az a kormányzati mantra, hogy senkit nem hagynak az út szélén. Na ne nevettessenek. A munkaügyi hivatalban előttem levő kérdezte az ügyintézőt, hogy tudnak-e munkát ajánlani. Az volt a válasz, hogy nem.”

Péter egy webshop fotósa volt, március végén kapta a rossz hírt, hogy nincs tovább. Mivel sok ki nem vett szabadsága volt, amit nem akart kifizetni a cégtulajdonos, plusz a felmondási idő is járt Péternek, ezért csak május közepén szűnt meg hivatalosan a munkaviszonya. Előre foglalt időpontot, így két napra rá bement a munkaügyi hivatalhoz. Több mint egy hónap után kapott csak e-mailt arról, hogy megkapták az igénylését, a kérelmét 60 nap alatt elbírálják. A határozat és a pénz most a napokban érkezett meg hozzá. Még májusban jól jött volna neki is az önkormányzat által az állásukat elveszítetteknek szánt támogatás, ezért igényelte az I. kerülettől. Pár nap múlva értesítették, hogy mivel nincs oda szóló lakcíme, ezért nem kaphat. Gyorsan igényelt időpontot kormányablakba, hogy az albérleti címe ideiglenes lakcímként szerepelhessen (ezt megengedte a lakás tulajdonosa), de csak július végére kapott időpontot. Júniusban azonban már megszűnt a veszélyhelyzet, megszűnt az önkormányzati támogatási lehetőség.

Tamás pékként dolgozott egy kis pékségben, szép forgalma volt a helynek egy budapesti aluljáróban, aztán az emberek nagy része otthon maradt, drasztikusan leesett a bevétel. A fiatal férfi április közepén veszítette el munkahelyét, néhány napra rá beadta igénylését. Amikor három héttel ezelőtt bement a munkaügyi központba, hogy megtudja, mi van már az ügyével, azt a választ kapta, hogy még csak az április közepi időpontnál járnak a feldolgozásnál, legyen türelemmel, egy-két hét és az ő ügye is sorra kerül. Az egyik ügyintéző azt mondta, hogy már szombaton is dolgoznak, annyi az igénylő. Tamás mégsem került sorra.

Amikor pár nappal ezelőtt újra érdeklődtünk nála, azt mondta, se határozat, se pénz, pedig két és fél hónap eltelt a papírok beadása óta. Tamás azóta elhelyezkedett, egy webshop raktárában áru-összekészítőként dolgozik teljes állásban.

Vidéken megy, mint a karikacsapás, de munkát ott sem tudnak felajánlani

Úgy fest, vidéken sokkal olajozottabban megy az ügyintézés. Anna Kiskőrösön lakik, egy gépgyártó cégnél irodai munkát végzett, április végén volt az utolsó munkanapja, a dolgozók harmadát küldte el a cég akkor. Amikor másfél hét múlva megkapta a kilépő papírokat a cégtől, másnap bement a munkaügyi központba, még azon a héten hívták is, hogy megvan a határozat, június elején meg is jött az álláskeresési pénz.

De írták, hogy ne is menjek be a hivatalba, amíg jár az álláskeresési járadék, nem tudnak munkát felajánlani.

Ő maga is keresett, tíznél több helyre adta be jelentkezését, de nem akadt állás.

Boldizsár Budapesten a turizmusban dolgozott a járvány kitörésekor, megmondták neki április közepén, hogy hónap végével elköszönnek tőle. Ezért ő már akkor, április közepén jelezte az Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálatnál (NFSZ), hogy a hónap végén munkanélküli lesz. Hiába írt heteken át leveleket, vagy próbált telefonálni, nem sikerült elérnie az ügyintézőket, így csak az ügyintézési határidő vége fele, a 60. nap tájékán derült ki, hogy elutasították a kérelmét. Mégpedig arra hivatkozva, hogy csak a már munka nélkül levők igényelhetnek álláskeresési járadékot, hiába tudja valaki, hogy a közeljövőben elveszíti az állását. Boldizsár így június közepén fogta magát, leutazott az állandó lakcímére – szintén Kiskőrösön van –, bement a munkaügyi hivatalba, ott helyben ki is állították neki a határozatot, hogy regisztrálták munkanélküliként, onnan számolva járt neki 90 napra a járadék. Azóta el tudott helyezkedni, augusztustól a fővárosban két iskolában fog tanítani, a turizmus előtt is tanár volt.

Megkerestük a Miniszterelnökséget és a Fővárosi Kormányhivatalt. Arra lettünk volna kíváncsiak, hogy valóban előfordult-e, hogy berendelték dolgozni a munkaügyi hivatali ügyintézőket, illetve hogy miért nem sikerült még mindig felgyorsítani az ügyintézést a fővárosban, hogyan létezik, hogy a kérelem beadása után van olyan személy, aki bő 90 nappal kapta csak meg az álláskeresési járadékot. Cikkünk megjelenéséig érdemi választ nem kaptunk, csak megismételték a három héttel korábban feltett kérdéseinkre az akkor adott választ.

Kiemelt kép: Farkas Norbert /24.hu

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.