A világ informatikájában a kilencvenes évek elejétől a számítástechnika és a távközlés gyors konvergenciája figyelhető meg. A gazdaság legfontosabb erőforrásaivá a nyersanyagok, energiahordozók helyett egyre inkább a tudás és az ismeretek válnak. Csökken a földrajzi távolság és a határok szerepe, az élet minden területén kibontakozik a globalizáció. Ezen vázlatosan jelzett jelenségek következményeit szokták információs társadalomnak nevezni. Ennek fő eszközei a nemzetközi számítógépes hálózatok – élükön az Internettel -, amelyek módot adnak a gyakorlatilag korlátlan információ-hozzáférésre és kommunikációra.
Nálunk az információs társadalom egyre szaporodó jelenségeire elsőként 1994-ben, egy civil kezdeményezés keretében reagáltak – emlékeztetett Dömölki Bálint, az Informatikai Tárcaközi Bizottság (ITB) szakmai tanácsadó testületének elnöke. A számítástechnikai és a távközlési terület néhány tekintélyes szakembere az informatikai kérdések iránt fogékony állami és gazdasági vezetőkkel e-gyütt magánkezdeményezésként hozzáfogott a Nemzeti Informatikai Stratégia (NIS) kidolgozásához. Az erről szóló első tanulmány széles körű vitáját követően a munka szervezettebb keretek között folytatódott: 1995 nyarán tucatnyi állami és civil szervezet együttműködésében és pénzügyi támogatásával megalakult a NIS Előkészítő Bizottság, amely válogatott szakértőket bízott meg egy újabb anyag kidolgozásával. A kutatás, amelyet a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége koordinált, három munkacsoportban – az informatika, a távközlés és a társadalmi hatások vizsgálatának területén – folyt (az 1996-os tervezet elolvasható a szövetség honlapján: www.mtesz.hu/nis/corenis).
Az elkészült NIS-tanulmányt a szakemberek úgy értékelték, hogy az egyfajta kezdeményezés az új kihívásra adandó magyar reagálás kialakítására. Egyúttal az anyag a modernizációs program megvalósításához szükséges kitörési irányok egyik lehetséges változata, s az informatikai területtel összefüggő állami irányítási funkciók modelljének felvázolása. Létrejöttének módja szempontjából pedig a NIS a civil és állami tevékenységek kombinációjaként, a hivatásos szerepektől független szakmai műhely létrehozására tett kísérletként aposztrofálható. A modell ugyanakkor nem teljes: nem határoz meg feladatokat, nem nevez meg témafelelősöket és nem tartalmaz finanszírozási forrásokkal ellátott akcióprogramokat. Gyúrós Tibor, az Informatikai Vállalkozások Szövetségének elnöke úgy véli: a NIS betöltötte szerepét, ám e koncepcióból kiindulva valóban ki kellene dolgozni a kormány informatikai stratégiáját, amit kormányhatározatok, forrás- és határidő-megjelölések követnének.
Az utóbbi két évben a NIS által felvázolt számos területen spontán eredmények születtek. Jól példázza ezt a Magyar Bálint korábbi művelődési miniszter nevéhez fűződő Sulinet program. A múlt év elején létrejött az Informatikai és Távközlési Kormánybizottság is, amelynek határozatai majdnem a kormányhatározatokkal egyenértékűek. A grémium egyik első feladata az volt, hogy dolgozza ki az információs társadalommal kapcsolatos kormányzati stratégiát. A bizottság azzal, hogy a feladatot a NIS-tanulmány készítőinek bevonásával végeztette el, Dömölki Bálint szerint igen bölcs döntést hozott. Az összefoglaló anyag 1997 őszére készült el, s alapjául szolgált egy kormányelőterjesztésnek. Ez utóbbi azonban végül – a választások közeledtével – nem született meg, így most már az új kabinet feladatait gyarapítja.
A teendőket tehát sikerült egy stratégia keretei közé szorítani, nyitva maradt viszont a kérdés, hogy ezt a szerteágazó tevékenységet ki és milyen formában irányítsa. Egyelőre nem tudni, mely szervezet vállalja ezt a felelősséget, ám aligha lenne szerencsés ehhez egy újabb bürokráciát működésbe hozni, elvégre az egész kezdeményezés civil erede-tű volt.
Az ITB a kilencvenes évek eleje óta működik; feladata elsősorban az államigazgatás belső informatikai rendszereihez kapcsolódik, ám e hatáskörén néha “túllépve” a fenti koordinációs feladatokat is igyekszik ellátni. Munkáját a Miniszterelnöki Hivatal szervezetében működő Informatikai Koordinációs Iroda támogatja. Az ITB a kormányzati informatika fejlesztésére középtávú programot, majd stratégiát fogadott el, amelynek alapján a kormány határozatot hozott a központi államigazgatási szervek informatikai fejlesztéseinek összehangolására. Gyúrós Tibor e téren elképzelhetőnek tart egy miniszteri szintű koordinátort, a hozzá tartozó csapattal, amely minden törvényt átvilágítana az informatika szempontjából. Ezt az eddigi kormányok nem akarták létrehozni. (A Miniszterelnöki Hivatal információs társadalommal kapcsolatos munkájáról és eredményeiről a Magyar Adatbázis-forgalmazók Szövetségének honlapján lehet bővebben tájékozódni: www.dbassoc.hu/MAK/itb/itb.htm.)
A felhasználók az elmúlt négy évben jelentős ingadozást tapasztalhattak az információtechnológiai piacon hazánkban is – állítja Beck György, a Compaq Magyarország vezérigazgatója. Az évtized elején még csak néhány hardverplatform és szoftver közül lehetett választani, így ha a felhasználó valamelyik mellett letette a voksát, az hosszú távon meghatározta további lehetőségeit. Ezt a kompatibilitás korszaka követte, amikor mindent mindennel össze lehetett kapcsolni. A jövőben viszont ismét kínálatszűkülés prognosztizálható: a társaságok fúziói révén az ezredfordulóig megint néhány főbb platform és alapszoftver kerül domináns pozícióba.
A hazai informatikai cégek száma is csökken, zajlanak az egyesülések. Két éve még nyolc-tíz olyan társaság is volt, amelynek forgalma elérte az 1 milliárd forintot, mára viszont jóformán három-négy ilyen meghatározó méretű társaságcsoport maradt – igaz nagyobb, 5-10 milliárdos forgalommal. Gyúrós Tibor szerint néhány honi cég számára elérkezett az idő, hogy kilépjen a közép- és kelet-európai piacokra, ám ehhez meg kellene oldani a tőkehiányból adódó problémákat. Ehhez állami segítségre is szükség lehet – ha nem is közvetlenül, hanem például a tőzsde továbbfejlesztése révén.
A tengerentúli és nyugat-európai fúziók hulláma minket is elért, hiszen a multinacionális társaságok magyar érdekeltségei itt is megkezdték a kisebb cégek felvásárlását, illetve az egyesüléseket. A Coopers&Lybrand például megvette a Dynasoftot, a Compaq és a Digital leányvállalatai pedig itt is fuzionálnak. Beck György rámutatott, hogy a honi informatikai piacon a nagy könyvvizsgáló-tanácsadó cégek nem tudtak olyan jó eredményeket elérni, mint a világ más országaiban. Véleménye szerint ennek az az oka, hogy túl nagy árat kértek azokért a szolgáltatásokért, amelyeket ráadásul a piac még nem is ismert. Ez a rendszerintegrációs piacon igencsak kedvezett több céggel együtt a Digitalnak, hiszen betöltötték a Big Six által hagyott űrt. Hasonló volt a helyzet a személyi számítógépek terén is: a márkás gépek túl drágák voltak, így a piacot elárasztották a névtelen gépek, arányuk a 80 százalékot is meghaladta. Ma viszont már a használatban lévő gépek fele a márkás körből kerül ki.
Az információs társadalom elterjedésének feltétele az, hogy a lakosság és a vállalatok életszínvonalához, fizetőképes keresletéhez képest a számítógépek és a távközlés olcsó és könnyen elérhető legyen – állítja Gyúrós Tibor. A magas árak miatt nálunk a GDP-hez viszonyítva harmadannyit költenek informatikára, mint az Egyesült Államokban, s feleannyit, mint az Európai Unióban – ez hosszabb távon a versenyképesség rovására mehet. Ennek elkerülése érdekében a korábbi kormányzat többet is tehetett volna. A kabinet nem írta alá például az úgynevezett Szingapúri egyezményt, amely – a világ fejlett országaihoz hasonlóan – nálunk is lehetővé tenné a számítástechnikai cikkek vámmentes importját, jelentősen csökkentve ezzel árukat és közvetett hatásként feketekereskedelmüket is.
Az ország méretéhez képest a szoftveres szakemberek száma nálunk igen magas, így megvan a lehetőség arra, hogy hazánk a régió informatikai központja legyen. Végre létrejön az első informatikai park is, igaz, erre hat évet kellett várni. Értékelendő, hogy a közbeszerzést a kormány kiterjesztette az informatikára is, s ugyancsak pozitív fejlemény, hogy – a megfelelő háttérnek köszönhetően – cégbejegyzéskor, illetve az egyéni vállalkozói engedélyek kiadásakor immár egyablakos rendszer működik.
