Gyula, azért a te magatartásod is nagyban hozzájárult a bukáshoz! – e szavakkal intette Gyurcsány Ferenc kormányfő az MSZP múlt hétvégi rendkívüli kongresszusán Horn Gyula ex-miniszterelnököt az államfő-választási fiaskó okait firtató felszólalások során. A bírálatból kijutott Hiller István pártelnöknek, a Szili Katalin melletti lobbi két tagjának – Toller László pécsi polgármesternek és Suchmann Tamás volt privatizációs miniszternek -, sőt a választási kudarc közvetlen szenvedő alanyának, Szili Katalinnak is. Bár a múlt szombati zárt tanácskozásról nem szivárgott ki, hogy pontosan mi a házelnök „bűne”, egyes hírek szerint az, hogy nem lépett vissza, amikor nyilvánvalóvá vált: nem lesz meg a győzelemhez szükséges többség. (A helyzet paradoxona, hogy Szili és az elnökség éppen a kongresszus határozata miatt nem mert önállóan cselekedni.) Szilit szombaton még egyes küldöttek is kifütyülték, és „na, azt azért már nem!”- bekiabálással fogadták, amikor kifejtette: a kisebbik koalíciós pártnak az a feladata, hogy teljesítse, amit a nagyobbik mond. „Egyebek között ezért a nézetéért nem támogatta az SZDSZ” – fogalmazott a Figyelőnek egy szocialista honatya.
Hiller és Gyurcsány a kongresszuson. Módosult felállás.
TELJHATALOM. A sebtiben összehívott múlt hétvégi kongresszussal a nagyobbik kormányzópárt azt akarta elérni, hogy szervezett keretek között vezessék le indulataikat a küldöttek, s így elejét tudják venni a múlt nyárvégihez hasonló, a miniszterelnököt, a pártelnököt és az elnökséget is elsöprő alulról jövő „forradalomnak”. A terv bevált, Hiller István az elnökséggel együtt a helyén maradt, a Szili Katalin megválasztását erőltető lobbi bocsánatkérés közepette meghátrált, Gyurcsány Ferenc pedig soha nem látott módon erősítette meg pozícióját a párton belül. Gyakorlatilag „teljhatalmat” kapott a 2006-os választásokig. Sokat elárul az MSZP belső konfliktusrendezési mechanizmusáról, hogy Tukacs István, a párt Szabolcs megyei szervezetének elnöke eredetileg azzal a szándékkal érkezett az ülésre, hogy Hiller menesztését követeli, ám mire felszólalt, beszéde megszelídült, s már csak egy finom bírálatot fogalmazott meg. Az MSZP néhány meghatározó politikusa azonban kiosztotta egymást, míg a pártelit tagjai – köztük Lendvai Ildikó frakcióvezető és Toller László „mea culpáztak”.
Gyurcsány és Hiller a szombati kongresszuson elismerték felelősségüket a bukásért. A Figyelő úgy értesült, a kormányfő és a pártelnök a legfelsőbb kormányzati és pártberkekben már rögtön a Sólyom László megválasztását követő napon magukra vállalták a felelősséget. S lényegében ez az önkritikus hang jellemezte kongresszusi felszólalásaikat is.
Gyurcsány Ferenc felelősségét az MSZP néhány megyei szervezete abban látta – bár ez a hivatalos felszólalásokban nem hangzott el -, hogy nem ismerte fel a köztársasági elnökválasztás politikai jelentőségét, s kizárólag a kormány, s a száz lépés csomag sikeres kommunikálásával volt elfoglalva. Azt is a szemére vetették, hogy nem lépett fel határozottabban a koalíciós partner irányában. Néhány szocialista honatya az államfőválasztás előtti napokban egyenesen azt követelte, az SZDSZ-es minisztereken keresztül szorongassák meg a koalíciós partnert. Gyurcsány azonban azt gondolja, hogy az SZDSZ megpuhításának nem az agresszió a lehetséges útja. Erre hívta fel a figyelmet a szocialisták egyik prominens politikusa is, aki emlékeztetett Medgyessy Péter D-209-es ügyére. Akkor, 2002 nyarán, a liberálisok kis híján kiléptek a koalícióból, s hogy erre nem került sor, azt az MSZP nem fenyegetéssel érte el: a kétoldalú tárgyalásokon a közös érdekekre helyezte a hangsúlyt a szocialista tárgyalódelegáció. „Nem agresszívan, hanem békülékenyen tárgyalt mindvégig, nem parancsolt, hanem kért, így érhette el célját” – fogalmazott lapunknak a szocialista honatya. Másfelől éppen az államfőválasztás mutatta meg egyértelműen az MSZP számára, hogy az SZDSZ nélkül nem tudják akaratukat megvalósítani. Erre tekintettel hűltek le a kedélyek a szombati rendkívüli tanácskozáson, s már senki sem feszegette a koalíció felmondását.
MARSALLBOT. Egyébként már a rendkívüli kongresszust előkészítő testületi üléseken is a koalíció fenntartása, sőt megerősítése mellett érveltek a baloldali politikusok. Saját táborukon belül pedig azért nem került szóba az elnökcsere, mert – mint egy informátorunk megjegyezte – nincs a pártban olyan legitim, karizmatikus, több nyelven beszélő, az MSZP különféle érdekcsoportjai között egyensúlyozni tudó politikus, aki felválthatná Hillert az elnöki székben. Ráadásul a párt alapszabálya szerint, ha megy az elnök, az elnökségnek is távoznia kell, azaz nincs önmagában elnöki tisztújítás. A teljes vezérkart egyidejűleg újra kellett volna választani. Ez pedig kiszámíthatatlan felbolydulást idézett volna elő a kormányzópártnál. A Figyelő MSZP-s parlamenti körökből úgy értesült, Hiller ennek ellenére mégis tartott attól, hogy a küldöttek a leváltását követelik. Elsősorban az elkeseredett pécsi lobbi támadásától tartott. Közvetlen környezetében a kongresszus előtti napon megkönnyebbülten mesélte: sikerült pacifikálni Tollert. Hogy mit ígértek neki, az nem szivárgott ki.
Hiller a hétvégén azt javasolta, hogy a párt elnöksége hozza létre saját országos választási bizottságát, amelynek Gyurcsány legyen az elnöke, ő pedig az elnökhelyettese. Amivel saját maga adta át a marsallbotot a kormányfő kezébe. Ezek után értelmetlen a pártelnököt leváltani, mivel minden szinten – a kormánytól kezdve a párton át a koalíciós partnerek együttműködéséig – mindent Gyurcsány Ferenc vezényel. Úgy értesültünk, Gyurcsány azt kérte a küldöttektől, köztük a megyei elnököktől, ne folyton alulról mondják meg, mi legyen, ne rángassák sem őt, sem a pártvezetést, hanem hagyják dolgozni. Utólag természetesen mindenért vállalni fogja a felelősséget.
