A papíralapú számlázás az adócsalás egyik lehetséges melegágya. A gépi számlázás ezzel szemben átláthatóságot nyújthat. Mégis hagyják fennmaradni az előbbit, utóbbi elterjedésének útjába pedig adminisztratív akadályokat gördítenek.
Jogos a kérdés, hogy vajon miért. Erre is kitérünk cikkünkben. Előlegbe annyit: valószínűleg nem a valóságtól elrugaszkodott felvetés az, hogy talán valakiknek nyomós érdeke, hogy tovább lehessen kézzel számlázni. És mutyizni…
500 számla a nejlonszatyorból
A NAV honlapjára néhány napja került fel, hogy vádemelési javaslatot tettek a „szatyorból számlázó” ügyében. Az eset tipikus példája annak, milyen visszaélésekre ad lehetőséget a kézi tömbös számlázás, ezért ismerkedjünk meg vele.
Dióhéjban: 26 fizetésképtelen céget (jellemzően kft.-t) vett át egy kecskeméti férfi, majd a cégtemetőbe begyűjtött társaságok nevében fiktív számlákat állított ki, és azokat jutalékért értékesítette. A nála tartott házkutatáskor (a kutyaház mögött lévő tároló mélyéről) egy jól elrejtett nejlonszatyorból került elő a „könyvelési anyag”: 500 darab kiállított számla és a fiktív számlázáshoz szükséges kellékek, pl. bélyegzők.
A nyomozás során fény derült arra is, hogy a férfi a számlákat ugyan egyedül állította ki, de hat személy nem csak a saját cégének vásárolt számlát, hanem további vállalkozóknak is terítette azokat. A „felhasználók” összesen 631 millió forinttal csökkentették áfafizetési kötelezettségüket.
Ahogy a megrendelő óhajtja
A férfi egyébként a számlákon a megrendelők igénye szerint bármit feltüntetett. Például két Pest megyei színész az általuk eljátszott szerep elszámolásához használt fel számlagyárostól vásárolt számlát. Megpróbáltak kibújni adófizetési kötelezettségük alól, azonban ők is gyanúsítottak lettek az ügyben.
A számlagyárossal és negyvenhat Bács-Kiskun, Pest, Jász-Nagykun-Szolnok megyei és budapesti társával szemben költségvetési csalás, hamis magánokirat-felhasználása, illetve közokirat-hamisítás miatt javasolt vádemelést a NAV. Őket tehát elkapták, de vajon hányan garázdálkodnak azóta is szabadon, és hányan csökkentik általuk az adófizetési kötelezettségüket.
Egyszerű lenne tenni ellene
Ruszin Zsolt adószakértő szerint az ismertetett eset (ami sajnos nem egyedi) indokolttá tenné, hogy az elektronikus/szoftveres számlázás felé tolja az állam a gazdasági szereplőket.
Amihez nem az elektronikus számlázást kellene szigorítani (ami hiba), hanem a papíralapú számlázást. Ahogy ő fogalmazott Az Magyar Könyvelők Országos Egyesülete (MKOE) erre már korábban megfogalmazta javaslatát. Ruszin Zsolt alelnök szerint fontos lenne, hogy a 4 pontból álló csomag megvalósuljon, még akkor is, ha kis részben megosztja a tagokat (visszatérünk rá, hogy miért). Az MKOE javasolta, hogy:
- A számlatömbökre termékdíjat vessenek ki.
- A számlatömböket rendszeresen be kelljen mutatni.
- A számlatömböket meghatározott időn belül le kelljen adni.
- Határozzák meg az áfa érvényesítésének tartalmi feltételeit.
A termékdíj drágíthatná (kevésbé vonzóvá tenné) a jelenleg elég olcsó számlatömböket. A bemutatási és leadási kötelezettség pedig a biztonságot szolgálná. Lehetne teljesíteni a kormányhivataloknál is, vagyis viszonylag sok helyen. Egyébként a nyomtatványforgalmazóknak van tájékoztatási kötelezettségük, tehát az adóhatóság elég hamar megtudja, ha valaki vett egy számlatömböt.
Induló vállalkozásoknak 30 napos rendszeres bemutatást javasolnak, míg megbízható adózóknak egyáltalán nem kellene bemutatnia vagy leadnia a tömbjeit. Az elképzelés szerint azonban a számlatömböknek még a megbízható adózóknál sem szabadna 2 évnél tovább forgalomban maradniuk.
Ruszin szerint a megvásárolt nyomtatványok adatbázisát pedig meg kellen osztani az adózókkal, sőt annak lekérdezését bármely, ügyfélkapun magát azonosító személy számára elérhetővé kellene tenni. Így a vevő/megrendelő ellenőrizni tudná, hogy ez adózó/szállító szabályosan megvette-e azt a tömböt, amiből számlázott. Vagyis hogy szabályos számlát kap-e.
Az is a javaslat része, hogy az adózónak legyen joga arra, hogy időszakonként, korlátozott számban bejelentést tegyen, hogy a hivatal megtekinthesse a számlatömböket, az adózó által megadott címen (ez pl. akkor lehet megoldás, ha ő maga nem tudja megoldani, hogy bevigye bemutatni a számlatömböt). Biztosítani kellene, hogy ezt a kérését papíron, vagy elektronikusan is bejelenthesse.
Ne jelentsen hátrányt
Miután a tömbök “nyomon követése” nem adózói hátrányt kell hogy jelentsen, így javasolják, hogy a kormányhivatal és a NAV is kommunikáljon az adózóval, magyarul hívják fel őt, ha elfelejtkezik bemutatási vagy leadási kötelezettségéről. Ehhez pedig az adóhatóság legyen jogosult a telefonszámok tárolására, azzal, hogy a bejelentett telefonszám (ami most is ott van a T201 és 102E lapokon) adótitoknak minősüljön. A fordított Ügyféltájékoztató és Ügyintéző Rendszert (ÜCC) rugalmasnak és okosnak kell megtervezni és kiviteleztetni, szemben a jelenlegi ÜCC-vel, ami Ruszin szerint taszító, mert körülményes és bonyolult. Emellett persze lehet automata postai leveleket írni (emberi kéz érintése nélkül) és ügyfékapus értesítéseket kiküldeni.
EU-s szempontból is rendben lenne
A fentieket Ruszin szerint be lehet építeni abba a régen várt feltételrendszerbe, amit az Európai Unió Bíróságának (EUB) ítélete alapján a jogalkotó előírhatna. Kimondták ugyanis többek között, hogy:
… nem ellentétes az uniós joggal, ha azt követelik a gazdasági szereplőtől, hogy tegyen meg minden tőle ésszerűen elvárható intézkedést annak érdekében, hogy az általa teljesítendő ügylet ne vezessen adókijátszáshoz …
és
… a tagállamok megállapíthatnak az ezen irányelvben előírtakon kívül más kötelezettségeket is, amelyeket szükségesnek ítélnek a héa (áfa) pontos behajtása és az adócsalás megakadályozása érdekében …
A javasolt jogszabályi előírásokat Ruszin szerint már 5-6 éve meg lehetett volna hozni. De nem olyasmikre vonatkozóan, amiket az adózó túlzott “meggyőződési” és “ellenőrzési” kötelme okán az említett EUB ítélet tilt.
Miért osztja meg mégis a könyvelőket?
A javaslathoz hangsúlyosan azt is hozzátette az MKOE, hogy ha azt csak részben és/vagy az adózók, könyvelők hátrányba hozásával valósítanák meg, akkor a változtatást nem támogatják. Tagságukat éppen az osztja meg a témában, hogy mi lesz, ha az esetleges jogszabály-módosításoknál pont az nem érvényesül majd, amit elvárnak.
Tartanak tőle, hogy ésszerű javaslatuk helyett a bürokraták által “kitalált” módszerek épülhetnek be a rendszerbe (volt már rá példa) és esetleg az elektronikus számlázást érintő szigorításokat is fennmaradnak, meg továbbra is „lebegtetik” majd az adólevonási jog érvényesítésének elvárásait. Amit egyáltalán nem tartanának kívánatosnak. Főleg ha végül mindezt a “szakma által javasolt” módosításként tálalnák a jogalkotók.
Haladni kell a korral
Bár a javaslat semmi kötelezőt nem ír elő (mármint hogy többé nem lehetne kézzel számlázni), felvetettük, hogy azért bizonyára vannak, akiknek megoldhatatlan nehézséget okozna átállni a gépi számlázásra. Ruszin szerint azonban ma, amikor a mobiltelefont már mindenki kézbe veszi, a gépi számlázásnál nemigen lehet kifogás, hogy valaki mondjuk nem képes kezelni a számítógépet.
Kétségtelenül jól hangzik, hogy védjük meg azokat, akik nem képesek haladni a korral – tette hozzá. Ettől függetlenül nem ért vele egyet.
A minisztérium a jövő útjában áll
Az elektronikus számlázás a jövő – szögezte le. Csak az a baj, hogy mintha erről nem lennének meggyőződve a törvényalkotók. Jelenleg visszalépés van az elektronikus számlázásban: taszítja az adózókat, mert többletadminisztrációval jár. Pedig ezt elvileg az unió tiltja. Viszont nem tud különösebben tenni ellene – magyarázta az adószakértő.
Mint kiderült, ezzel kapcsolatban az NGM-nél azt mondák neki, ők csak a szoftveres számlázást szigorítják (amivel papír alapú számlát is ki lehet állítani). Az pedig kvázi kellemetlen mellékhatásnak titulálják, hogy mivel az elektronikus számlázás is szoftveres úton zajlik, így érinti a többletadminisztráció. Vagyis nem ismerték el, hogy ahelyett hogy zöld utat és könnyítéseket adnának a jól ellenőrizhető elektronikus számlázásnak, inkább betartanak a terjedésének.
Például azzal, hogy külön be kell jelenteni, ki milyen számlázóprogramot használ, azt ki gyártja, ki forgalmazza (NAV szamlazo.hu). Úgy, hogy szerinte semmi jelentősége ennek az adatnak. És annak ellenére hogy a hazai adószakértői, könyvelői szakma egyöntetűen azt mondta, hogy felesleges – jegyezte meg. Továbbá anélkül, hogy lehetne tudni mi célt szolgál a bejelentgetősdi – semmi jele annak, hogy az adatokat feldolgoznák, vagy legalább valami statisztikát gyártanának belőle.
A számlatömb a kockázat, nem a szoftver
A szoftveres számlázásnál nem az a lényeg, hogy kié a szoftver, hanem az, hogy előírják a kimenetet, és hogy átlátható legyen a számlázás. Személy szerint minden szoftveres számlakiállítási módot támogatna, nem csak az elektronikus számlázást. Ha az állam helyében lenne, teljesen levenné ezekről a terheket, mi több, még támogatást is adna hozzájuk. Ugyanis mint mondta, az államnak a számlatömb a kockázat, nem a szoftver.
Attól a vállalkozótól pedig, aki az őskorban szeret élni, csak annyit kérnének, hogy a tömbjét az előírt rendszerességgel mutassa be – tette hozzá. És ha ennek a biztonsági előírásnak eleget tesz, élhessen továbbra is a kézi számlázással.
Az elvárás tehát csak annyi lenne, hogy a tömbjeiről tudjanak a NAV-nál. Ahogy az online pénztárgépekbe is belelátnak, és ahogy a számlázóprogramoknál is erre felé haladunk. A tömböknél ma nincs ilyen lehetőség.
A kamu kiszűrésére
Persze vannak kamu „nyomtatvány-forgalmazók” is, pl. úgy, hogy „elpárologhatnak” a felszámolás alatt álló cég tömbjei. Ezek potenciális veszélyforrások – adócsalások lehetséges eszközei. De a számlatömbök eltűnését a felszámolóbiztos köteles jelezni. Lehetne ez olyan adat, mint a lopott bankjegyek sorszáma, amit figyelniük kell a bankoknak – vetette fel Ruszin.
Ezen kívül ki lehetne szúrni, hogy milyen papírtömbökre állítanak ki nagy összegű áfa-visszaigénylésre jogosító számlát, és azoknak is utána lehetne nézni.
1:0 oda
Az elektronikus számlázásnál pedig ezzel párhuzamosan fel kell oldani a szigorításokat, már csak azért is, mert ezt az EU-s irányelv is megköveteli. Hadd terjedjen! De írjanak elő rá kimeneti szabályokat (nem formait), hogy a végeredményt képes legyen az adóhatóság látni. Az elején esetleg még külön kattintással, mint most, később meg automatikusan.
A tömböknél ez soha nem lesz lehetséges… mert papírból vannak. És az a helyzet, hogy ma senki nem érdekelt abban, hogy felhagyjon a kézi számlázással. Azt mondják, olcsóbb a tömb, tolluk van, egyszerű kitölteni, és egyáltalán nem érzik gáznak a XXI. században sem. Igen, a tömb valóban csak pár száz forint körül van, nem ezrekbe kerül. És igen, az elektronikus számlázás meg agyon van bonyolítva. 1:0 oda. Ezen kellene változtatni a könyvelők szerint.
Legyen ingyenes, sőt
Szerencsére vannak már olyan számlázóprogram-gyártók is (pl. Kulcs-Soft, Számlázz.hu, Clear Admin, Számadó, stb.) akik ingyen is engedik a kuncsaftokat online számlázni. Ruszin szerint az ilyen lehetőségekből kellene több.
– ötletelt.
De nem csinálják. Miért? Úgy tűnik az a cél, hogy minél bonyolultabb, bürokratikusabb legyen a szoftveres vagy elektronikus számlázás.
Akkor mégis csak jó lenne, ha a NAV látná a számlákat?
Kicsit meglepődtünk azon, hogy az adószakértő azt mondta, a NAV-nak látnia kellene a számlákat. Hiszen korábban úgy nyilatkozott, nem tudja, van-e értelme a számlázóprogramok online bekötésének. Azonban mint kiderült, ez nem azt jelenti, hogy véleménye megváltozott volna: továbbra is csak akkor tartaná jónak a lépést, ha az adóhivatal használná is a hozzá kerülő adatokat. De most nem ezt látja.
Az a baja, hogy bár pl. be kell jelenti a számlázóprogramokat, és biztosítani kell a NAV-os adatexportot, meg pl. kötelező a tételes áfa-adatszolgáltatás (egymillió forint feletti áfánál), nemigen látszik, hogy mit kezdenek a megkapott adatokkal rendszerszinten.
Nem valószínű, hogy használják bármire is – vélelmezte az adószakértő. És az MKOE-javaslat ellenére nem lépik meg a kézi számlázás szigorítását, sem a szofteveres/elektronikus számlázás felszabadítását. Pedig mindez a kormány, az állam, és mindannyiunk érdeke lenne.
Adódik a kérdés: vajon kinek jó ez?
Ki annak a haszonélvezője, hogy tovább lehet seftelni a számlákkal, hogy nem szúrja ki automatikusan a rendszer, ha egy vállalkozás nem egyenes úton jár? Vajon ki retteg attól, hogy egy ilyen automatizmus mit tárna fel? Kiknek nem áll érdekében, hogy lelepleződjenek a legnagyobb csalások? Kiknek lesz kínos, ha feketén-fehéren és feltétlenül ki fog derülni, hogy a legolcsóbb áron elnyert állami közbeszerzés megrendelője, vagy fővállalkozója nem fogadhatja be a végrehajtótól a számlát, mert az nem fedezi az adót, vagy mert mondjuk a számlakibocsátó még bevallást sem nyújtott be? – záporoztak a szakértő kérdései.
Ma nem tudni pontosan, hogy milyen ismert és jól prosperáló cégek lehetnek a „szatyorból számlázók” haszonélvezői között. És azt sem, hogy ki mindenki levesébe köpnének bele az átláthatósággal. Mindenkiébe. Nagy halakéba és kis halakéba is.Hiszen ha automata lenne a hibát jelző üzenet, és automatikus következményei lennének, akkor mindegy lenne, hogy kiről van szó. Minden mellékutakon járó vállalkozás tyúkszemére rálépne a rendszer. Sokaknak fájna. De igazságos lenne.
Mi a helyzet ezzel szemben most? Úgy tűnik, a bekért adatok egyelőre csak arra kellenek, ha valakit ki akarnak csinálni. Egyedileg.
