E – számos területen alkalmazható – képződmények többségének tömeges gyártása azonban máig nem megoldott, vagy ha igen, az nagyon sok energiát igényel, ráadásul mérgező anyagok felszabadulásával jár. Az amerikai University of California mérnökei e nehézségek kiküszöböléseként most baktériumok sejtjeiben termeltettek félvezetőként is alkalmazható nanocsöveket.
A kutatók véletlenül bukkantak a nanocső-termelő parányokra. Eredetileg ugyanis olyan mikrobákat kerestek, amelyek képesek az ivóvíz és a talaj arzéntartalmának kivonására. Sikerült is ilyet találniuk: a Shewanella nevű baktérium hatékonyan „ette meg” és alakította át közömbös formába a mérget. Meglepődve vették ugyanakkor észre, hogy a szennyező anyagot félvezető nanocsövek formájában választotta ki a baktérium; e tubusokat pedig arzén-szulfid, egy félvezető építi föl. Ez az anyag ugyan nem a legértékesebb, ám a jelenség mindenképp figyelemreméltó, hiszen a sejtek csupán cukrot igényelnek a nanocső előállításához. A megfigyelések szerint egyébként a baktérium először szerves anyagból egyfajta csöves vázat épít, amelynek réseibe aztán utólag választja ki az arzént.
A kutatók az eredményen felbuzdulva most az egyik legdrágább félvezetőt, a kadmium-szulfidot előállító mikrobák után kutatnak.
