Legyen sötét! – mondta leplezetlen felindultsággal hangjában a magyar villamos energia rendszer egyik vezető szakembere, a paksi atomerőmű tervezett üzemidő-hosszabbítása körül kibontakozó politikai vitát látva. A fenyegetésével nehéz érvet szembeállítani: a színfalak mögött még az ellenzők is elismerik, hogy szakértelem híján nem tudnak érdemben hozzászólni a kérdéshez. Hivatalos álláspontjuk azonban az – amint azt Illés Zoltántól, a törvényhozás környezetvédelmi bizottságának fideszes tagjától a napokban hallhattuk -, hogy az atomlobbi Bős-Nagymarosa lesz az üzemidő-hosszabbítás. Igaz, még nem jövőre, csak majd az évtized végén.
ROSSZ AZ IDŐZÍTÉS. Politikai elemzők nem félnek attól, hogy a Paks ügyében most fellángolt politikai vita a Gyurcsány-kormány bukásához vezetne, ahogyan 1998-ban a Horn-kabinet belebukott Bősbe. Azt azonban szerencsétlen lépésnek tartják, hogy a kormányfő a választási kampány hajnalán a parlament elé visz egy ilyen jellegű kérdést. Még akkor is, ha az Országgyűlésnek a hosszabbítás ügyében nem kell állást foglalnia, mindössze tudomásul kell vennie a kormány erről szóló tájékoztatóját.
 |
|
Beszédes számok
• 58 ezer forint – ennyi a 20 éves paksi üzemidő-hosszabbítás költsége kilowattonként.
• 160 ezer forint – ennyibe kerülne Paks földgáz alapú kiváltása kilowattonként.
• 340 ezer forint – ennyire tehető Paks szenes erőművel való kiváltása kilowattonként.
• 170 milliárd forint – ennyi a hosszabbítás teljes költsége, amit az erőműtársaság a saját nyereségéből tud finanszírozni.
• 28 százalék – ennyivel növekedne a szén-dioxid-kibocsátás egy paksi kapacitású földgáz alapú erőmű beállításával.
• 66 százalék – ekkora lenne a szén-dioxid-növekedés a szénerőműves kiváltásnál.
• 4,5 milliárd köbméter – ennyi egy paksi méretű földgázerőmű éves fogyasztása.
• 14 milliárd köbméter – ekkora Magyarország jelenlegi éves földgáz-felhasználása.
|
|
|
|
|
Az előterjesztés mindenesetre apropót szolgáltatott a Greenpeace-nek és az Energiaklubnak, illetve a Védegyletnek, hogy támadásokat intézzenek a paksi atomerőmű ellen. Úgy vélik, nagy hiba volna egy eredetileg harminc évre tervezett nukleáris létesítményt ötven évig üzemeltetni, miközben az egyik blokk jelenleg is súlyosan sérült. A „Paksnak csak alternatívája van!” címet viselő nyílt levelükben, amelyet nyolcvan közéleti szereplő írt alá – színészek, zenészek, ügyvédek, környezetvédelmi aktivisták, politológusok és országgyűlési képviselők – meglehetősen sommásan fogalmaznak. Azt állítják, hogy az atomlobbi elhallgatja: a paksi erőmű komoly fenyegetést jelent a magyar lakosságra, a szomszédainkra és a jövő nemzedékekre. Álláspontjukat a lakosság többségének véleményeként aposztrofálják, ám a hazai és a nemzetközi közvélemény-kutatási adatok ennek ellentmondanak. Arra a kérdésre, hogy egy népszavazás esetén támogatná-e a paksi üzemidő hosszabbítását, 2002 óta a lakosság legalább 53 százaléka igennel válaszolt. A legutóbbi, idei felmérés során 60 százalék volt a támogatók aránya, és 30 százalék az ellenzőké (a fennmaradó 10 százalék nem tudja, hogyan foglalna állást).
Magyar szempontból hasonló eredményt hozott az Európai Unió közvélemény-kutató szervezete, az Eurobarometer megbízásából készült vizsgálat is. Összesen 25 ezer uniós polgárt kérdeztek a nukleáris áramtermelésről. A magyar válaszadók 65 százaléka támogatta az atomerőműveket, miközben az uniós átlag mindössze 37 százalék volt.
Némiképp érthető a nukleáris és energiaipari szakemberek morgolódása, mert a nyílt levélben és a környezetvédők Pakssal kapcsolatos megnyilatkozásaiban számos tárgyi tévedés van. A paksi erőmű egyetlen blokkja sem sérült. A 2003-ban a 2-es blokkban, a reaktor melletti 1-es aknában egy külön erre a célra tervezett és készített tisztítótartályban súlyos üzemzavar történt a fűtőelemek tisztítása során, harminc kazetta megsérült. A 2-es blokkot ezért egy időre leállították, tavaly szeptember óta azonban üzemszerűen működik. Az erőművet ugyanakkor nem harminc évre tervezték, eredeti működési engedélye szól három évtizedre. Olyan ez, mint amikor egy kocsinak lejár a műszaki vizsgája, ami azonban korántsem jelenti azt, hogy az autót a roncstelepre kell szállítani. A közlekedési hatóság eldönti, hogy az adott jármű továbbra is részt vehet-e a forgalomban, és ha igen, meddig. A paksi atomerőmű berendezéseit az utóbbi években folyamatosan vizsgálták, vizsgálják ebből a szempontból. „Ezek az elemzések azt mutatják, hogy a főberendezések, tehát a reaktortartályok, a gondos és szakszerű üzemeltetésnek köszönhetően legalább ötven évig, tehát az eredeti üzemidőn túl még húsz évig üzemeltethetők” – mondja Aszódi Attila, a Budapesti Műszaki Egyetem Nukleáris Technikai Intézetének vezetője.
|
|
Bezárási segély?
Egységesíteni szeretné az Európai Bizottság a közösség országaiban működő atomerőművek leállításának és leszerelésének szabályait, mi több, közösségi pénzügyi alapot javasol felállítani a bontás és rekultiváció finanszírozására. Brüsszel szerint 2025-ig a közösségen belül működő 155 atomreaktorból 50-60-at le kell állítani. Részletes listát egyelőre nem hoztak nyilvánosságra, így nem tudni, hogy az unió „kormányánál” mely létesítmények elvesztésével számolnak. |
|
|
|
|
Jelenleg a paksi atomerőmű adja az ország villamosenergia-termelésének közel 40 százalékát. Az összesen mintegy 1900 megawattnyi blokkok kapacitása még talán pótolható is volna, az általuk évente előállított 14 milliárd kilowattórányi villamos energia azonban aligha. Ha holnap leállítanánk a paksi blokkokat, akkor 600-800 megawattnyi kapacitást, komoly erőfeszítések árán, ki lehetne váltani, de 1000 megawattnyi deficit mutatkozna a rendszerben, vagyis elkerülhetetlen volna a korlátozás – közölték a Magyar Villamosenergia Ipari Rendszerirányító (Mavir) Rt. szakemberei. Egy ilyen esetben az importkapacitásokat például teljes egészében a közüzemi piac szolgálatába kellene állítani, vagyis a szabadpiaci beszerzés, ha csak átmenetileg is, de megszűnne. Paks pótlására hosszabb távon nyilván új erőművet, vagy erőműveket kellene építeni.
Az üzemidő-hosszabbítást ellenzők szerint megújuló forrásokkal, szél- és napenergiával, biomasszával ki lehetne váltani a paksi áramtermelést. Energiaipari illetékesek ezt szakmai képtelenségnek tartják. A szélerőművek kihasználtsága még az e tekintetben jobb adottságokkal rendelkező Németországban is 20 százalék alatt mozog. Ilyenformán a szélkerekekre, bármilyen jól is hangzik, nem lehet alapozni. A biomassza alapú áramtermelés fejlesztése ugyan kézenfekvő Magyarországon, a művelésből kivont mezőgazdasági területek adják magukat energiaültetvények telepítésére, ám kérdés, hogy 2 ezer megawattnyi kapacitás tüzelőanyag-ellátása viszonylag rövid idő alatt megoldható-e.
Akárhogyan is, az áramárak mindenképpen emelkednének Paks nélkül. Azt viszont nem lehet megbecsülni, hogy mennyivel. Az atomerőmű 8 forint körüli áron állít elő egy kilowattórányi energiát, a teljes magyar erőműpark átlagára 12 forint körül mozog. A paksi árban, az Energiaklub állításával ellentétben, benne van az erőmű majdani lebontásának hozzávetőlegesen 350 milliárd forint körüli költsége is.
KONCEPCIÓ NÉLKÜL. Egyetlen dolog van, amiben úgy tűnik, a szakma és a paksi üzemidő-hosszabbítást ellenzők is egyetértenek: abban, hogy nincs hosszú távú energiapolitikai koncepciója az országnak. „Ennek hiányában ne döntsenek a paksi erőmű üzemidejének meghosszabbításáról” – mondja Perger András, az Energiaklub munkatársa. Azt nem akarják megmondani, mivel helyettesítsék az atomerőművet, a lehetséges megoldásokat szerintük a szakembereknek kellene megvizsgálni. Azt a sommás megállapítást azonban nem hajlandók elfogadni, hogy Paksnak nincs alternatívája.
Az atomerőmű eredeti, 30 éves üzemideje 2012 és 2017 között jár le, mert a 4 blokk nem egyszerre lépett üzembe. A tulajdonos Magyar Villamos Művek Rt. közgyűlése által az idén elfogadott középtávú stratégia egyik legfontosabb pontja a nukleáris erőmű üzemidő-hosszabbítása, amire a héten a parlament nagy többséggel áldását adta. Ahogyan egyébként számos európai országban, vagy az Egyesült Államokban is még hosszú évtizedekig számolnak az atomerőművekkel.
