Hideg fejű játékos

Modern vonalú vitrinben antik játékmackók sorakoznak Kovalcsik Péter irodájában. A tulajdonos büszkén mutatja azt a ritkaságot, amelyet a világhírű Steiff cégnél több mint 100 éve készítettek, de még ki se vették az eredeti csomagolásából. Egy másik darab érdekessége, hogy „testvéreit” a normandiai partraszállásnál az angol katonák a bal zubbonyuk zsebében hordták kabalaként.

A lelkében örök gyerek játék-nagykereskedőt hideg fejjel gondolkodó, kőkemény üzletembernek írja le Spielmann János, a sportjáték nagykereskedelemmel foglalkozó Bonsai Kft. ügyvezetője. „Magyarországon olyan nagykereskedelmi áruházat épített fel, amelyik Európa legfejlettebb országaiban is megállná a helyét. A legnagyobb koreai partnerem azt mondta, hogy náluk ekkora nagykereskedés nem is létezik. Nagyon határozottan, céltudatosan tudja végrehajtani a cége növelését célzó terveit. A versenyben időnként agresszív, mindenáron győzni akar, de amiben megállapodtam vele, azt mindig pontosan betartotta” – jellemzi Spielmann az egykori 187-szeres jégkorong válogatott kapust.

Amikor 36 évesen Kovalcsik Péter befejezte sportpályafutását, barátjával, az ugyancsak sokszoros válogatott jégkorongozó Kovács Csabával együtt úgy határoztak, hogy felszabadult energiájukat vállalkozás létrehozására fordítják. Bevonták a feleségeket is, akik történetesen testvérek. „Négyen toljuk a szekeret, négy fejjel gondolkodunk, de nyilván egy irányba húzva, miközben a terhek négyfelé oszlanak” – mondja Kovalcsik Péter.

Első játék-nagykereskedésüket 1989 májusában nyitották meg egy zuglói ház pincéjének 70 négyzetméterén. Gullivernek nevezték el, mert bíztak abban, hogy hamarosan Gulliverként tornyosulnak majd a többi nagykereskedő fölé. E cél elérésében 300 ezer forintjukon kívül főként Kovalcsik kapcsolati tőkéjére számíthattak. Ő ismerte a hazai játékgyártókat, és azt is el tudta érni, hogy az árukészlet nagy részét meghitelezzék nekik. Abban az időben egyébként úgy nőttek ki a semmiből a játék-nagykereskedések, mint kiadós eső után erdőben a gomba. Számuk a rendszerváltást követően elérte a 400-at, de mára közülük mérvadó súlyú vállalkozás alig néhány maradt.

A következő évben labdát akartak forgalmazni. Ám tavasszal, amikor a labdákat el tudták volna adni, az egyetlen megmaradt gyártó cégnél azt mondták nekik, hogy majd ősszel érdeklődjenek, mert szerződésük van a KGST-vel. Ezért kimentek Németországba, ahonnan használt gépekkel tértek haza, és elkezdték a labdagyártást. Mogyoródon megvettek egy beszakadt tetejű istállót, s azóta a folyamatos beruházások, fejlesztések eredményeként már olasz géppel, új festőberendezéssel több ezer négyzetméteren dolgoznak. Ma az évente előállított 1 millió labdával övék a hazai labdagyártás 95 százaléka.

CSAK SEMMI PÁNIK. Nagykereskedésükben az első hónapokban magyar cégek termékeit forgalmazták, de már a második évben elkezdtek a játékipar fővárosába, Hongkongba járni. A nürnbergi játékvásárt is felkeresték. A pince után kibérelték a zuglói ház földszintjét, majd az emeletét, de ez sem volt elég. Hamarosan Szegeden, Keszthelyen és Nyíregyházán is nagykereskedést indítottak.

A Szőnyi úton felépített, 2500 négyzetméteres nagykereskedésüket 1992-ben nyitották meg. „Nagy előrelépés volt, de mégsem az igazi, mert a vevőknek lifttel kellett közlekedni a szintek között” – mutat rá egy nehézségre Kovalcsik Péter. Ezért 1998-ban az M3-as autópálya fóti leágazásánál felépítették a cég 6 ezer négyzetméteres, egyszintes nagykereskedését. A fejlesztésekre, beruházásokra mindig a vállalkozásba visszaforgatott pénzből költöttek.

Néhány évvel ezelőtt a hazai kiskereskedők pánikba estek, attól tartva, hogy a folyamatosan akciózó hipermarketekkel nem tudják felvenni a versenyt, pedig Nyugat-Európában változatlanul a legkisebb településen is megtalálhatók a játékkereskedők. „A hipermarketekben egyetlen hozzáértő eladót sem talál a tanácstalan vevő. A játékboltban viszont a szakképzett személyzet egyik tagja fogja elmagyarázni az anyukának a beszélő baba használatát, és ő mondja meg a nagymamának, hogy a távirányítós autó való-e a hároméves unokájának, vagy sem” – mutat rá a szakboltok jelentőségére Kovalcsik Péter. Ezért társaságuk Bambini néven már 15 játékboltból álló hálózatot épített ki, számukat 25-30-ra fogják bővíteni. A hálózat kiépítését egyébként azért is kezdték el mintegy tíz évvel ezelőtt, mert nem akarták teljesen kiszolgáltatni magukat a piac többi szereplőjének. A saját boltjaikba azt tesznek be, amit ők jónak látnak, azzal akcióznak, ami nekik fontos. A hipermarketek egyébként nem tudják megkerülni őket, mert több neves gyártó kizárólagos képviseletét a Gulliver szerezte meg, és ha polcaikra akarják tenni a legkeresettebb játékokat, Kovalcsikék cégétől kell megrendelniük.

Kínálatuk 30 százaléka európai országokból származik, 60 százaléka a távol-keleti piacokról, a többi pedig magyar termék. A szakember szerint a kereslet egyre inkább a minőségi játékok irányába tolódik el. A szülők még most is erős árérzékenységét egyre inkább feledteti az, hogy használható, jó minőségű, biztonságos termékeket szeretnének gyermekeik kezébe adni.

A JÁTSZÁS ÖRÖME. Kovalcsik mégsem teljesen elégedett, mert amikor elkezdte ezt a szakmát, játékokat még szinte 16 éves korig el lehetett adni, mostanra viszont már a 10 éves gyerek is főként számítógépezik. Nyilván neki is vesznek a szülei játékot, de nem annyit, mint régebben. „Ez azért is nagy baj, mert a gyermekek életéből egyre jobban kivész a játszás öröme” – vélekedik a játék-nagykereskedő, aki a legszívesebben plüss játékokkal foglakozik.

A legutóbbi nagy változásra a mintegy 100 főt foglalkoztató nagykereskedés életében azután került sor, hogy az értékesítés korábbi vezetője önállósodott. „Először óriási szerencsétlenségnek véltük, hogy a több mint tíz éve velünk együtt dolgozó kollégánk elhagy minket. Aztán kiderült a beosztottakról, hogy jó eszű, ütőképes, aktív társaságot alkotnak. Velük együtt 2005-ben az előző évhez képest közel 20 százalékkal bővítettük a forgalmat, és erre csak a hőskorban voltunk képesek” – mondja Kovalcsik Péter.

A közeljövőben még néhány értékes képviseletet szeretnének megszerezni, megtartva közben a meglévőket is. Ugyancsak kiemelt cél a kiskereskedelmi hálózat további fejlesztése. Azon még nem gondolkoznak, hogy a labdagyárral és a kiskereskedelmi hálózattal együtt mintegy 300 főt foglalkoztató, 5 milliárdos cégcsoportot ki viszi majd tovább utánuk.