Szelet vetett

és persze vihart is aratott múlt heti kijelentésével Orbán Viktor. Az ex-kormányfő szerint a parlamenti ellenzéknek feltételekhez kell kötnie az uniós csatlakozáshoz szükséges alkotmánymódosítások megszavazását. #<#A kijelentést heves reakció követte: a miniszterelnök megharagudott, a külügyminiszter felháborodott, az MDF elnöke elhatárolódott, az SZDSZ első embere szerint pedig Orbán elveszítette a kontrollt maga felett. A politikusok és a sajtó egy része alighanem túlértékeli Orbán szavait. Nézzük először, mit nem mondott Orbán! Nem mondta, hogy ne csatlakozzunk az Európai Unióhoz, nem érvelt továbbá amellett sem, hogy az integrációnak milyen hátrányai vannak. “Csupán” azt mondta, hogy “jól” kell csatlakozni, a folyamatnak nemcsak a sebessége, hanem a módja is fontos. Ezzel egyelőre nem okozott kárt az integrációs folyamatban. Károkozásról akkor lehetne beszélni, ha a Fidesz vezető politikusa a csatlakozást ellenző retorikával tömegeket kívánna maga mellé állítani, mint tette azt a csehországi választások előtt Vaclav Klaus (aki mindmáig folytatja ezt a praktikát), vagy a lengyelországi populista pártok. Ez valóban öngyilkos lépés volna, mind az ország, mind pedig Orbán Viktor számára. Mindannyiunk számára azért, mert – bár kétségtelenül lesznek vesztesei a csatlakozásnak – az ország egyértelműen többet nyer a folyamaton, mint amennyit veszít. És nemcsak a Brüsszelből érkező támogatások miatt: az uniós csatlakozás még szorosabbra fonja Magyarország és a Nyugat közötti kapcsolatot, több tőke érkezik majd, a vállalatok felértékelődnek, az ország modernizációja új lendületet kap. Ha a politikai haszonról nem is szólunk, akkor is egyértelmű: a legrosszabb csatlakozás is jobb, mint a kívülmaradás. Nyilvánvaló mindemellett, hogy felelős magyar kormány a minél jobb feltételek kialakításában érdekelt. De a csatlakozás ellen való politizálás Orbán számára sem vezetne sehová: a magyar társadalom túlnyomó többsége ugyanis támogatja az integrációt, s a jövő évi népszavazás előtt jelenleg csupán 10 százalék körül van az ellenzők aránya. Ezt a számot 50 százalék fölé tornászni szinte lehetetlen “feladat”. Ha jóhiszeműek vagyunk, nem az integráció kesernyés mellékhatásainak felnagyítása volt Orbán célja, hanem az, hogy magának és pártjának helyet csináljon a Brüsszel felé tartó szerelvényen. A helyhatósági választások szorításában Orbán úgy érezheti: nem engedheti meg magának, hogy ne foglaljon állást az ország előtt álló legfontosabb kihívás dolgában, és ne érzékeltesse, ő mást mond, mint a kormányzó szocialisták és szabad demokraták. Orbán négy pontban foglalta össze a “polgári oldal” követeléseit. 1. Az ex-kormányfő szerint megengedhetetlen, hogy – miként azt a jelenlegi kormányfő a minap javasolta az Érdekegyeztető Tanácsban – a bérek csak 3 százalékkal nőjenek a csatlakozás előtt. Noha a bérek felzárkózása valóban létező probléma, az intézményesített csatlakozás a jövedelmi felzárkózásra nincs hatással. A tárgyalások erről egyáltalán nem szólnak, a bérkonvergencia (szerencsére!), nem feltétele a csatlakozásnak. Annál inkább következménye: okkal vélelmezhető, hogy az egységes piacon nemcsak az árak, hanem a bérek is kiegyenlítődnek majd – persze nem egyik napról a másikra. 2. Orbán szerint, a földtörvényt módosítani kell annak érdekében, hogy a külföldiek ne juthassanak földhöz. Nos, éppen az Orbán-kormány zárta le a csatlakozási tárgyalásokon a tőke szabad áramlásáról szóló fejezetet és állapodott meg az unióval a 7 éves moratóriumról. (A politika fintora, hogy akkor éppen a szocialisták kevesellték ezt az időt.) E kérdésben tehát Orbán a saját maga által kinyitott ajtót döngeti. 3. Orbán szerint folytatni kell az agrárhitelezés korábbi rendszerét is. Nos, nincs tudomásunk arról, hogy a gazdahitelezés leállt volna, még ha a jövő évtől módosul is. 4. Végül az ex-kormányfő úgy véli: a kis- és középvállalkozásokat (kkv) az eddigiekhez hasonlóan kell támogatni. Kétségtelen, hogy a jelenlegi kormány átalakítja az eddig Széchenyi Tervként ismert támogatásokat – azokat átláthatóbbá és hatékonyabbá teszi -, a kkv-k támogatását azonban nem szünteti meg. Miért is tenné: magának az uniónak is egyik fontos célja a kkv-k segítése, a csatlakozás után erre a célra a mainál nagyságrendekkel több forráshoz jutunk majd. Versenyszempontból pedig alighanem eltúlzott a kkv-k kitettsége versenynek: a szolgáltatói szektor e szegmensében vajmi kevés változtatást hoz majd az uniós csatlakozás. Orbán, mint látható, fontos ügyeket sorol, de hogy ezekhez kellene kötni az alkotmánymódosítást az sem gazdasági, sem politikai szempontból nem indokolt.