Azok az ágazatok tekinthetők a high-tech hordozóinak az OECD-módszertannal összhangban, amelyeknek jellemző termékei igen magas arányú K+F tevékenységet tartalmaznak, illetve a műszaki fejlődés élvonalába tartoznak (Figyelő, 2000/9. szám). Ezzel a meghatározással a gyógyszergyártás, az irodagép- és számítógép-gyártás, a híradástechnikai termékek, készülékek gyártása és – a hazai sajátosságoknak megfelelően – a gépkocsi-ipar sorolható a csúcstechnológiai iparágak közé. Ezeknél az import megközelítőleg 30 százaléka tekinthető high-tech behozatalnak.
Az egyes ágazatokon belül vizsgálva az elsődleges high-tech források arányát, azt tapasztaljuk, hogy a hazai K+F súlya mindenekelőtt a gyógyszeriparban, továbbá az egyéb vegyiparban és a mezőgazdaságban jelentős. Az anyagimporton keresztül beáramló high-tech minden ágazatban számottevő, de ezek közül kiemelhetők a gép-ipari ágazatok. A beruházási import közvetítésével érkező high-tech-nek a vegyiparon kívüli gyógyszeriparban, a többi feldolgozóiparban, a villamos-energia-, gáz- és vízellátásban, valamint a termelő szolgáltatásnál van nagyobb jelentősége.
A nem anyagi szolgáltató ágazatok elsődleges high-tech felhasználása jelentős, mintegy 20 százalékos súlyt képvisel. A hazai K+F és az import high-tech felhasználás között azonban ezen nemzetgazdasági ágnál minőségi különbség van: míg az itteni kutatások a magyar szakemberek általános műveltségét, az oktatás színvonalának fejlesztését szolgálják, az import high-tech ennek műszaki feltételeit teremti meg.
Az elsődlegesen a termelési rendszerbe áramló high-tech csaknem kétharmada az első termelési ciklust követően – részben a lakossági, részben az exportra történő értékesítés következtében – elhagyja a termelési rendszert. Elegendően sok termelési ciklus után pedig valamennyi, a termelési rendszerben felhasznált high-tech valamilyen végső felhasználási célt (fogyasztást, exportot) szolgál.
Azt vizsgálva, hogy melyek azok az ágazatok, amelyek elsődleges high-tech felhasználása leginkább a termelési rendszerben marad, az látható, hogy ebbe a körbe az építőipar és a termelő szolgáltatások mellett lényegében a kitermelő ipari ágazatok kerülnek. Ez úgy fogható fel, hogy a műszaki fejlődés legfőbb bázisa a jó minőségű alapanyagokkal való ellátottság és a fejlett infrastruktúra.
Az Ecostatban – az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság számára végzett kutatások során – végzett számítások szerint, az ágazati kapcsolatok 1998. évi becsült mérlegével végzett elemzések azt mutatják, hogy a fejlett technológiai ágazatközi áramlásából leginkább a mezőgazdaság, a vegyiparon és gépiparon kívüli feldolgozó- ipar, az építőipar, valamin a termelő és nem termelő szolgáltatások részesednek. Ezekbe az ágazatokba gyűrűzik be leginkább az elsődleges high-tech.
Ezzel szemben egyes ágazatok, mint a gépipar, a gyógyszeripar, a kőolajfeldolgozó-ipar high-tech-ből való részesedése az egymást követő termelési ciklusokban egyre csökken, ezek az ágazatok tehát a csúcstechnológia átadói. –
ÁGAZAT
