Pankucsi Zoltán helyettes-államtitkár sajtótájékoztatón elmondta, hogy a különadóztatás újfajta rendszer lett 2010-től a multinacionális vállalatok számára. Szerinte a gazdasági szereplők egységesen hozzá kell, hogy járuljanak a költségvetési bevételekhez, a hiány kordában tartásához, a gazdasági növekedéshez. Azoknak kell a többletet viselni, akik többletet halmoztak fel, a hasznot lefölözték és elvitték az országból. Lényeges eleme volt ezen intézkedéseknek, hogy nem voltak az adók hatálya alá vont szektorok termelő szektorok, pl. export szektorok, így a kérdéskör a növekedést nem érintette. 2010 óta a kormány támadásoknak volt kitéve, miközben véleménye szerint ezek a közterhek elfogadottá váltak. Pankucsi szerint ezek talán szokatlan adópolitikai eszközök, de a támadások elnyugodtak.
Extraprofitról beszél a helyettes államtitkár, amely elegendő indokot ad különadók kivetésére. Elsőre nagyon úgy tűnik, hogy ez a kifejezés egy kommunikációs torzítás, és egy politikai hívószó adók kivetésére. Ezért megkérdeztünk két közgazdászt, elsőként az MTA Közgazdaság-Tudományi Intézetében, hogy szerintük létezik-e a közgáz tudományban az extraprofit, és az mitől extra.
Kérdésünkre az NGM elmondta, hogy a bankadó jelentőségét jól mutatja, hogy bevezetésétől számítva 2014 év végéig közel 800 milliárd forint folyt be ebből az adónemből. Az költségvetési szinten is jelentős tétel, a teljes kivezetése sem véletlenül csúszik az eredeti 2013-as tervhez képest. Erre mondja a docens, hogy “fiskális kényszer”, és az etikai megfontolásokat ne ebben keressük.
A vállalatok befizetendő társasági adója uniós szinten is alacsony, dobogós. Sokszor elmondják gazdasági szakértők, hogy Magyarország egy nyitott gazdaság, amelyben a vállalatok, ha már itt befektetnek, az adózott eredményükkel azt csinálnak, amit akarnak.
