Az árvíz a folyók természetéhez tartozik. Télen felhalmozódik hó és jég formájában a csapadék a hegyekben, s aztán a tavaszi olvadással lecsorog, először a patakokba, majd a folyókba gyűlik, ezek végül belehányják a tengerekbe az égi vizet, amely aztán nagy felületén szorgalmasan újra elpárologtatja, a nyári nap tűző sugarai alatt. Vagy épp jön egy olyan év, mint az idei, amikor egyszerűen sok eső esik.
Fotó: Berecz Valter
Régebben ezt a folyamatot ki is használta az emberiség: a tetőre eső vizet még nagyanyáink is összegyűjtötték a nyári locsoláshoz, s a nagyobb folyók áradását sok helyütt használták a földek öntözésére, amelyre a leghíresebb példa talán a Nílus ókori egyiptomi felhasználása. Magyarországon is a tavaszi árvizek táplálták a legeltetésre használt gyepet és a halastavakat.
Ám az árvizek az elkövetkezendő időkben szakemberek szerint még sok gondot fognak nekünk okozni. Jól látható, hogy Magyarország legfontosabb folyóinak árvízi vízszintje folyamatosan emelkedik, s a klímamodellek alapján ez alighanem gyorsulni fog a jövőben, hiszen a csapadék nagyobb része fog télen leesni, míg a nyarak a kutatók várakozásai szerint egyre aszályosabbak lesznek.
Rekordsorozatok
A Duna az elmúlt 11 évben háromszor döntötte meg az árvízi rekordszintjét Budapestnél. Mindehhez azt is érdemes tudni, hogy az árvízvédelmi szempontból 620 centiméteres vízállásnál van az elsőfokú árvízvédelmi készültség elrendelésének a pontja, tehát ennél 271 centiméterrel magasabb a mostani új rekord.
|
A Duna rekordvízállásai a Lánchídnál |
|
|
2013 |
891 cm |
|
2006 |
860 cm |
|
2002 |
848 cm |
|
1965 |
845 cm |
|
1876 |
836 cm |
|
elsőfokú árvízvédelem szintje |
620 cm |
A kárrekorder
Érdekes mód a Duna legnagyobb kárt okozó árvizeinek történelmi sztárja, az 1838-as árvíz nincsen fent a listán – mutat rá az adatokat összegyűjtő Szlávik Lajos, a Magyar Hidrológiai Társaság elnöke, az árvizek elismert kutatója. Ugyanis az az árvíz – amelynek idején több mint 2 méter vízben állt Ferencváros jelentős hányada, s a Blaha Lujza tér környékéig húzódott a folyó – egy jégtorlódásos árvíz volt. A Csepel-sziget északi csúcsánál feltorlódott a hideg télen a dunai jég, egyfajta mesterséges gátat képzett a víznek, s visszaduzzasztotta azt. Így, amikor jött a tavaszi olvadásból származó víztömeg, nem tudott hova menni, s elöntötte fél Budapestet.
Így versenyzik a város és a Duna
Az árvíz után azonban jelentősen átalakították a Duna-partot, amit például a Batthyány téren is látni lehet. Jelentősen, mintegy 1,2 méterrel feltöltötték a teret – az eredeti utcaszintet az a néhány alacsony épület (köztük a Fő utcai Király Gyógyfürdő) mutatja, amelynek bejáratához lépcső vezet le. Akkor Pesten is feltöltötték a Duna melletti terület szintjét, mint ahogy ezt ott is látni lehet néhány patinás épületen.
Helyi gondok
A Duna Szlávik Lajos szerint összességében védett, s csak lokális problémákat kellene megoldani ahhoz, hogy a klímaváltozással várhatóan megnövekvő árvízi vízszintekkel is meg tudjon birkózni. „Az elmúlt 11 évben nem kellett volna háromszor is megvédeni a Margitszigetet, ha állandó védműve lenne” – jegyzi meg a szakértő, aki úgy véli, racionálisabb és költséghatékonyabb lenne a megelőző védekezés az árvízi harcnál. Csak hát ahhoz persze egy összegben kellene többet kiadni, s nem a „muszáj” indokolná a költségvetési beruházást. „Ezek pontszerű, évek óta ismert problémák” – fogalmazott.
Az igazi rekorder a Tisza
A Tisza rekordja 130 év alatt 223 centit emelkedett, s ezzel már „csak” körülbelül 70 centinyi biztonsági tartalék van az 1879-es nagy szegedi árvíz után megemelt védművekből. Ám a tiszai védekezés a dunainál annyival könnyebb, hogy ott halastavakba és tározókba is el lehet vezetni a vizet, míg a Dunánál sokkal kevesebb erre a tér.
|
A Tisza árvízi rekordjai Szegednél |
|
|
2006 |
1009 cm |
|
1979 |
960 cm |
|
1932 |
923 cm |
|
1919 |
916 cm |
|
1895 |
884 cm |
|
1888 |
847 cm |
|
1881 |
845 cm |
|
1879 |
806 cm |
|
1876 – a nagy szegedi árvíz |
786 cm |
De miért dőlnek meg sorra a rekordok?
Szlávik Lajos szerint erre nem lehet egymondatos választ adni. Hozzátartozik a klímaváltozás, amely szélsőségesebbé teszi a csapadék eloszlását: hol aszály van, hol özönvíz. Jó példa erre a 2000. évi nagy tiszai árvíz, amely minden idők második legnagyobb árhullámát hozta márciusban a téli olvadékból. Utána viszont Szeged környékén egyetlen csepp eső sem esett októberig, így az évet összességében 200 mm csapadékkal zárta a város. Ez félsivatagi területekre jellemző csapadékmennyiség – és mégis nagy árvíz volt.
Ám emellett jelentős az emberi építmények hatása is. A hegyvidékeken, ahol gyűlik a víz, egyre több az aszfaltozott út, a modern cseréptető és az esővízelvezető-csatorna. Ezek gyorsítják a víz útját le a hegyekből. A völgyekben viszont lassítják az áradások elfolyását az emberi építmények. „Az üdülők, az uszadékot megakasztó kerítések érdessé teszik az ártereket, így ezekből lassabban tud elfolyni a víz” – magyarázza a szakember.
A harmadik ok egyszerűen matematikai: Magyarország árvizeit 15 jelentős folyó alakítja, s ezekből óriási számban lehet forgatókönyvet készíteni. Minél hosszabb ideje van mérésünk (körülbelül 130 éve), annál több az adatunk, de még így is bőven előfordulhat, hogy olyan kombináció áll össze, ami eddig még nem volt.
„Egy biztos – szögezi le Szlávik Lajos – kevesebb víz nem lesz.”
