Nem lesz nagyobb a piaci torta – summázható a lakás-takarékpénztári törvény módosítása. Jelentős növekedési lehetőséget az új feltételek sem kínálnak a pénztárak számára. Az immáron hatodik éve változatlanul hagyott, következésképpen igencsak amortizálódott kedvezményeket több változtatással próbálja divatosra fazonírozni a pénzügyi tárca. Az állami támogatás növelésétől a felhasználási lehetőség kibővítésén át a kedvezmények visszamenőleges megadásáig jó néhány pénztári javaslat elnyerte a jogszabályalkotók tetszését, számos, a piacnyitást elősegítő módosításra viszont úgy tűnik, nem kaphatók.
|
Az idei első félév után a három szereplősre apadt mezőny a korábbiaknál nagyobb sikerekről számolt be. Ebben pedig nem csupán a környezet változó feltételeihez illeszkedő új módozatok segítették a cégeket, hanem a betéti kamatláb is. A kínált 3 százalék, valamint a megtakarítás legfeljebb 30 százalékát – évi maximum 36 ezer forintot – kitevő támogatás nem változott ugyan, ám az e kettő révén elérhető hozam immár versenyképes: nem marad el más pénzfialtatási módok hozamától. Négyéves megtakarítási időszak esetén az átlaghozam 14,5 százalék, amennyiben pedig 8 évig tartja a pénztárban az ügyfél a pénzét – abból a célból, hogy végül szabadon használhassa, ennyi idő után ugyanis nem kötelező lakásra költenie -, akkor 8,5 százalék körüli a hozam.
Az idei sikert az új szerződések számának korábbinál gyorsabb növekedése mellett az is jelzi, hogy emelkedett az átlagos szerződéses összeg. Összességében a piacon 2001 végén mintegy 670 ezer forintos volt az egy ügyfélre jutó szerződéses összeg, ezzel szemben az idén szeptemberben ez az átlagos érték már-már megközelítette az 1 millió forintot (lásd a grafikont).
KÉTSZEREZÉS. Ez az a mérték, ami a törvénymódosítás után vélhetően hirtelen változni fog. A duplájára tervezett állami támogatással ugyanis kétszeresére gyarapodik az elérhető szerződéses összeg is. Amennyiben évente egy szerződésre 72 ezer forintot ad az állam, akkor 2,6 millió forint közelébe emelkedik a négyévi megtakarítás után kézhez kapható pénz. Mindez természetesen úgy, hogy a támogatás aránya a megtakarított összeghez képest változatlan marad: továbbra is befizetés legfeljebb 30 százaléka a központi segítség. A támogatással elnyerhető összeg tehát gyarapodik, a konstrukció ugyanakkor nem lesz kedvezményesebb. A dotáció megkétszerezésétől ugyanis a megtakarítás és a hitel kamatai, tehát általában a pénzügyi feltételek és hozamok nem változnak.
|
BETELJESÜLETLENÜL. Bőven maradt pénztári ötlet parlagon. Nem részesül ezentúl sem személyi jövedelemadó-kedvezményben a lakástakarék-pénztári hitel. Ezt korábban az állami támogatás és az adókedvezmény halmozásának kizárásával indokolták, ám azóta a jelzáloghiteleknél éppen ez a helyzet. Nem hallgattatott meg az a javaslat sem, mely 8 évről hatra csökkentené azt a megtakarítási időszakot, amely után a pénztári összeg szabadon, s nem csak lakáscélra használható.
Egyszerűsítést szerettek volna a pénztárak a gyermekek nevére kötött szerződések kezelésében. Kiskorú gyermekek esetében ugyanis még a gyámhivatal is szereplője az ügyletnek: a pénztári pénz felhasználásakor biztosítani kell az intézményt arról, hogy a gyermek, akivel a szerződést kötötték, valóban beköltözik a megvásárolt ingatlanba, mégpedig tulajdonosként. E probléma nem egyedi, hiszen például a Fundamenta félévi statisztikái szerint 250 ezer szerződésük mintegy ötödét kiskorú gyermek javára kötötték. Ilyen esetben nem ritkán egy gyermek több szerződésnél is kedvezményezett – például két nagyszülő is így előtakarékoskodik az unoka jövőbeli lakására. Emellett kifejezetten kiskorú szerződők is vannak: az első félév végén 15 ezer gyermek volt ily módon a Fundamenta ügyfele.
Mindemellett a pénztári tagságot a munkaadók szemszögéből szerették volna vonzóvá tenni, tehát azt elérni, hogy érdemes legyen ilyen befizetéseket a munkavállalók számára juttatatásként adni. Mindehhez e befizetések adó- és járulékterheit kellene – a csoportos életbiztosítások mentességének mintájára – eltörölni.