Mindenki szívesen nyilatkozik a feketegazdaság elleni küzdelemről. Erről beszélnek a kormánypárti és ellenzéki képviselők az Országgyűlésben, a független szakértők a szakmai tanácskozásokon. Mindenki egyetért abban, hogy lassan az egész magyar gazdaság, de maga a társadalom is veszélyben forog, ha nem sikerül a szervezett bűnözéssel, a politikával egyre szorosabb kapcsolatot kialakító feketegazdaság visszaszorítása.
A szakmai közélet élénk érdeklődéssel várta az Országgyűlés elé kerülő új adótörvényeket. Az egyik legfontosabb kérdés az volt, hogy lesz-e hatásuk a politikusi dörgedelmeknek és ígéreteknek, születik-e áttörő megoldási javaslat a gazdasági élet megtisztítása érdekében.
A válasz: egyértelmű nem.
A személyi jövedelemadóról, illetve a társasági adóról szóló törvényjavaslatok több újdonságot tartalmaznak az adó mértékét, kiszabásának módját illetően. Kísérlet történik a legális jövedelmek azonos mértékű adóterhelésére, a személyi jövedelem és a tőkejövedelem közötti átjárhatóságot kihasználó adóelkerülések megszüntetésére. Mindez azonban csak a legális, bevallott jövedelmekkel kapcsolatos próbálkozás, a feketegazdaságra nincs hatása.
Ez utóbbival szemben egyrészt az adózás rendjéről szóló jogszabályban hozhatók hathatós intézkedések. Azonban a beterjesztett javaslat általános indoklása is csak kisebb változtatásokat tart indokoltnak, tehát saját bevallása szerint sem kíván szélesebb frontot nyitni. Ami pedig az ezzel kapcsolatos egyéb törvényeket illeti, azokról hallani sem lehet; úgy tűnik, ez a kérdés egy időre le van zárva.
Jól kidolgozott intézkedésekkel, ha felszámolni nem is, de jelentősen vissza lehet szorítani a feketegazdaságot. Ehhez mindenképpen szükség van az adórendszer három lábra állítására, tehát a forgalmi és jövedelemadók mellett a vagyonosodás ellenőrzésére. Történhet ez az Alkotmánybíróság számára is elfogadható módon kidolgozott vagyonfelméréssel vagy egyfajta vagyon(növekmény)adó bevezetésével. Ezzel kiszűrhetők és láthatóvá tehetők azok az eltitkolt jövedelmek, amelyek előbb-utóbb szükségképpen vagyontárgyakban testesülnek meg. Az adózás rendjéről szóló törvényjavaslatban ugyan szerepel a feltűnő életvitel és a bevallott jövedelem összevetésének és az utólagos adóztatásnak a lehetősége, de ez érezhetően nem egyéb, mint a szakértők kínlódása, hogy a valóban hathatós intézkedéseket valamivel pótolják.
A továbblépés másik útja az, hogy több évre szóló programot kell kidolgozni és elfogadtatni az Országgyűléssel. Ebben rögzíteni kell, hogy például a következő három évben milyen mértékben fognak csökkenni az egyes adókulcsok. Ezáltal a vállalkozások világos középtávú terveket készíthetnek, és reálisan bízhatnak a sokszor megígért növekedésben. Emellett a költségvetés bevételeiről és nem kevésbé fontos szempontként az üzleti élet tisztaságáról is gondoskodni kell. Ezért ezen az időtávon belül, ismét csak évenként előre meghirdetett módon, szigorítani kell az adózással kapcsolatos jogszabályokat, az adózást elkerülő tevékenységek büntetésének mértékét. Amennyiben az infrastrukturális hátterét is megteremtjük a programnak (például a bíróságok, az APEH, a Vám és Pénzügyőrség fejlesztése), akkor az időszak végére eljutunk odáig, hogy a vállalkozások döntő része nem lesz rászorítva, de érdekelve sem abban, hogy illegális tevékenységet folytasson.
A recept nem új; a döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy más módon a kívánt cél nem érhető el. A konkrét lépések kidolgozására a szakértői gárda rendelkezésre áll. Csak politikai szándékra és eltökéltségre lenne szükség. Ezek azonban eddig csak a kampánybeszédekben jelentek meg, a törvényhozási gyakorlatban nem. De vajon miért?
Jól kitapintható érdekek fűződnek az ilyen és ehhez hasonló intézkedések elhalasztásához. A szigorúbb szabályok megakadályoznák a privatizációhoz tapadó vagy attól független, jogosulatlan óriásvagyonok kialakulását. És ami talán még ennél is fontosabb: a vagyonfelmérés bármilyen formájának bevezetése, a törvényben rögzített minden szándék ellenére, az addig megszerzett vagyon egyfajta legitimálását jelenti. Minél később születik meg tehát a törvény, annál több feketén szerzett vagyont lehet tisztára mosni.
(A szerző a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem oktatója)
