Gázpiaci parti

Gáztartályok. Változó tárolás.

Hernádi Zsoltnak, a Magyar Olaj- és Gázipari (Mol) Rt. elnökének hobbija a sakk. Ezúttal Burckhard Bergmann-nal, az E.ON Ruhrgas igazgatóságának elnökével játszott cégadásvételi partit, s a végeredmény mindkettőjük győzelmét hozta. Hernádi Zsoltnak ugyanis sikerült jó áron értékesítenie a Mol több mint egy éve eladósorban lévő gázüzletágát, lökést adva ezzel a magyar olajcég további növekedésének. A másik résztvevő sem járt azonban rosszul, hiszen gázipari cégbirodalma rendkívül fontos hídfőállással bővül a tranzakcióval.

„A gázüzletág ingatlanjainak szinte minden fontosabb fűszáláért és a tárolók minden értékesebb darabjáért többórás, kemény alkudozás folyt” – fogalmazza meg a német vásárló népes delegációjával lezajlott maratoni tárgyalás tapasztalatait a Mol egyik magas beosztású menedzsere.

A Mol elnöke a gázügyletről Nem cégeladás, partnerség Hernádi Zsolt. Az elnök szerint még korai arról beszélni, mire költik majd a pénzt. Erős kisebbségi jogokat, a stratégiai kérdésekben pedig vétójogot tartott meg magának az E.ON-nal szemben a Mol – állítja Hernádi Zsolt, a társaság elnöke. Az olajár emelkedésének hatására mind rentábilisabbá válik a gázüzlet világszerte. Ebből a szempontból nem szerencsétlen az üzletág értékesítésének időzítése? – Egy ilyen tranzakciónál mindig csak utólag lehet okos az ember, hogy jó volt-e vagy sem az időzítés, hiszen előre nagyon nehéz egy ekkora jelentőségű üzlet eladását optimalizálni. Mi abból indultunk ki, hogy gázoldalon nem tudunk biztosítani olyan növekedést, mint az olajoldalon. Csak az a kérdés volt nyitott számunkra, lát-e más a gázüzletben növekedési lehetőséget, jobban tudja-e működtetni, jobban beillesztheti-e a saját regionális vérkeringésébe. Ez tulajdonképpen ugyanaz, mint amit mi csinálunk az olajüzletben: a Slovnaft- vagy az INA-tendert mi is azért nyertük meg, mert több fantáziát, nagyobb szinergiákat láttunk az adott területen, mint más vevőjelöltek. – Úgy tudom, jó árat sikerült kapni az üzletág cégeiért. – Nagy szereplőkkel folytattunk megbeszéléseket, így sikerült versenyben kialakult árat elérnünk, hiszen a világpiaci trendeket is ismerő óriáscégekkel ültünk tárgyalóasztalhoz. Ezzel az ár meghaladta azt a limitértéket, amit mi magunkban felállítottunk. A tranzakciót egyébként a január elsején átalakított gázpiaci szabályozás tette lehetővé. – A tájékoztató során mindvégig partnerségről, partneri együttműködésről esett szó, pedig mintha valójában egy cégcsoport eladásáról lenne itt szó. – Ha így lenne, akkor nem tartottuk volna meg a 25 százalék plusz egy szavazatnyi részesedéseinket a tárolás és az értékesítés terén. Ezekhez a tulajdonrészekhez ráadásul erős kisebbségi kontrolljogaink is kötődnek, a szállításból pedig egyelőre semmit sem értékesítettünk. Ez partnerség, ahol most elkezdjük az együttműködést, később pedig megnézzük, ez a közös munka rejt-e magában további szinergiákat és növekedési lehetőségeket. Ahogyan egy házasságban, itt is előfordulhat, hogy az ember rosszul becsüli fel az erőforrásokat, és nem tudja végrehajtani azt, amit megfogadott, így itt is szükségünk van a kilépést biztosító opciókra. A partnerség azonban csak akkor szűnne meg, ha a Mol teljes egészében kiszállna, de erről most szó sincs. – A 2 és az 5 éves opciók nem azt jelentik, hogy ilyen távon kiszáll a gázcégekből a Mol? – Nem, ezt azt jelenti, hogy lesz időnk megítélni, beváltja-e ez a partnerség a hozzá fűzött reményeinket, vagy sem. – Milyen jogai maradtak a Molnak a nagyobbrészt eladott üzletágakban? – Az új gázszolgáltató cég igazgatóságában elegendő képviselettel rendelkezünk, és a szokásos kisebbségvédelmi kérdéseket is a szerződésekbe foglaltuk. Emellett azokban a stratégiai ügyekben, amelyek az üzletág értékét befolyásolni tudják, vétójoggal rendelkezünk majd. A menedzsment jogokat ugyanakkor teljes egészében átadtuk az új tulajdonosnak. – Talán a legfontosabb kérdés, amire egyelőre nem kaptunk választ, hogy miben gondolkodnak, mire kívánják fordítani a tranzakcióból befolyó hatalmas összeget. – Ez az ügylet valóban sok pénzt, nagy tőkebeáramlást jelent, de látni kell azt is, hogy az elmúlt években a Moltól nagyobb mennyiségű tőke áramlott ki. Arról azonban még korai beszélni, mire költjük majd a pénzt, hiszen az még be sem folyt. Azt sem lehet mondani, hogy e rendkívüli bevételnek köszönhetően önmagában hirtelen nagy felvásárlásokba fog kezdeni a Mol, igaz, a rugalmasságunk jelentősen megnőtt. Ezek után sokkal nyugodtabban és szabadabban tudunk gondolkodni bizonyos befektetési opciók felől. Hitelek visszafizetéséről is korai még beszélni, erről önmagában e tőkebeáramlás okán nem is lehet szó. A kölcsönök átstrukturálására csak a hitelfeltételek kedvező változása esetén kerülhet sor, egy ilyen méretű vállalatnak mindig rendelkeznie kell egészséges hitelállománnyal. Ugyanakkor szólni kell arról is, milyen nagymértékű – százmillió eurós nagyságrendű – kapacitásbővítési, illetve környezetvédelmi beruházásokat hajtott végre a Mol-csoport a közelmúltban. Az idén befejeződik a TVK-nál a petrolkémiai fejlesztési projektünk 100 milliárd forint feletti értékben, a Slovnaftnál és Százhalombattán pedig több üzem – köztük az új kénmentesítő – is beindul, ezek fejlesztése további 70 milliárd forintot emésztett fel.

Az üzletág eladásra történő előkészítése és az előzetes értékesítési forduló több mint két hónapot vett igénybe. A kiválasztott német partnerrel további, két héten át tartó tárgyalássorozat vette kezdetét, amíg végül kialakult a 29 (!) szerződésből álló, több mint ezer oldalas adásvételi dokumentáció. Ennek összeállításához több tucat neves hazai és külföldi jogász asszisztált, több száz dolláros óradíjért.

A német tárgyalócsoport vezetője ráadásul igen kemény ember, aki alaposan végzi a dolgát. Az egyik apró, de a Ruhrgas számára fontos részletkérdésben például hat órán keresztül nem engedett: előbb hosszú ideig ismételgette ugyanazt a kérését, majd amikor látta, hogy a magyar fél nem engedhet, próbálta más irányból megközelíteni a problémát, s érvényt szerezni akaratának. A napi 10-16 órányi háttértárgyalások során akadt olyan időszak is, amikor elfogyott a lendület, ilyenkor a legfelső vezetőknek kellett egy kis felső nyomásgyakorlással, „kézi vezérléssel” lelket önteniük a fásult tárgyaló csapatokba, ami azután kimozdította a holtpontról az egyeztetéseket.

ÁRALKU. A német félnek talán fontosabb volt a vásárlás, mint a Molnak az eladás, így nem meglepő, hogy – értesüléseink szerint – az értékesítési ár mintegy 30 százalékkal haladta meg a gázüzlet regulált (az államilag szabályozott üzletrészére vonatkozó) eszközértékét. A gázüzletág összesített értéke 2,2 milliárd euró (540 milliárd forint) körüli, árbevétele pedig tavaly 430 milliárd forint volt. A januárban életbe lépett új, EU-konform gázpiaci szabályozással nyereségessé is vált e szegmens – egyúttal az eladás előtt is megnyílt a lehetőség.

A Mol legfontosabb indoka az eladásra szakértők szerint az volt, hogy az elmúlt években kiderült: a menedzsment lobbiképessége nem megfelelő a mindenkori magyar kormánynál. A Fidesz-érában a magas világpiaci gázár ellenére sem emelhetett az inflációnál nagyobb mértékben árat a cég, s ez két évben is százmilliárd forintot meghaladó veszteséget okozott a gázüzletnek. A Medgyessy-kormánnyal sem tudott a cégvezetés olyan viszonyt kiépíteni, amely a megfelelő érdekérvényesítő képességhez kellett volna. A Ruhrgas valószínűleg keményebb partner lesz a kormány számára. Ez persze a fogyasztók számára nem kecsegtet sok jóval; a váltás nyomán egyes vélemények szerint nő a valószínűsége annak, hogy a hazai gázárak az eddigi prognózisokban szereplőnél nagyobb mértékben emelkedjenek.

A még nem liberalizált gázpiacon árszabályozó szerepet betöltő Magyar Energia Hivatal illetékes főosztályvezetőjének tájékoztatása szerint a gázüzletágban várható tulajdonosváltozásnak normális esetben nincs hatása a gáz fogyasztói árára. A gáztörvény, valamint az árakat megállapító miniszteri rendelet a szolgáltató cégek tulajdonosaitól teljesen függetlenül rendezi a kérdést. A gázcégnek kiadott tevékenységi engedély tartalma is változatlan, s ez az eljárás is tulajdonos-semleges. Energetikai szakértők szerint a jelenlegi árszabályozás ugyan „kőbe vésett”, de egy, a magyar államtól teljesen független, külföldi óriáscég lobbiereje feltehetően nagyobb lesz, mint a Molé volt, és esetleg a szabályozás reformjába is beleszólhat.

Az eladás tárgyát elsősorban a gáztárolás (Mol Földgáztároló Rt.) és gáz-nagykereskedelmi üzletág (Mol Földgázellátó Rt.) képezte. E két cégben 75 százalék mínusz egy részvényt adott el a Mol, a további 25 százaléknyi részesedésére pedig eladási opciót szerzett, ötéves időtávra. E két ügylet mellett az olajcég a Panrusgáz Rt.-ben meglévő 50 százalékos tulajdonrészét is értékesítette (a másik 50 százalék a Gazprom tulajdona). E három tranzakció bejelentett összértéke 900 millió euró, de a Molhoz most ténylegesen befolyó összeg a becslések szerint 425 millió euró körül alakul. A pénz beérkezése a tranzakció jövő tavaszi zárása után várható, így a társaság második, vagy harmadik negyedéves gyorsjelentésében jelenhet csak meg. (Az említett vagyonelemeket 350 millió eurós hitel terhelte, s a 125 millió euró körüli értékű opciót is le kell vonni a 900 milliós árból.)

A fenti háromrészes ügylet mellett egy másik tranzakció is történt: a gázszállítási üzlet (Mol Földgázszállító Rt.) a Molnál maradt ugyan, de nagyobb részére opciós eladási jogot kötött ki magának a Mol. A gázszállítás 75 százalék mínusz egy részvényére kétéves opciós szerződést kötöttek (a 25 százalék plusz egy részvényt törvény szerint meg kell tartania a Molnak). Ez utóbbi üzletág a stratégiai fontosságú, 5 ezer kilométernyi gázvezeték-hálózatot is magában foglalja.

Ebből az eladásból – piaci becslések szerint – mintegy 600 millió eurónyi nettó bevételhez juthat a Mol, amennyiben a partner lehívja az opciót. (A teljes cégérték 1,25 milliárd euró, de itt becslések szerint 400 millió eurós nagyságrendű hitelterhet kell levonni, s az így kapott 850 milliós teljes becsült érték háromnegyede, azaz hozzávetőleg 640 millió euró az, ami a Mol kasszáját gyarapíthatja.)

Burckhard Bergmann és Hernádi Zsolt. Az elnökök többfordulós sakkjátszmája mindkét fél győzelmével végződött.

OROSZ KAPCSOLAT. Az árat és a feltételeket figyelembe véve a Ruhrgas ajánlata volt a legjobb – derült ki a Mol vezetésének beszámolójából. Mivel két magáncég megegyezéséről volt szó, a politikai szempontokra vonatkozó kérdést elhárította Hernádi Zsolt. Azt azonban elismerte, hogy a kínált vételár és a vásárlás feltételei mellett volt más szempont is, mégpedig a gázellátási felelősség. „E tekintetben a vásárló kiválasztása során a lehető legkörültekintőbben jártunk el, s olyan partnert választottunk, amelyik képes lesz az ellátás biztonságát megőrizni” – húzta alá a cég elnöke.

Értesüléseink szerint az E.ON Ruhrgas és a Gazprom partnersége sokat számított abban, hogy az orosz fél kevéssé lendületesen szállt harcba az üzletág megszerzéséért. Az E.ON Ruhrgasnak nem csak partneri együttműködési megállapodása, de hivatalosan 2,5 százalékos (piaci értesülések szerint inkább 5-7 százalékos) részesedése is van a Gazpromban.

Igaz, ennek ellenére hosszú távú régiós gázpiaci terveiről és érdekeiről aligha mondott le a Gazprom. Az orosz cégnek ugyanis sokat számít a magyarországi és a régiós gázpiac, hiszen nagy mennyiségben szállít ide. E mellett pozícióit hosszú távon komolyan veszélyezteti az úgynevezett Nabucco projekt. Ez egy új, 2010 után elkészülő gázvezetéket takar, amelyen iráni és iraki gáz jutna el a Balkánon át Magyarországra, Ausztriába, Dél-Németországba és Észak-Olaszországba.

A vevő Esseni székház. Zöld út a terjeszkedéshez. Piacvezető szerep megszerzése Európában – ez a stratégiai célja a korábban Ruhrgas néven futó, majd 2004 júliusában az E.ON konszernnel összeolvadó E.ON Ruhrgasnak. E törekvésbe illeszkednek a vállalat folyamatosan bővülő skandináv és baltikumi érdekeltségei, illetve az orosz Gazprommal fenntartott szoros kapcsolat, amelynek alapját a Ruhrgas 2,5 százalékos részvénycsomagja és az ennek kapcsán járó igazgatótanácsi hely adja. A vállalat már az 1990-es évek közepén megkezdte a közép- és kelet-európai terjeszkedést, amely cseh, lengyel, magyar és román akvizíciókban öltött testet. Magyarországon az E.ON Ruhrgas már a mostani vételt megelőzően is 16 és 49 százalékos kisebbségi részt birtokolt három regionális gázellátó vállalatban: a Dél-dunántúli Gázszolgáltató Rt.-ben, a Fővárosi Gázművek Rt.-ben, illetve a Közép-dunántúli Gázszolgáltató Rt.-ben. „Magyarország stratégiai fontosságú a régióban az E.ON számára” – szögezi le Wulf Bernostat, az E.ON Ruhrgas felügyelőbizottságának elnöke. A vállalat ugyanis azzal számol, hogy a közeljövőben mind itt, mind a szomszédos országokban növekedni fog a gázfogyasztás. A várakozások hátterében a hatékonyság javításával, illetve környezetvédelmi szempontokkal összefüggő meggondolások húzódnak, ami más energiahordozók kiszorulásához vezet, utat nyitva a gáz szélesebb körű felhasználásának. Az energiapiaci liberalizáció kínálta lehetőségek azonban ennél még fontosabb szempontnak bizonyultak a vételkor, hiszen ez méretgazdaságossági előnyöket és a régiós piacon szerzett stratégiai pozíció maximális kihasználásának lehetőségét ígérik Németország legnagyobb földgázszállítója számára. WISNIEWSKI ANNA, FRANKFURT

Az új vezeték versenyképes árakat kínálhat, főként a földrajzilag kisebb távolság miatt, ugyanakkor politikailag kockázatosabb országokat kell átszelnie. „A Nabucco miatt viszont nem mellékes a Gazprom számára, hogy a magyar-orosz gázszállítási szerződés 2013-as lejárta után milyen pozíciói lesznek a régiós piacon” – fejti ki Pletser Tamás, az Erste Bank Befektetési Rt. vezető elemzője. Mint mondja, a német félnek kedvezett, hogy a Gazprom több más nagy projektben is érdekelt, így aligha lett volna ennyi szabad pénzeszköze.

Az energiaigények mintegy kétharmadát Magyarország földgázból fedezi, azaz energetikai pozíciója rendkívül függ a gázellátás színvonalától, stabilitásától. Ugyanakkor a felhasznált földgáz – a szükségletek egynegyedét adó hazai termelés mellett – szinte kizárólag Oroszországból érkezik, ami stratégiai értelemben erős kitettségnek minősül. Ebben a helyzetben kapóra jött a Molnak, hogy a német cég éppen ide kívánta helyezni újabb hídfőállását a gázüzletben.

MERRE TOVÁBB? Az azonban, hogy a Gazprom végül visszavonulót fújt, korántsem jelenti azt, hogy lemondott magyarországi terveiről: jogilag ugyan nem adott be ajánlatot, de nagy erőkkel dolgozik itteni terveinek megvalósításán. Egy, a gázüzletág körüli fejleményeket jól ismerő szakértő szerint az orosz cég úgy taktikázik, hogy a Ruhrgas a hazai és az uniós versenyhivataloktól nem kapja meg a vásárláshoz szükséges engedélyeket, s ekkor kedvező alkupozícióba kerül. A német-orosz együttműködést jól érzékelteti az is, hogy az eddig fele-fele arányban a Mol és a Gazprom által tulajdonolt Panrusgázzal kapcsolatban a Molnak szüksége volt a Gazprom engedélyére is ahhoz, hogy részesedését a németeknek adja el. Figyelemre méltó, hogy az oroszok nem gördítettek akadályt ez elé az üzlet elé.

A bonyolult, energiahivatali engedélyezést is feltételező tranzakció zárása csupán jövőre várható, de végeredményben az említett 400 millió euró (nagyságrendileg 100 milliárd forint) rengeteg friss tőkét ígér a Molnak 2005-re. A legfontosabb, ma még nyitott kérdés ezért az, hogy mihez kezd a társaság ezzel a szabad forrással. Hernádi Zsolt kitérő választ adott ezekre a kérdésekre, mondván: még korai erről nyilatkozni (interjúnkat lásd külön).

Pletser Tamás szerint elsősorban a balkáni terjeszkedési irány lehet lényeges a Mol-csoport számára. Előkészületek folynak ugyanis Szerbia legnagyobb olajvállalata, a Molhoz hasonló jelentőségű NIS értékesítésére. Az esélyek latolgatása egyelőre korai lenne. Pletser Tamás szerint ugyanakkor a NIS megvásárlása nem kockázatmentes, tekintve a Szerbiában uralkodó bizonytalan gazdasági-társadalmi viszonyokat, illetve a cég nagyon tőkeszegény és gyengén menedzselt állapotát. A befolyó összeg segítheti a részben már Mol-tulajdonban lévő horvát INA további eladandó hányadának megvételét, vagy szóba jöhet a Rompetrol megvásárlása az amerikai tulajdonosoktól. Emellett a Mol bizonyított olajkészleteket rejtő FÁK-térségbeli lelőhelyek kiaknázásában is gondolkodik. Elképzelhető az is, hogy kivásárolják a csődhelyzetbe juttatott Yukost a közös kitermelő cégből.

Amennyiben azonban a NIS-t nem sikerülne, vagy nem lenne érdemes a kért árért megvásárolni, avagy a fenti ügyletek ellenére marad még lendület a Molban, úgy a magyar olajcég még egy „nagy falatban” reménykedhet, mégpedig a lengyel PKN állami részvényeinek megszerzésében. A 28 százalékos pakett eladása hosszú évek óta napirenden van, ám a sűrűn változó lengyel kormányok közül még egy sem szánta rá magát a tranzakcióra. Ezért ma még inkább távoli lehetőségként kínálkozik az ügylet, ám – mivel a lengyel vállalatot nemrég kinevezett, lendületes menedzsment irányítja – az sem kizárt, hogy még a májusi választások előtt megszületik a döntés.