Festékszóró spray-k helyett a gyufa a menő Ózdon és környékén, ahol nem a grafiti terén megmutatkozó kreativitás a vagányság mércéje, hanem a gyújtogatásban elért eredmények a várost övező erdőkben. Már ahol ezekből valami még megmaradt, azt követően, hogy a rendszerváltással megugró munkanélküliség és az elharapódzó szegénység következtében az esőerdők irtását idéző méreteket öltött a települést övező fás területek kipusztítása. „Akad olyan erdősítés, amelyet az elmúlt időszakban több alkalommal is felgyújtottak” – ad számot az állapotokról Kovácsevics Pál, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Erdészeti Igazgatóságának (MGSZHEI) szakmai tanácsadója. Szerinte a tüzek gyakorta a fatolvajok lelkén száradnak, akik így próbálják eltüntetni áldásosnak cseppet sem mondható tevékenységük nyomait, vagy bosszút állni a tulajdonosi-rendőri „zaklatásért”.
Kerékpáros szállítmány. Az igazi fõfájást nem a kisipari falopás okozza.
LOMBTALANÍTÁS. A rendszerváltás előtt szervezettebben őrizték az állami erdőket, ám a kárpótlással 40 százalékuk magántulajdonba ment át. Az erdőgazdálkodás nehezen indult be – olyannyira, hogy a sok idős, külföldre szakadt, az érdeklődés minimális jelét sem mutató tulajdonos miatt manapság több tízezer hektáron nincs nyilvántartott erdőgazdálkodó. „Így egyesekben kialakulhatott egy olyan képzet, hogy a faállomány szabad préda” – véli Kovácsevics Pál. Az erdők fáinak tiltott tizedeléséből tavaly keletkezett kárt – az újraerdősítés költségeivel együtt – 4 milliárd forintra taksálja az MGSZHEI, ennek dacára az illegális fakitermelés legfeljebb olyankor éri el az ingerküszöböt, amikor emberhalállal jár (néhány hete egy természetvédelmi őr fegyveréből ért halálos lövés egy fatolvajt).
Új stratégia
Akadályozza a jelenlegi földtörvény a gyenge termőképességű szántóterületek erdősítését. A termőföldről szóló törvény értelmében ugyanis társaság 1994-óta nem vásárolhat földet. Az új birtokpolitikai stratégia napjainkban folyó vitáján is felvetődött, hogy a tulajdoni korlátozás miatt a Nemzeti Földalap szociális „Földért életjáradék” programján kívül több, társadalmilag fontos cél sem tud megvalósulni. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Zrt. kezelésében lévő erdőgazdaságok sem tudnak – a mezőgazdasági művelésben amúgy nem versenyképes – gyenge termőképességű szántóterületeket vásárolni további erdősítésre. A „rossz földek” magántulaj-donosai pedig nem érdekeltek a művelésiág-változtatásban „szántóról” „erdőre”. Az erdőre ugyanis nem jár a jövedelmük nagy részét hozó uniós terület alapú támogatás.
Januártól viszont alapvetően változik a helyzet. A Nemzeti Földalap, valamint az addig az ÁPV Zrt. kezelésében lévő 19 erdőgazdaság és a Honvédelmi Minisztérium gondozásában lévő 3 erdészeti társaság átkerül az újonnan létrehozott Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. fennhatósága alá. Nem lesz tehát akadálya annak, hogy például a „Földért életjáradék” programmal a földalaphoz került rossz termőké-pességű szántóterületeken megvalósulhasson az EU által is ösztönzött erdősítés. Növekedhet a jelenleg évi 15 ezer hektáros telepítés, ha a növényter-mesztésben valójában versenyképtelen területeket beerdősítenék. Az országban 1921 óta több mint 800 ezer hektárnyi erdőt telepítettek, s a jelenleg 2 millió hektárnyi erdőből 1 millió 160 ezer hektárnyi van állami tulajdonban. Szakértők szerint az erdőállományt további 800 ezer hektárral kellene növelni.
Nem elsősorban az ilyen „kisipari” falopás okoz azonban igazi főfájást az erdészeti ágazatnak, hanem a szervezett, engedély nélküli fakitermelések, amelyek tavaly 600 hektárnyi erdőnek okozták a vesztét. Különösen az utóbbi esztendőkben harapódzott el a profitcélú illegális fakivágás: ahogy nőttek a faanyag- és energiaárak, úgy kezdett mind rentábilisabbá, egyúttal szervezettebbé válni ez a fajta tevékenység. Ráadásul ez év elejéig az erdészeti hatóság és a rendőrség sem talált biztos fogást a „vállalkozókon”, így például 2006-ban háromszor annyi fának kelt lába, mint egy évvel korábban. Jelenleg azonban már nem csupán tízezres nagyságrendű bírságra számíthat az, akit lefülelnek: ha nem tudja igazolni a szállított faanyag eredetét, akár milliós büntetéssel is sújtható. Mi több, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztést is kockáztat, miután a törvénytelen fakivágás környezetkárosítás, vagyis bűncselekmény.
A tettenérés persze nem egyszerű, a szervezett bandák pedig nem ismernek lehetetlent. Időnként az engedéllyel kivágott, s az erdőben tárolt fahalmokat dézsmálják meg, de a „végrehajtó brigádok” simán nekiesnek a százéves tölgyesnek is. Míg a „tőkeerős vállalkozói réteg” korszerű munkagépeket és szállítójárműveket is bevet, a fatolvajok csacsifogatot vagy preparált Zsigulikat használnak. A pár óra alatt kivágott kupac – ami nagyjából egy köbméter – 12-17 ezer forintért cserél gazdát, miközben a szakszerűen vágott és fűrészanyagként értékesített faanyag hasonló mennyiségéért százezres nagyságrendet is megadnak.
FACSEMEGÉK. Az illegális fakitermelés hosszabb távon jelentkező, nehezen számszerűsíthető károkat is okoz, miután az elkövetőknek sejtelmük sincs, hogy a kipusztított fák milyen biológiai szerepet töltenek be az adott erdő állományában. Az illegális kitermelést követően törvényi kötelezettség ugyan az újratelepítés, ám a károkozók ezzel aligha törődnek. A megkárosított tulajdonos pedig az esetek egy részében idegenhonos fafajokból álló új ültetvényekről gondoskodik. Pedig az igazi erdőt az adott területen őshonos fafajok alkotják, így nem tartozik ebbe a kategóriába sem az Észak-Amerikából mintegy háromszáz éve „importált” akác, sem az erdei fenyők az Alföldön.
„Erdeink összességében távolodnak természetes állapotuktól” – mondja Gálhidy László, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete, a World Wide Fund for Nature magyarországi erdészeti programvezetője. Jóllehet az első világháború vége óta megduplázódott a hazai erdőterület, megközelítve a 2 millió hektárt, a szakember szerint ennek több mint a negyede ültetvény, ami messze a legmagasabb arány a környező országokkal összehasonlítva. Ráadásul az őshonos fajok – az idegenhonos és klónozott fajták térnyerése következtében – fokozatosan visszaszorulnak. Erdeinkben a legnagyobb területet a környezetét átalakító, úgynevezett invazív fajnak tekintett akác foglalja el, amelyből nálunk több van, mint Európa többi országában együttvéve.
