Való igaz, az elmúlt 18 esztendő nem csupán az Egyesült Államokban hozta el egy szokatlanul tartós prosperitás időszakát, hanem ennek köszönhetően a globális gazdaság is korábban soha nem látott stabilitást ért el.
A nyugdíjba vonuló Fed-elnök nem egyértelmű örökséget hagy maga után. Regnálása alatt Greenspan mindvégig arra törekedett, hogy „előrelátó” monetáris politikai döntéseket hozzon, amelyek révén elkerülhetők a nagy gazdasági és pénzügyi kilengések. Többnyire nem volt kiszámítható. Ő figyelmeztetett 2000-ben először a dotcom buborék kipukkanásának a veszélyére – egyesek szerint ezáltal éppen ő siettette az összeomlást -, miközben a kilencvenes években fenntartások nélkül hitt a technológia-vezérelt „Új Gazdaság” erejében.
Greenspan nem volt tipikus jegybankvezér. A monetáris politika kereteit a lehető legszabadabban értelmezve a Fed eszközei révén közvetlen beleszólást vindikált magának az amerikai gazdaság folyamataiba. A sikert nem lehet tőle elvitatni, ám mostanában egyre többen feszegetik: nem a jövőjét falta-e föl az Egyesült Államok az elmúlt évek kamatpolitikájával? Az alacsony kamatok miatt ugyanis végletesen eladósodott az amerikai lakosság. Az olcsó hitelek nyomában az egekig szöktek az ingatlanárak. Ám ha ez a piac a kamatok emelkedése miatt összeomlik – amit elemzők évek óta valószínűsítenek -, az rendkívüli csapást mérhet az egyesült államokbeli bankszektorra, azon keresztül pedig egész Amerika, sőt a világ gazdaságára.
