Ahogyan egyre nagyobbakká válnak a vállalkozások, úgy bújnak ki az állam ellenőrzése és befolyása alól. Ez mindenekelőtt társadalmi probléma – fejtette ki a minap egy berlini konferencián Dieter Wolf, a német szövetségi kartellhivatal elnöke. Mit tehetnek ugyanis a nemzeti kartellhivatalok, ha például két nagybank, egy európai és egy japán, összeolvad és székhelyét a Bermudákra helyezi.
A gazdasági élet szereplői másként látják a vállalatfelvásárlásokat és egyesüléseket. A nagy halak továbbra is bekapják a kicsiket, vagy adott esetben még egymást is, hogy még nagyobbakká váljanak; ezt a PricewaterhouseCoopers (PwC) fogalmazta meg abban a jelentésében, amely ezt a témát a régióra leszűkítve vizsgálta. A nemzetközi tanácsadó cég által készített felmérésből kiderül, hogy az elmúlt évben 38 százalékkal növekedett a vállalatfelvásárlások és egyesülések száma Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban.
A közzétett adatok és a piac ismeretén alapuló becslések szerint 1998-ban a vállalati felvásárlások és egyesülések összértéke 5 milliárd dollárt tett ki a fenti három országban. Az elemzés azt is kimutatta, hogy a térségben ismertté vált tranzakciók az Európában lezajlott ügyletek számának mintegy 5 százalékát tették ki, értékben viszont mindössze 1 százalékát. Ebből pedig levonható az a következtetés, hogy itt egy átlagos tranzakció értéke egyötöde az európai átlagos értéknek.
BELFÖLDI TÚLSÚLY. A PwC felmérése nem terjedt ki a privatizációs ügyletekre és a nyilvános kibocsátásokra, eredményei az elmúlt évben nyilvánosan közzétett, a magánszektorban végrehajtott több mint 600 tranzakció adatain alapulnak. Miközben az országokba irányuló külföldi befektetések az összes ügyletnek még mindig a 42 százalékát teszik ki, addig a belföldiek száma 72 százalékkal nőtt 1998-ban. A növekedést elsősorban a befektetők lengyelországi és magyarországi piaci aktivitása indukálta: e két országban 59, illetve 37 százalékkal emelkedett a felvásárlások és egyesülések száma.
A belföldi ügyletek száma jóval nagyobb mértékben emelkedett a vizsgált három országában, mint a nemzetközi felvásárlásoké. Ez pedig jelzi az egyes iparágakban zajló konszolidációt. Amíg 1997-ben a belföldi ügyletek 42 százalékát adták az összesnek, addig 1998-ban már 52 százalékos volt arányuk. A nemzetközi tranzakciók száma 13 százalékkal volt több 1998-ban, mint egy évvel korábban. A legaktívabb tőkeexportőrök továbbra is az Egyesült Államok, Németország és Nagy-Britannia, amelyek a vizsgált országokban a befektetések 50 százalékát adták. Az országon kívülre irányuló befektetések Csehországban és Lengyelországban elhanyagolhatók voltak. Az utóbbi esetben a nagy belföldi piac kedvezett a helyi cégeknek, a cseheknél pedig a gazdasági feltételek romlása gátolta a külföldi vállalatfelvásárlásokat. Magyarország kivételt jelentett e tekintetben, ami elsősorban a tőzsdei cégeknek volt köszönhető. A országon kívülre irányuló legnagyobb ügyletet a TVK hajtotta végre, amikor megvásárolta az osztrák Hamburger Unterland 74 százalékát.
A vizsgált országokban a vállalati felvásárlások és összeolvadások terén a nehéz- és könnyűipar, a banki és pénzügyi szolgáltatások, továbbá az élelmiszeripar cégei bizonyultak a legaktívabbnak: az összes tranzakció 52 százalékában részesedtek. A nehéz- és könnyűipar különösen Csehországban játszott nagy szerepet, gondoljunk csak a Volkswagen tulajdonában lévő Skoda beszállítóinak koncentrációjára. Egy másik példa a Komercni Banka Vertexben lévő részesedésének értékesítése. A banki és pénzügyi szolgáltató szektorban elsősorban nálunk figyelhetők meg jelentős ügyletek, ami főként a banki portfóliók átrendeződéséhez kapcsolódik.
MOZGATÓRUGÓK. A vállalati egyesülések és felvásárlások fontos befolyásoló tényezője a befektetői bizalom. Ennek egyik számszerűsíthető mutatója a zöldmezős beruházásokat és a privatizációs tranzakciókat is magában foglaló külföldi működőtőke-beáramlás. A másik ilyen indikátor a nemzetközi pénzpiacokon kibocsátott államkötvények hozamkülönbözete. Mindezek nálunk igen kedvezően alakultak az elmúlt két évben, különösen más fejlődő országokhoz viszonyítva. A privatizációt követően számos iparág a konszolidáció szakaszába lépett, amit elsősorban a verseny váltott ki. A külföldi befektetések és a tőkeforrásokért folytatott verseny számos céget arra kényszerített, hogy növeljék piaci részesedésüket. A külföldi befektetők között egyre több a kockázatitőkealap. Lengyelországban és Csehországban pedig éppen a nemzeti befektetési alapok portfólióelemeinek értékesítése gerjesztette a piaci aktivitást. –
