Reformfék

Finoman szólva is szokatlan, ha egy vezérigazgatót akkor kényszerít lemondásra a cége, amikor éppen látványos működési eredményeket tett közzé. Klaus Kleinfelddel, a Siemens első emberével mégis ez történt április végén. Pár órával azután, hogy a müncheni székhelyű elektronikai és gépipari konszern az egy évvel korábbinál 49 százalékkal magasabb, 2,7 milliárd dolláros üzemi nyereséget jelentett a márciussal zárult negyedévre, Kleinfeld – akire a megvesztegetési botrány miatt egyre nagyobb nyomás nehezedett a társaság felügyelő bizottsága részéről – közölte: nem kívánja meghosszabbítani a szerződését. Hivatalosan szeptember végéig marad a társaság élén, de „béna kacsaként” aligha indít majd új kezdeményezéseket. Utódját lapzártánkig nem nevezték meg. Távozása súlyos csalódás mindazok számára, akik benne látták Németország legjobb vállalatvezetőjét. Annál is inkább, mivel lemondását a jelek szerint a felügyelő bizottság két olyan tagja szorgalmazta, akik korábban komoly erőfeszítéseket tettek a német üzleti szféra modernizálásáért. Egyikük, Gerhard Cromme – a ThyssenKrupp acélipari óriás elnöke – a vezetője volt a német vállalatirányítási kódex reformját kidolgozó bizottságnak. Josef Ackermann, a Deutsche Bank elnöke pedig az elmúlt tizenegy esztendőben olyan sikeresen rendezte bankja pénzügyi helyzetét, hogy azzal szinte példátlan elismerést vívott ki magának. (Teljesítményével még azt is feledtetni tudta, hogy egy másik vállalat, a Mannesmann egykori igazgatósági tagjaként hűtlen kezelési ügybe keveredett, és tavaly 4,2 millió dollár megfizetésére kötelezte a bíróság.) Német sajtóértesülések szerint Cromme és Ackermann meggyőzte a felügyelő bizottsági helyek felét birtokló dolgozói képviselőket, hogy támogassák őket Kleinfeld elmozdításában.

Az ekként kikényszerített távozás közvetlen indoka az, hogy a müncheni ügyészség vizsgálatot indított a Siemensnél külföldi tisztviselők megvesztegetésének gyanúja alapján. A vállalat maga azt állítja, hogy 570 millió dollárt adtak ki illegálisan ilyen célra. Egy Cromméhez közeli forrás szerint Kleinfeld lemondatásával az amerikai értékpapír-piaci felügyeletnek próbálnak „kedveskedni”, amely – minthogy a Siemens részvényeit az Egyesült Államokban is jegyzik – szintén vizsgálja a megvesztegetési ügyet. Ám, mint azt Cromme maga is hangsúlyozta egy közleményében, semmi nem utal arra, hogy Kleinfeldnek személyesen köze lett volna a kenőpénzek kifizetéséhez, vagy egyáltalán tudott volna e gyakorlatról. Márpedig, amíg semmivel sem vádolják, addig nincs kielégítő magyarázat a menesztésére.

SOKKOLT KURZUS. A részvényesek egyértelműen rosszul fogadták a fejleményt: Kleinfeld de facto lemondása után a Siemens árfolyama 3 százalékkal gyengült. A megelőző két évben, azaz a most távozó vezérigazgató 2005. januári hivatalba lépése óta, a részvények összesen 39 százalékkal drágultak, méghozzá úgy, hogy a trend a megvesztegetési botrány tavaly novemberi kirobbanása után sem tört meg. Kleinfeld, aki szívesen idézi Jack Welchet, az amerikai General Electric (GE) egykori legendás vezérigazgatóját, óriási érdemeket szerzett azzal, hogy távlati koncepció alapján átalakította és megújította a többek közt erőművi berendezéseket, röntgengépeket, vonatokat és világítóeszközöket gyártó – s e területeken közvetlenül a GE-vel versenyző – Siemenst. Leválasztotta a veszteséges távközlésieszköz-divíziókat, kidolgozta az autóelektronikai részleg eladásának tervét, s tavaly 7,6 milliárd dollárt fordított felvásárlásokra, hogy erősítse a társaság központi üzletágait, valamint kiépítse jelenlétét Kínában, Indiában és más feltörekvő piacokon.

Kleinfeld neve Németországban két év alatt a reform szinonimájává vált, s a Siemens példáját követve több tucat német cég hajtott végre nagyszabású átalakítást a költségek csökkentésével, az innováció erősítésével, külföldi terjeszkedéssel. Ennek köszönhetően Németország a feldolgozóipari termékek legnagyobb exportőre lett, és több mint tíz év után először számottevően mérséklődött a munkanélküliség. A Siemens – és Németország – most legföljebb abban reménykedhet, hogy a felügyelő bizottság hamar kinevez egy olyan utódot, aki továbbviszi Kleinfeld stratégiáját. Német lapok szerint a favorit Wolfgang Reitzle, aki korábban a Ford egyik vezetője volt, jelenleg pedig az ipari gázokat gyártó Linde vezérigazgatója. Bár azt állítja, nem vágyik a Siemens élére, aligha lesz könnyű végérvényesen nemet mondania barátjának Ackermann-nak. Mindenesetre bárki veszi is át Kleinfeld örökségét, remélhetőleg szabadabb kezet kap, hogy a részvényesek érdekében cselekedjen.